Idén ismét Horvátországban nyaraltunk egy hetet, és a változatosság kedvéért ugyanoda mentünk, ahol három éve is voltunk, Omisba, csak ezúttal a tavalyi szlovéniai nyaralásunkhoz hasonlóan egy kempingben, mobilházban laktunk, és nem privát apartmanban. (A kemping a fenti képen látható utolsó A-betű jobb szára alatt-mellett van egyébként.) Készült vagy kétszáz kép, de főleg a gyerekekről, na jó, egy pár a feleségemről és közös is, autós-motoros sokkal kevesebb, de azokat megosztom.

Először is, még a nyaralás előtt vettem tetőcsomagtartót a Toyotára, mert az nyilvánvaló volt, hogy az utastérben nem lesz hely, kinyitottuk ugyanis a leghátsó üléssort is. Menabo márkájú, talán olasz, olcsóbb típus, nem is szép. Szemre túl közel van egymáshoz a két rúd, de a leírásban így voltak belőve a távok, nem akartam és nem is mertem ettől eltérni, úgy szereltem fel, ahogy kell.

Aztán béreltem tetőboxot, a legnagyobb Thulét, ami létezik, épp hogy elég volt ötünknek. Úgy volt, hogy hatan megyünk, de akkor már valszeg nem fértünk volna el a cuccokkal, vagy csak az utastér túlzsúfolásával, amit kerülni akartam. Végül maradtunk öten (plusz a kutya), így bent egész jól elfértünk.

Még a főszezon előtt mentünk egy héttel, így nagyon olcsó volt a szállás, de a kempingben (Galeb a neve, ha valakit érdekel) azért voltak rendesen, még ha nem is teltház. A legjobban ezek a puttonyos pickupok tetszettek.

De ez az Indian is nagyon bejött... Szuperjó időnk volt szinte végig, pedig előtte egy kicsit féltem, de egy-két délelőtti és éjszakai esőt leszámítva nem volt gond, a tenger már az első naptól 23-24 fokos volt, a második-harmadik naptól már inkább 25, a vége felé meg már 26 körül, szóval szerencsénk volt. De a kisházunk mellett volt két gyerekmedence is, a kicsik inkább ott pancsoltak naphosszat.

Omisban pedig a kukásautók mellett ez a két rendőrségi kisbusz tetszett meg Félixnek, így ezeket is lefotóztam.

Egy régi Bogarat is sikerült lőnöm, illetve hasonlóból többet is láttunk, de nem volt mindig kéznél a telefon. Trogirban pedig egy gyönyörű állapotú 504-es Peugeot-t láttunk, na azt sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni. Egyébként pedig fájóan kevés régi autót láttunk.

Ez itt egy fél-tengeralattjáró, ilyet szerintem már mutattam korábban.

Visszafelé (is) elég jó tempót jöttünk, ez meg is látszott aztán a box elején. A Toyota egyébként jól teljesített, elégedett voltam vele, még ha a fogyasztás nem is volt alacsonynak mondható - odafelé 7,4 körül, visszafelé, amikor jobban nyomtam, 7,8 körül alakult, de mentségére szóljon, hogy jól meg volt pakolva, a tempomat 138-ra állítva, és jelentős széllel is meg kellet küzdenie, nem beszélve az emelkedőkkel, amikre a Honda kapcsán anno panaszkodtam. 

Ez a csavar még egy érdekesség a végére: mielőtt elindultunk volna, beterveztem, hogy még időben csekkolom a pótkereket, hogy ha netán defekt érne minket, simán ki tudjam cserélni. Még az autó megvásárlását követően beszereztem hozzá a hiányzó gyári emelőt, ezzel nem is volt gond, de végül ilyen-olyan okokból az indulás előtti napra (mit napra, estére!) hagytam a pótkereket. Gondoltam, leszerelem (mert alul van, nem belül), felfújom, visszaszerelem, jó lesz a gyakorlás esti torna helyett. Na ja, csakhogy ekkor tudatosult bennem, hogy belül a csomagtartó alján elhelyezett leeresztő csavar még véletlenül sem oldható a kerékkulcs segítségével, ahogy az logikus lenne, neeem, egy ötlapú csavart kell kitekerni, és akkor ereszkedik le a pótkerék. Na ehhez való dugóm persze nem volt, én meg jól ráparáztam, hogy akkor most mi lesz? A toyotás FB-csoportba írtam, hátha valaki tud egy ilyet nélkülözni egy hétre, és láss csodát, egy volt kollégám felajánlotta a sajátját, amiért még péntek éjszaka elszaladtam, szombat reggel pedig ennek a nyavalyás szarnak a birtokában vághattunk neki a kb. 700 km-es útnak. Szerencsére nem volt semmi gond, de ugye jobb félni, mint megijedni. Hát ennyi, ha valakinek lennének kérdései az úttal vagy a szállással, esetleg ajánlott látnivalókkal kapcsolatban, keressen nyugodtan privátban vagy itt kommentben. Jó nyaralást vagy jó munkát, ízlés szerint!

Nagyon tetszenek a régi Datsunok, ami feltehetően a gyerekkorom egyik kedvenc játéka miatt alakult így, kisautóként igyekszem tehát minél több változatot beszerezni, hogy mást ne említsek, a nálam Hot Wheelsként debutált 510-est, majd ugyanazt kombiban, vagy a Superkings duót. Ezért is vártam nagyon a napot, amikor a kezembe foghattam a legújabb Matchboxot a témában, ami egy négyajtós 510-est, de nem utcai, hanem verseny-kivitelben, a tetején a szafari ralikhoz szükséges kellékekkel. Az internetet böngészve ilyen autót leginkább pirosban lehet találni képeken, és már azt is tudjuk, hogy a következő színvariáció ez lesz (sőt már van) a kisautóból, de ezzel a sárossá dekorált narancs színnel sincs bajom, teljesen jól néz ki. Létezik ugyanebből egy "dísztárcsás" kerekű is, amit szintén sikerült beszerezni valamelyik börzén, és a poszt végén láthatjátok, bontatlanul - bár az ilyen kerék igazándiból egy fokkal kevésbé illik egy versenyautóhoz. Mutatom:

Pont egy hete (és előtte is sokszor máskor) dicsértem a Hot Wheelst, hogy milyen szorgalmasan készíti el kicsiben ezeket a csodás japán kocsikat, de szerencsére a Matchbox is mintha kezdene rákapni az ízére, nem régóta van ugyanis Nissan Junioruk például, vagy kocka Skyline a kínálatukban. És persze nálam otthon a polcon.

Csak így tovább, ennyit tudok mondani...

Újabb 40 kép következik ma a témában, mert bírom ezeket a gyűjtéseket - akkor is, ha én gyűjtöm ;) Vegyesen szerepelnek ezúttal is olyan képek, amelyek a bemutatott színészek saját járgányai, illetve ahol "csak" együtt szerepeltek valamelyik filmben, vagy esetleg reklámozták őket. És lesz átfedés a múltkorival, de nem sok. Remélem, nem gond. Jó szórakozást!

A legutóbbi színészes-autós posztból tehát van pár visszatérőnk, rögtön egy ilyennel kezdek: Arnie idős korára bezöldült, így csináltatott is magának egy villanyos G-osztályt. De ha már luxusterepjárókról beszélünk, érdemes egyet ide is kattintani, Jamie Foxx is behúzott egyet, nem is akármilyet...

Direkt nem a megannyi ikonikus fotó közül választottam Bud Spencer és Terence Hill neve mellé, viszont hogy ne maradjatok le azokról sem, például itt találhattok egy párat. Ez a rendőrmotor szerintem elég vagány.

Tim Allen (Télapu) filmjeit szeretem, ő viszont az autókat is nagyon szereti, és máris körbeértünk. Nézzétek meg a youtube-on, még Jay Leno autós sorozatában is szerepelt a gyűjteménye!

Peter Falk Columbóként, és a jó öreg Peugeot 403-asa, ha valaki nem ismerte volna fel őket.

Dobó Kata és a szponzor-Ford. Egyébként jól állnak egymásnak.

Clint Eastwood is szerepelt a korábbi gyűjtésben, ez a Ferrari 308 GTB viszont az ott mutatott motorral ellentétben saját verda.

Samuel L. Jackson a Mercedesek nagy kedvelője. Igen, tudom, a Maybach nem pont Merci, de azért van összefüggés... És az adidas márkát is szereti. Ahogy én is.

Gobbi Hilda is a saját autójával látható a fenti képen, úgy tudni, a nyaralója előtt.

Jack Nicholson kétszer. A francia rendszámú Merci talán bérelt, a nyitott Bogár saját (volt).

Leonardo DiCaprio Kínában kínai autót reklámoz. Mert van az a pénz.

Otthon amúgy többek között egy Fisker Karmát hajt (hacsak azóta el nem adta, ez egy több éves kép ugyanis).

Ha már Kína és ha már reklám: Benedict Cumberbatch, kinek Sherlock, kinek Dr. Strange, egy kínai MG reklámarcaként.

Mucsi Zoltán a Facebook népének rendszeresen szolgál érdekes fotókkal - ez a BTR-es is egy ilyen.

Itt pedig egy Ladában ülnek Scherer Péterrel (Papírkutyák). Ide vonatkozó jelenet még ez is, csak Daciával.

Melyikük a híresebb, Michael J. Fox vagy az időgéppé alakított DeLorean...?

Colin Firth és egy londoni taxi a Bridget Jones harmadik részének forgatásán.

Eddie Murphy manapság ilyen verdákkal jár, de voltak idők, amikor:

Na mondjuk a Corvette az mindig Corvette.

Nagy Ervin, a Kincsem sztárja. Láttátok a filmet? Nekem bejött.

Jason Statham, a szürke szín nagy kedvelője.

Rowan Atkinson, aki köztudottan komoly autóbuzi, itt biztos azért vág ilyen fancsali képet, mert eszébe jutott a sok éve lezúzott McLarenje. Azért maradt ez-az a garázsban.

Elijah Wood ("Frodó") a Miniket szereti.

Trokán Péter, és az erdészek leghűbb társa :) A Szomszédok máig az egyik kedvenc sorozatom, remélem, mindig lesz olyan tévéadó, ahol lehet nézni.

Magyarországon a saját idejében az egyik legnépszerűbb sorozat volt a Klinika (én is néztem anno), amelyből valószínűleg mindenkinek Udo fehér VW Golf Cabriója ugrik be először, ha autó a kérdés, de "Sokfogú" Krista szintén nyitott BMW-je szerintem sokkal kívánatosabb volt...

Tom Hardy is másodszorra szerepel a blogon, róla úgy tudni, az autóknál csak a tetkókat és a motorokat szereti jobban. Visel egyébként a karján egy 'Leo knows all' tetkót is, amely egy Leonardo DiCaprióval történt fogadás emlékét őrzi.

És még egy szelíd motoros, Marlon Brando, egy Matchless Scrambler nyergében.

Tom Hanks egyértelműen a kicsi, káeurópai autók rajongója, és miután az internet népe ezt felismerte, a lengyelektől kapott is egy ajándék Kispolákot - szerintem ez egy nagyon helyes sztori. Amúgy a Trabi is az övé.

Mark Wahlberg, Hollywood egyik legjobban fizetett sztárja, ezt az autótémát egy kicsit komolyabban veszi...

Nicolas Cage először a 'Veszett a világ' című David Lynch filmből vett képen látható (a híres kígyóbőr kabátjában), majd a következő két képen saját Ferrarijaival, amelyek közül a fekete cabrio egy 250 GT California Spyder, a piros pedig egy Enzo.

Al Pacino és Chris O'Donnell az 'Egy asszony illata' című filmben - a képen még látható a bérelt Ferrari is, amit "Frank Slade ezredes" vakon vezetett.

Tom Hanks után még egy Polák: íme két színészlegendánk, Komlós Juci és Besennyei Ferenc egy 126p társaságában.

BÓNUSZ: egy kiváló autós kép Szabó Győző gyerekkorából, a 80-as évek elejéről. Remélem, tetszett ez a gyűjtés is, további szép napot!

Ez a 350. Hot Wheels tag-gel ellátott poszt, ami még kb. 50-nel elmarad a Matchbox tag-ek számától, de jön fel, mint a talajvíz. Stílusos lett volna egy Nissan 350Z-ről írni tehát, de nem ezt dobta a gép, a mai téma egy annál valamivel kultikusabb Nissan lesz, a Skyline GT-R33-as, a Hot Wheels jóvoltából. Ugyanettől a gyártótól ugye már láttuk az R34-est, a legtöbbünknek talán meg is van, akár NFS-dekorációval is, így nem volt kérdés, hogy az R33 is kell. A másodikként linkelt posztban szerepel egy Tomica R33 is, az sem rossz, sőt, de ez is nagyon szépen sikerült, megérte rá várni, bár boltban eleinte én annyira nem találkoztam vele, hogy kénytelen voltam némi felárral az egyik börzén beszerezni, de akkor már rögtön több példányban...

Nem győzöm dicsérni a Hot Wheels mostanában (azaz egy néhány éve) tapasztalt viszonyulását a régebbi japán sportkocsik iránt, nagyon derék tőlük, hogy szépen megjelentetik lassan az összes olyan keleti kult-autót, amit élőben itthon csak találkozókon lehet látni, vagy még ott sem - gondolok itt a 60-as, 70-es évek Skyline-jaira például. Mondjuk a teljes lista még mindig elég foghíjas, így aki mondjuk R32-esre vágyik, muszáj lesz a Tomica felé fordulni, de a tendencia mindenképpen pozitív...

Egyébként a kisautót ebben a színben a Now & Then sorozatban jelentették meg, így van egy párja is, amit szintén megvettem, de az marad bontatlan, bontott szerepelt már a blogon, akkor meg minek kinyitni? ;) Ja, és közben meglett az R33 lilában is, előbb egy kellemes hármaspakkból, majd magában is:

Na minden jót, spóroljatok ügyesen, és cigi és kóla helyett vásároljatok ilyen kis szépségeket, ahogyan én is! ;)

Azon ritka posztok egyike a mai, amihez nem jár a retro címke. Az alábbi Nightburnerz nevű Hot Wheels ötöspakk ugyanis nem tartalmaz (igazán) régi autót, és egyébként nem is az első ilyen nevű ötöspakk, de az előző nekem nincs meg. Ezt mégis beszereztem, mert a CRX nagyon tetszik belőle, és a többi is tulajdonképpen vállalható - ráadásul nem rontották el az összképet semmilyen fantáziaautóval. Mutatom:

Mondjuk az nem lett volna baj, ha mind az öt autó ugyanolyan, HW-szinten visszafogottnak számító dekorációt kap, mint az említett kis Honda, bár még a Lancer is vállalható, a legfelső Nissant viszont erősen túltolták (lásd még: felnik), a Viper aranya is túl van egy fokkal a jó ízlés határán, a Challenger meg driftautóként végül is elmegy. Vannak egyébként további mainline kisautóim is ugyanezzel a Nightburnerz jelöléssel, pl. ez a négy:

Maga az ötöspakk szerencsére bőven 3000 Ft alatt lehetett az enyém, ami persze így sem kevés pénz, de ezek a csomagok az idők során szépen felértékelődnek, ráadásul szeretem is az ilyeneket, nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Ti hogy vagytok a pakkokkal?

A hetedik. Istenke éltessen!

Visszatérő sportlövőnk, Andris küldött kettőt az erkélyről:

Köszönet értük!

Jó régen volt, amikor azt írtam, hogy vágyom egy transitional kerekű Dodge Wreckerre (a regular wheel változat helyett, amit sikeresen elboltoltam), és végül tavaly decemberben sikerült e vágyamat teljesíteni, amikor egy vaterás aukción én lettem a nyertes. Nem hibátlan a kisautó, amit megnyertem, és ami így a gyűjteményembe került, de ezekből az igazán szép állapotúak nagyon nem az én pénztárcámnak valók, így tehát ezzel "kell beérnem":

Persze választhattam volna azt a - nyilván jóval költséghatékonyabb - utat is, hogy beújítok valami nagyon szakadt darabot, és megkérem szépen Játékdokit, hogy varázsoljon belőle nekem is egy olyat, mint amilyet egyszer már elkövetett, de inkább maradtam az időigényesebb megoldásnál, hogy várok egy számomra megfelelő példányra. Nem fűz egyébként semmilyen személyes emlék a fenti (amúgy 1970-es gyártású, azaz mára már 48 éves) kisautóhoz, gyerekkoromban nekem kimaradt, felnőttként ismertem meg ezt a modellt, de rögtön megtetszett. A konkrét példány nem mentes a kopásoktól, leverődésektől, de a fent látható közeli képek erősen kiemelik a hibákat, kézbe véve és szabad szemmel nézve nem tűnik ilyen rossznak a helyzet. És a kampó is megvan, bár egy kissé megcsavarodott az elmúlt évtizedek alatt. Ez legyen a legnagyobb baj...

Jók legyetek!

Hirtelen felindulásból vettem a srácoknak egy régi, 1986-os Lego rendőrállomást. A hirtelen felindulás annak tudható be, hogy egy releváns Facebook-csoportban feltűnt egy eladó példány ötezerért, így gyorsan lecsaptam rá, mert szeretik a srácok az ilyen holmit, én nem kevésbé, ilyen áron pedig ez ajándék:

Nagyon örültek is a 381 darabból álló készletnek, amihez járt két bónusz rendőrmotoros a hozzá eredetileg is való kettő mellé, Milán egyből birtokba is vette a szettet, Félix meg jórészt csak a "csibészeket" pakolta ki-be a börtönrészlegbe, illetve a pilótát, ezek jöttek be neki leginkább. A fenti képen már az látszik, hogy némileg kiegészült a kapitányság legénysége a saját rendőreinkkel, alant pedig hogy hogy néz ki a "terepasztal" a korábbról meglévő útalapokkal együtt:

Egész jó móka ez...

Sikerült a tavaly november eleji börzén behúznom egy újabb Corvette-et a gyűjteményembe, pedig ez tényleg nem szokásom. Ez az akkori legfrissebb kiadása a kisautónak, bár régebb óta megtalálható a HW portfoliójában, igaz, nem olyan nagyon régen. Mindenesetre nagyon szép darabról van szó, akár az igazit nézzük, akár a lekicsinyített mását:

Annak ellenére, hogy cabriolet (nálam a roadster is az, elnézést, ez az én szegénységem), a kormány környékét ellustálkodták, de ez messziről szerencsére nem látszik, a többi rész belül meg rendben van. Jut eszembe, ha szeretnétek visszaolvasni a blogon eddig megjelent Corvette-es bejegyzéseket, segítek, kigyűjtöttem ugyanis Nektek: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik. A típus sokszor, sok filmben szerepelt, találtam is egy jó kis cikket, amelyben a legfontosabbakat összeszedték, ez itt az, én most csak egyet emelnék ki: alant egy képkocka a Kiss Me Deadly című 1955-ös amerikai filmből, ahol pont ugyanez a kocsi látható - a képre kattintva megnézhetitek további képeken is a filmből:

Itt az imcdb-n olvastam, hogy a fekete volt a legritkább szín, amiben gyártották az autót, az első évben mindössze négy készült ebből a változatból. Valószínűleg én is inkább pirosat választanék magamnak, ha egyszer úgy adódna, de nem fog.

Tudtátok-e, hogy nem Rowan Atkinson az egyetlen brit komikus, aki él-hal az autókért? A címben ellőttem a poént, szóval Peter Sellers is gigantikus autóbuzi volt, és el is híresült róla egy mondás, miszerint úgy váltogatta az autóit, mint más az alsógatyáját. Elsősorban angol és olasz kocsikat gyűjtött, be is szereztem pár képet róla, róluk, ezeket osztom ma meg Veletek (loptam persze az infókat innen-onnan):

Szép, szép, de nem a legizgalmasabb.

Ez már jobb kép: a hölgy nem más, mint a svéd színésznő, Britt Ekland, akit Sellers 10 napi ismeretség után vett feleségül - és folyamatosan féltékeny volt rá. Külön az ő számára készült ez a felturbózott Radford Mini Cooper, szülinapjára. Ahogy a képen is látható a rendhagyó ajándékozás. Sellers egyébként több ilyen Minit is birtokolt.

James Jarche fotóján Sellers az aktuális Bentley-je mellett pózol a garázsban.

Ez meg itt egy 66-os Lotus Elan S2.

A híres luxus-Mini a speciális oldaldekorral - modellként is keresett ez a változat.

Állítólag 40 éves koráig 80-nál is több autója volt (valószínűleg nem egy időben), köztük a 60-as évek legjobbjaival, Astonokkal, Maseratikkal, Ferrarikkal, Mercedesekkel. Az angol luxusautók közül többet használtan vásárolt meg, az ötvenes években például Cary Grant régi Rolls-Royce Silver Cloud-ját, később pedig egy Bentley S1-et. A Casino Royale szerződésének aláírását követően kapott egy Rolls-Royce Silver Cloud III-at, ami mellé vett egy ugyanolyat használtan is. Csak hogy ne álljon olyan magányosan a garázsban a Ferrari 500 Superfast... Vagy a 275 GTB, esetleg a 250 GT/E. Ez utóbbi egy filmjében is szerepel, együtt egy akkori Aston Martin DB4 GT-jével.

A képen az Old Min, egy 1930-as Austin, állítólag a kedvenc autója volt. Egyszer adott egy ilyen autót az egyik barátjának, Spike Milligan-nek, de aztán visszakérte tőle, mert az kint hagyta ázni az esőben.

A motorcsónak egy Riva Junior, a kép pedig valószínűleg St. Tropezben készült.

Köszönöm a figyelmet!

A Land Rover, és azon belül is a Defender különböző verziói bizonyos szempontból nagyon hálás téma a kisautógyártóknak, mert a forma nem állítja őket nagy kihívások elé, az a pár formai jellemző pedig, ami alapján felismerhető, hogy egy Landyről van szó, és nem egy szegecselt oldalú mosógépről, könnyen elsajátítható. Viszont a G-Mercihez hasonlóan az ikonikus forma egész sok évig nem nagyon változott az igazi autó életében, így nagyon nehéz újat mutatni annak, aki egyszer kihozott egy Defendert kicsiben, utána leginkább már csak a színekkel lehet játszani... Ezt némileg megcáfolandó a Hot Wheels nemrég elkészített egy olyan változatot, amely újnak mondható, duplakabinos-platós kivitellel eddig ugyanis nem találkoztam ekkorában. Nézzétek csak meg Ti is, az első hosszabb posztom ez volt a témában, aztán volt azért egy rövidebb is, plusz egy-két érdekesség, no és persze a kedvenc, de lényegében, egy-két kivétellel, mind ugyanolyan... Ami nem is biztos, hogy baj, jó, ha van az ember életében állandóság ;) A most következő kisautó szerintem nagyon jól sikerült, hozza azt a vagányságot, ami az autónak a való életben is a sajátja, nem mellesleg ez a festés igazán telitalálat:

Egy kisautós HW-csoportban lőttem, egyből két példányban, szerencsére szinte bolti áron, és a novemberi börzén vettem át, majd egyből ment is az egyik bontatlanul az inventoryba, hátha egyszer jól jön majd - együtt a kis társaival, amelyeket szintén eredeti csomagolásukban pakoltam el: 

Aztán simán lehet, hogy mire ezt olvassátok (jó előre időzített posztokkal dolgozom ugyanis), már a zöld T3-as is egy olyan kommersz darab lesz, amit akár a bababoltból is be lehet szerezni, a poszt írásakor ez viszont erősen a nehezen (értsd: drágán) beszerezhető kisautók közé tartozik. Vissza a Landyre még egy kicsit: kíváncsian várom a következő színváltozatokat belőle, ha lesz még ilyen menő, tuti veszek további pár példányt.

Újabb téma, újabb autós gyűjtés - ezúttal, ahogy a cím is mondja, híres sportolókról keresgéltem autós képeket. Igyekeztem a mai európai focistákat inkább kihagyni, mert az ő luxus- vagy sportautóikról szóló cikk és poszt volt már ezer, de nem mondom, hogy azért nem csúszott be egy-kettő. És Dzsudzsák Balázst is kihagytam, inkább próbáltam a hiányát néhány régebbi, érdekesebb képpel ellensúlyozni. Szóval tessék, 36 kép következik, és remélem, hogy jó szórakozás:

Nem túl friss kép Michael Jordanről, és a Ferrariból sem sok látszik.

Csak a rend kedvéért írom ki e két kiváló magyar sportember nevét, úgyis mindenki tudja: Michelisz Norbert és Gyurta Dániel. Még a Hondás időkből.

Őt viszont talán kevesebb ismeritek fel: Rudi Völler, volt német világbajnok futballista.

Mike Tyson és Muhammad Ali. Aliról még egy itt lent, ahogy lemezeket válogat valamelyik korábbi kocsijában:

Vinnie Jones és egy Golf GTi, plusz egy menő maroktelefon.

Ez jópofa: Angliában csináltak egy (komolytalan) tesztet, hogy vajon a kiváló skót teniszező, Andy Murray szervája gyorsabb-e egy Jaguarnál? Teniszlabdával kellett eltalálnia az előtte elhúzó autókat - de nem jött össze a dolog. Több autó is szerepelt a tesztben, de azt nem mutatták meg előre, ki vezeti az autókat. Az utolsó kör után a sofőr felfedte magát, és hát az idős korára elegrijánosodott John McEnroe volt az. A képen ő.

Usain Bolt a Ferrarija mellett vágta be a híres pózt.

Magic Johnson 1982-ben kapta ezt a Trans Am-et, amikor a Sport Magazine az NBA Év Játékosának választotta. A díjért Pat Riley, a Lakers akkori edzője gratulál épp.

Ez is Magic, ahogy végtelenül lazán oszt autogramot a Mercijén ülve.

Björn Borg és Ingemar Stenmark egy Saab-hirdetésen.

Roger Federer gyűjteményében csak Mercedesek vannak.

Carl Lewis és egy Spyker C8.

Wayne Gretzky egy béna Chrysler jutalomautót vesz át.

Pelé.

Döme, azaz Détári Lajos egy Ferrari volánja mögött. Kapcsolódó cikk emitt.

Diego Maradona fénykorában és nápolyi rendszámú fekete Testarossája.

A fiatalok szerintem őt nemigen ismerik már fel: ő a magyar származású Johnny Weissmüller, olimpiai bajnok úszó és filmszínész - számomra az örök Tarzan.

Klaus Jürgen Klinsmann, volt német focista. A cabrióra esküszik.

Kimi természetesen Ferrarival került fel a listára - és egy szép motorral, mindkettő a sajátja.

Oké, még egy Ferkó, a tulajdonosa itt már viszont Kobe Bryant.

Andre Agassi + Vector. Hajak, fülbevalók rendben.

Boris Becker az egyik Mille Miglia versenyen szendvicsezik nyugiban sirályszárnyas Mercijében.

Lothar Matthaus, amikor még mind szerettük őt - bár ez a cipő szerintem már akkor is megbocsáthatatlan volt ;) Hasonló BMW pedig volt már régebben errefelé.

Ryan Lochte és frissen fóliázott Mercije. Lapozz a hölgyekért!

Április 14-én Biatorbágyon jártunk a Premier Oldtimer találkozón, ott fotóztam egy csomót, de külön poszt nem készült, így az egyszerűség kedvéért ezeket a képeket is itt mutatom meg, konkrétan az alábbira kattintva érhetitek el a guglis albumot:

Aztán meg kicsit később ott jártunk az első 2018-as PP-n, ahol már nem sokat fotóztam, mentségemre szóljon, hogy gyerekkel voltam. Pár érdekességet azért sikerült megörökíteni:

A Volvóval most már lassan nem fogom tudni elkerülni, hogy meglátogassam a szerelőt, mert egy kicsit gyengélkedik a generátorom (konkrétan nem tölt), csak ezt igyekszem a nyaralás utánra időzíteni, anyagi megfontolásokból. Ha majd meglesz, megírom. Addig is minden jót!

A ma következő, 1962-es Chevy kisteherautót megmintázó kisautó bizony már jó ideje megtalálható a Hot Wheels kínálatában, az adatlapja szerint ugyanis egy 2008-as darabról van szó - pont ez az év, amikor elkezdtem egy kicsit komolyabban foglalkozni a gyűjtéssel, szóval számtalan lehetőségem lett volna beszerezni, mégis csak tavaly novemberben vettem meg, mert eddig kellett várni egy olyan változatra, ami igazán tetszik. Ez leginkább az ezen használatos új felninek köszönhető, ami igen jól adja az eredeti lemezfelni szélesített verzióját, továbbá a színválasztás is bejön, szeretem a szörfös, deszkás tematikát, itt meg ez megvan, mutatom:

A brutális ültetést meg tudom emészteni, bár én szerényebben csináltam volna, a platóra helyezett deszka viszont jó pontot érdemel, az ilyen kis kedvességeknek mindig örülünk. Mármint jobb híján, ugyanis 2010-ig egy különálló deszka járt a kisautóhoz, mára ez sajnos lespórolódott... Egyébként pedig még sosem volt szerencsém szörfözni, lehet, hogy egyszer ezt is ki kéne próbálnom...

Februárban a feleségem szülinapja alkalmából ellátogattunk egy ebédre a Hűvösvölgyi úti Sunny Dinerbe, ahol szerintem legalább másfél évtizede voltam utoljára, de az is lehet, hogy régebben. Szerencsére a hely mit sem változott azóta, és nagyot jót ettünk, a gyerekek pedig különösen jól érezték magukat az amerikaias környezetben. A blog számára lőttem egy pár képet a kihelyezett dekorációs kisautókról, de azt javaslom, személyesen nézzétek meg, mert egyrészt több is van, mint amit most mutatok, másrészt van ezer más érdekes csetresz, amiket nem tudtam lefotózni idő és lehetőség híján - nem akartam ugyanis az ott étkező többi ember nyakába mászni egy-egy jobb fotó kedvéért. Az első képen Milán fiam és a pincérnő látható, utána jönnek csak a kisautók, jellemzően 1:18-as méretarányban:

Az utolsó képen Félix játszik az aznap délelőtt kapott, börzén turkált kisautóival, amelyeket külön is lefotóztam, mert szerintem nagyon jó fogás volt a kis pakk, mondom, turkálóból:

Mivel mással játsszon a két és fél éves gyerek, mint ötven éves angol Matchboxokkal, nem...?

Nem volt mit tenni, elém ugrott egy francia eladó portékája, és olyan áron adta, hogy nem lehetett otthagyni. Így a korábban mutatott piros mellé betársult egy szép kék Emek Mercedes is, Made in Estonia:

Sajnos nem lesz ebből most sorozat, teljesen véletlenül jött így ki a lépés, hogy múlt hétfőn is egy Stahlberg játékautó szerepelt a blogon, és most is, márpedig ugye a Stahlberg az Emeknek az anyja, erről már írtam a pirosnál, szóval valószínűleg a következő delikvensig egy hétnél többet kell majd várnunk. Aztán meglátjuk. Ami biztos, hogy ez is ugyanazt tudja, mint az eddigiek, könnyű, egyszerű műanyag az egész, de szép részletes, és a kissé karcos állapot ellenére jó kiállású, élethű darab. megvan mindene, ami fontos, és ez különösen az elején látható csillagra igaz, mármint, hogy fontos. Ez kell. Az utolsó képen igyekeztem valamit a beltérből is megmutatni, ennyire sikerült - de talán látható, hogy igényes részletességgel alakították ki, bár egy bézs szín talán jobban állt volna neki, ahogy ennek az origós cikkben bemutatott példánynak. De ez legyen a legnagyobb bajunk ;) Itt meg már méltó helyén a Merci:

Messze magasabban, mint ahol a gyerekek elérnék...

Nem tudom, emlékeztek-e, de mutattam még 2015 legvégén két szép Star Wars-tematikájú Hot Wheels kisautót, az az évi Pop Culture szettből csak a látott kettőt vettem meg, de már bánom, főleg hogy tavaly márciusban ezt a 2016-os szettet is megvettem - ami szerintem még nem szerepelt eleddig a blogon:

A kartonokon és az autókon Ralph McQuarrie munkái láthatók, aki az eredeti trilógiához is készítette a koncepciórajzokat, de a legújabb filmekben is használták a munkáit. Van is egy könyvünk is az illusztrációiról. Szerencsére 2017-ben is kihozott a HW egy elég ütős sort, ami november végén meg is érkezett. Ebben, mint látjátok, a Star Wars univerzumból ismert fejvadászok adják a vezérfonalat, nyilván Boba Fett-tel az élen:

Dengar révén ebbe is bekerült a Ford Transit Supervan, de nem bánom (Beatles-esként is megvan), főleg, hogy az összes többi kisautó eddig nem volt meg - ez egyébként a tavalyelőtti szettre is igaz. Mindnek fém az alja és gumisak a kerekeik, ez ezen a szinten már általános, és gyönyörű, részletes és hibátlan a festésük. Ennél többet azonban nem nagyon tudok róluk elmondani, mert maradtak bontatlanul mind. Nektek melyik tetszik a legjobban?

A legutóbbi Stahlberg-szerzeményemet igen rövid időn belül követte a következő jó fogásom, szintén itthonról: egy Volvós FB-csoportban is megosztottam a bejegyzést, amire válaszul jött egy hozzászólás, benne egy eladó darabbal. Amit természetesen megvettem, ezúttal is itthon, azaz nagyon kedvező áron. Csak Budára kellett érte átszaladnom november legelején, mutatom:

Az eddig elétek tárt Stahlberg modellekkel szemben ez csak kétajtós, és ez nagyon jól áll neki, még ha nem is ad markáns sportos karaktert a kocsinak. A kerekek is mezei lemezek, nyilván műanyagból, de a dísztárcsák valódi fémből készültek, még rozsdásodnak is. A kiegészítők a gyártó gyakorlata alapján megvannak szépen, külön kis darabból kimunkálva az indexek, lámpák, hűtőmaszk, sárgumik, lökösök. Tükrök ehhez nem jártak. A beltér is normális, bár erről most nem készült kép. Ritka és fontos darabja ez most a gyűjteményemnek, mert ez a 142-es típus jellemzően a "megszokott" ár háromszorosáért megy az ebayen, így ha nem bukkan fel itthon, egyhamar nem lett volna meg. De megvan, szóval most örülünk ;)

A közel három éve vásárolt, és szinte azóta a Volvo alatt szolgáló 7-es felniket lecseréltem 9-esekre, pont arra a típusra, amit a leges-legjobban kedvelek, számomra ezek a non plus ultra Volvo-kerekek, így valószínűleg a véglegesek.

Egyébként a Toyotánk is már nyári kerekeken gurul egy ideje, ezt sem mutattam még itt, csak a fészen, de ami késik, az a vonat, szóval íme:

A Verso ugye nem egy sportos valami, hiszen ez egy családi egyterű, szegénykém, viszont úgy jött ki a matek, hogy lett még egy garnitúra kf. felnim. A nem túl acélos nyári gumikat, amikkel vettem a kocsit, kidobtam még korábban, helyettük használt téli gumik kerültek fel a gyári felnire, azzal jártam egész télen, és így utána tavaszra kellett volna vegyek egy szett acélfelnit, plusz új nyári gumikat, és átvariálni az egészet. Ehelyett azonban azt csináltam, hogy vettem egy komplett szett nyári kereket használtan, a nagyon vagány Speedline felniken szerencsésen remek állapotú (és korú) Vredesteinekkel, a téli szett meg maradt úgy, ahogy utoljára volt. Hogy tetszenek?

Szinte pont egy éve írtam, hogy szert tettem két trafikos műanyag Trabira, csak nem járt hozzájuk normális kerék. A kék alá akkor sikerült betennem terepjáró Burago-kerekeket, most pedig az utolsó példány is lábakra állt, ugyanis a január közepi kisbörzén találtam egy százforintos, duplatengelyes mezőgazdasági pótkocsit, aminek a kerekei szemre jónak tűntek. Így már van egy narancs, egy kék és egy piros példányom, amiket ezennel együtt tudok prezentálni, íme: 

Nem mondom, hogy tökéletes, mert azért egy kicsit furcsán hat így a kisautó, ekkora terepgumikon, de összességében elégedett vagyok, addig, amíg nem sikerül "gyári" kerekeket szerválnom, maradnak így - és ez valószínűleg jó sok időt jelent ;)

Trabantról már írtam a blogon egy párszor, most mégis egy 2009-es posztot idézek vissza, ebben szerepeltek ugyanis először (és azóta utoljára) Welly Trabik Matchbox-méretben. A bejegyzés legvégén. Elérkezettnek láttam az időt, hogy egy frissített kiadást bemutassak - játékboltokban jellemzően kapható, semmi extra, viszont szerintem ez Matchbox-közeli méretben kivételesen jól eltalált darab:

A szín autentikus, a kerekek is korhűnek mondhatók, a jobb oldali tükör kevésbé, illetve a tükrök formája is modernebb, mint kellene, de egyébiránt elég nehéz belekötni. Oké, se nem rugózik, se nem nyitható rajta semmi, de az ember egy efféle oldtimert már inkább csak nézeget, mint használ, nem?

Nektek megvan már? Én erősen ajánlom a beszerzését... És remélem, tetszett a mai írás, mert a héten lesz még egy Trabis poszt.

Pár találat következik ma Dubaiból, köszönet értük Petinek!

Ezeket nagyon szívesen bevállalnám otthonra is...

Jó ideje - sok gyűjtőtársammal egyetemben - nem győzök lelkendezni, hogy a Hot Wheels sorra jelenteti meg a jobbnál jobb japán kisautókat, és szerencsére ez a gyakorlata ragadós, Matchbox-fronton is megfigyelhető ez a tendencia, bár kisebb hévvel. A mai delikvens egy R30-as Nissan Skyline, 1982-ből. Ahogy az utóbbi időben szokásom, átugrom a típusismertetőt, hiszen egy ikonról van szó, egy cikket azért hadd javasoljak a témában: az itthoni Skyline R30-asról írnak, érdemes elolvasni - anno még én is linkelten a hahus hirdetést a blog FB-oldalára. Ha megvolt, jöhet a kisautó:

Összesen három példányt szereztem be belőle, és kettő maradt bontatlan, majd meglátjuk, lehet-e, érdemes-e kezdeni velük valamit, de az biztos, hogy egy rendkívül jól eltalált kisautóról van szó, az pedig külön öröm, hogy nem hupilila lángnyelvekkel jelent meg, hanem az életből vett színkombinációban.

Egy japán rendőrfestéssel ellátott kivitelnek még bírnék ám örülni...

A fenti kép egy előzetes az elkövetkező kb. fél év posztjaihoz - erősen előre szoktam dolgozni (vagy inkább "dolgozni"), ami azt is jelenti, hogy jelentős csúszásban vagyok az aktualitásokkal, de talán ez nem akkora baj, főleg hogy a blog Facebook-oldalán azért igyekszem naprakészebben bemutatni az újdonságokat. Szóval készüljetek, ezek lesznek, meg egy nagy csomó minden, ami a képen nem szerepel!