A legutóbbi két poszthoz képest meglepő, hogy pont nem a Hot Wheels, hanem a Matchbox szállította a legelborultabb Mustang-feldolgozást, sőt még a neve is jó: Mudstanger. Igen, egy 68-as Mustang, ami alá bigfoot-kerekeket és -alvázat pakoltak, és a végeredmény nem is lett gusztustalan. Mondjuk ehhez valszeg kell a katonai zöld festés, rózsaszínben valószínűleg ugyanolyan színűt hánynék tőle, de így nem is rossz, azt kell mondjam...

Viszonylag új darab, emlékeim szerint augusztus közepén bírtam megvenni, itthon, boltból, forintért - egy jó ideje ugyanis leszoktam az ebayes vásárlásokról, már ami ezt a méretarányt illeti. Ekkortájt lőttem a T3 Dokát és a két új Miatát is, amikről majd nemsokára poszt is lesz fent, szóval mondhatni, izgalmas időszak volt az új kisautók beszerzése szemponjából. Ekkor már jó sokat lehetett tudni a 2017-es újdonságokról is, így elmondhatom, nem idén fogom abbahagyni a kisautók gyűjtését :) De nagy valószínűséggel az ilyen nagykerekűek továbbra is ritka vendégek lesznek a blogon, maradok inkább az aszfalton...

Szombati chill:

Elég jó...

Erre a hétre stílusos lett volna egy Mustangot carspottolnom, de minden nem jöhet össze. BMW lett belőle, Budakesziről:

Azért kéne, nem?

Ha valakinek esetleg kimaradt volna, bár nem hiszem:

A színvonal a "szokásos", köszönjük, Emese! 

Ez most a legfrissebb Mustang-generáció, és mivel az előzőek közül többnyire mind megvan, ezt is beszereztem. A hasonló színösszeállítást már az új NSX kapcsán megdicsértem, ez a Shelby GT350R esetében is nagyon tetszik, ráadásul erre - amerikai vas lévén - került versenycsík is. Nagyon jól eltalált darab, ahogy az igazi is - szerintem:

Példaértékű a hátsó rész részleteinek a festéssel történt kiemelése, nagyon feldobja a kocsit, épp ezért zavaró egy kicsit, hogy elöl nem szarakodtak a fényszórókkal, pedig egy kis plusszal sokkal jobb lett volna a végeredmény. Tetszik az is, hogy a kötényeket és hátul is a legalsó részt műanyagból, az alvázból alakították ki, jól átgondolt a koncepció és a kivitelezés. Az oldalsó ablakokat "nyitva" hagyták, hogy be lehessen látni, de a fekete beltér ellehetetleníti a fotózását, így el kell hinnetek, hogy ott sincs semmi baj. Bár csak egy egyszerű mainline-ról van szó, mindenkinek a legjobb szívvel merem ajánlani! És a végére egy a témába vágó carspotting:

Mezeibb verzió, de azért kéne. Minden jót!

A következő képeken látható kisautó a Forza Motorsport 6 című játékban szereplő Mustang a Hot Wheels megvalósításában. Igaz, a gémben még kék-sárga volt, amilyen dekorral szintén kijött kicsiben, de én már a második színt vettem meg belőle, mert ez jobban tetszik. Érdekes egyébként, ahogy a HW az utóbbi időben egy kicsit jobban ráment a számítógépes (vagy konzolos) játékokra, nem olyan régen szerepelt erre ugye a Gran Turismo-sorozat, és nemsokára mutatok egy NFS-autót is a gyártótól, de jövőre érkezik Halo-kocsi is (hálókocsi, hahaha). Szóval egy vérbeli drifter a játékból, vagány szürkébe öltöztetve, átalakítva, asszimetrikusan tampózva, felemás kerekekkel:

De amiért igazán érdekes ez az amúgy 2005-ös kocsi, az az, hogy az első alsó légterelő szárny bizony állítható, át lehet pattintani egy alsó vagy egy felső állásba, és ez a funkció abszolút üdítő a mai mezőnyben - még ha nem is egyedülálló, hiszen nem volt olyan régen, amikor mutattam a Time Attaxit a kinyitható jobb hátsó ajtajával... Én azt mondom, kellenek az ilyen kis truvájok, de persze semmiképp sem túltolva. Ez még pont jó. Mit szóltok?

Még a július közepi balatoni egyhetes nyaralásunk előtt feltűnt, hogy a Honda melegíti a vizet. Ez eléggé nyugtalanított, mert azért a július elég meleg volt, és hát nem hiányzott egyáltalán, hogy pont a nyaralásnak tegyen keresztbe egy ilyen meghibásodás. Végül muszáj voltam kibekkelni, és elhúzni a megjavíttatását egészen augusztus közepéig. De túl vagyunk rajta, ki kellett cserélni a termosztátot, és azóta hibátlan. A bal hátsó kilincs után ez volt a kocsival a második hiba, ami szerintem a kicsit több, mint egy év mérlegeként nagyon szép eredmény. Oké, vigyázok is rá, lassan és óvatosan vezetem, amióta megvan, és úgy tűnik, ezt meg is hálálja. Tavaly augusztusban volt nálam az első, idén augusztusban a második olajcseréje, ezen is túl vagyunk, mindezek mellett csak valami szorító bilincseket kellett meghúzni a katalizátor környékén, mert elkezdtek zörögni. Lehetne még költeni rá, de szinte csak esztétikai javításokra, szóval nagyon-nagyon elégedett vagyok a Civic-kel, ez az eddigi legjobb autóm.

Mára három svédacél:

A két Volvo Pesten, a Saab Budán ugrott elém.

T1-es Doppelkabine szerepelt már itt, T2-es pedig emitt, itt volt az ideje, hogy mutathassak végre egy T3-ast is. Hát tessék. Zsír új Matchbox, nagyon helyesen. Tavaly júliusban tettem ki a hivatalos fotót a még csak egybe-műanyag modellről a szirszarjaim FB-oldalára (ugye követitek?), most meg már kapható az üzletekben, őrület. Az Árkádban vettem egy járékboltban, de elsőre nem sikerült beszerezni mellé azt a változatot, aminek "megpakolták" a platóját, mert egyébként olyan is van. Azért mutatom:

Elsőre nem tetszik ez a szín és nem tetszenek ezek a kerekek. De mivel premier-modell, nem volt kérdés, kell-e, kellett. Az oldalára került grafika helyett el tudnék képzelni némi részletezést az elejére és a hátuljára, már egy fekete hűtőrács is sokat dobna rajta szerintem, de amikor ezt olvassátok, már talán lesz hír az új színekről - augusztus hatodikán írom ugyanis a posztot. A "dísztárcsás" MB-felniket is jobban bírnám alá, ez a hatküllős szinte semmin nem tetszik, de az összhatás így is okés, nagy bajom nincs vele. A vonóhorogért jár a piros pont. Tükrök most erre nem kerültek, cserébe nagyon szép a belseje, és amit írtam fentebb, hogy létezik egy extrázottabb változat, az külön jó poén a gyártó részéről, köszönet érte! Augusztus 10-i update, hogy az Auchanban tudtam venni mellé egy ilyet is:

A Bike Tours tematikához nem teljesen adekvát a plató tartalma, de gondolom, lesz majd "melósabb" festésű, amihez meg de. Nekem ez jobban tetszik, de ha játszanék vele, praktikusabb lenne az üres - öröm, hogy valaki a Mattelnél is így gondolkodik ;)

Erre a darabra jó ideje vadásztam már. No nem mintha olyan ritka lenne, de ahogy megszokhattuk, a szép példányok nem olcsók, drágáért meg nem kellett annyira. Nem akartam viszont a poszt címében elsütni, de ez egy turkálós darab volt, csomagtartóajtó nélkül. Úgy lett végül meg a hiányzó fedél, hogy sikerült szintén turkálnom egy sokkal kopottabb (igen, még ennél is) darabot valamivel később, és itt a valamivel az több hónapot jelent, aminek viszont a szélvédője hiányzott. 2-300 forintokért viszont egy szavam se legyen. Egyértelmű volt, hogy a csomagtér tetejét kell átműteni, és ki is gondoltam, hogy majd ismét Játékdokihoz fordulok némi segítségért, de nem bírtam várni, nekiálltam egy kicsit feszegetni a zsanérokat. Ennek az lett a vége, hogy kb. 2 másodperc alatt sikerült az egyiket letörnöm, mert a 40+ éves anyag megfáradhatott egy pettyet... Mindegy, belefért, levettem, és egy kis ragasztó társaságában áthelyeztem a fedél nélkülire, így összeállt egy szemre teljes, de funkciójában hendikeppes darab - a polcon úgysem látszik, hogy nyitható-e vagy sem, nem?

A keskeny kerekek jelzik, hogy a 70-es keltezésű Matchbox az első szériából származik, később megjelent ugyanez arany színben és széles SF-kerekekkel is, amely egyébként szerintem szintén tetszetős. Az ülések nagyon szépen kidolgozottak, de a műszerfal végletes egyszerűsége meglepett, egy nyitott darabnál erre azért szoktak ügyelni. De legalább nem pizza a kormány... Természetesen súlyos fém az alja, és nagyon szépen rugózik és gurul, ahogy ezt megszokhattuk a hasonló időszakból származó többi Superfast Matchboxtól is, no és nagyon nagy szerencse, hogy került rá vonóhorog, mert különben nem lenne mivel húzni a yacht utánfutóját.

Három japán jutott mára, illetve a hétre:

Mindet a III. kerületben, a Montevideo utcában (és környékén) fotóztam, mert augusztus közepétől már itt dolgozom. Az új munkahelyemről majd írok később, ha lejárt a próbaidő ;)

Folytatódik a tavaly április végi poszt, mert már ott és akkor is megígértem, illetve kommentben érkezett pár tipp is - ezekkel kezdem. Pittlaren sugallására rögtön a Breaking Bad című sorozatból a főhős feleségének Jeep-jével:

Skyler egy szép régi (na jó, a wikia szerint 91-es) Jeep Wagoneer tulajdonosa, amely ideális választás minden amerikai kertvárosi családanya számára - nagy, biztonságos, egyszerű. Szoros rokonságban áll a Cherokee-val, amit már Majorette formájában mutattam errefelé, régebben. A sorozatban az autónak azon kívül, hogy jön-megy, nincs jelentősebb szerepe. És a sok egyéb filmben sem, amiben egyébként még szerepelt. Folytatom ugyanezzel a sorozattal, de nem, nem a randa Pontiac Aztec lesz a téma, és nem is Pinkman Toyotája, főleg hogy ez utóbbit már mutattam - Gus Fring Volvo V70-ese jön:

Ami miatt szerintem szupermenő választás volt az alkotók részéről, az az, hogy a fickó a környék legnagyobb bűnözője, annyi pénze van, mint a szemét, mégis egy ilyen autóval képes járni, amit rendőr a büdös életben nem állít meg... Még a Los Pollos Hermanos csirkés gyorsétterem tulajdonosához is jobban illene legalább egy BMW, mint ez, de a fickót megismerve teljes mértékben beigazolódik a választása, ez az ember semmit sem csinál véletlenül. De ismerünk még ilyet, csak ő pont a másik véglet: a Denzel Washington által játszott Alonzo Harris felügyelő a Training Day-ben (magyar cím: Kiképzés) egy vagány 79-es Monte Carlót vezet, mutatom:

Ez a kocsi Mortanius javaslatára került be a válogatásba, és a típus kisautóként már szintén szerepelt a blogon, de nem ez az évjárat, ilyenem pont nincs. Ahogy az alábbi évjáratú kis Hondák sem sorakoznak a többi Civic között otthon a polcon - az első, a megviseltebb a Rendőrakadémiából Hightower (Bubba Smith) gyakorlóautója (tipp by bandika57), a másodikkal pedig a Ponyvaregényben találkozhattunk, Bruce Willis ezzel ütötte el Ving Rhamest, és egy kis adalék, ugyanis Tarantino egy ugyanilyen kiskocsit jól beletett a tényleg kiváló Jackie Brown című filmjébe is, gondolom, szándékosan:

Mivel más a rendszámuk, nem gondolom, hogy a címszereplő, Pam Grier kocsiját láttuk a korábbi filmben, már csak azért sem, mert az eléggé leamortizálódott a kalandok során. De térjünk vissza egy kicsit az amerikai vasakhoz, méghozzá egy Mustanghoz, amely Tomato77 javaslatára került a listára, A Kívülálló című Belmondo-filmből lehet ismerős - már akinek, mert nekem ez a film valahogy kimaradt:

Már csak az autó miatt is be kell pótolnom, és akkor ezt vehetitek ígéretnek. Addig is itt van kicsiben a típus egyszer egy Hot Wheels, aztán egy Matchbox formájában - jó, nem pont ugyanez, cserébe viszont annyi Mustang volt már a blogon, hogy külön címkéje is van oldalt. És akkor jöjjön egy ellenpólus, mármint a blogon való fellelhetőség szempontjából, Opel Manta ugyanis eleddig csak egyszer szerepelt a szirszarjaimon, ugyanakkor filmes autóként (is) van némi kultusza Magyarországon - a javaslat Ződ2000 nevű (valószínűleg egyszeri) olvasómtól jött:

Az egyesek által kultnak tartott német film már 27 éves, rossz is így belegondolni, hogy én erre még simán úgy hivatkoznék egy beszélgetésben, hogy nem olyan régi, pedig hát de. És már alig emlékszem a sztorira. Viszont az a jó hír nekem és mindenkinek, hogy itt megnézhetjük az elejétől a végéig ;) A címszereplő Opelt erősen feltuningolták a ma már gyakran megmosolyogtató 90-es éves stílusában, de szerintem ez a kocsi így, ahogy van, még ma is teljesen vállalható, abszolút kéne-kategória. Ahogy a fenti képen látható többi verda is. Ígérték, hogy lesz, de egyelőre semmi konkrét hír a folytatásról... Nyilván lesznek viszont további részei a Die Hard sorozatnak, amelyből most a harmadik részből emelném ki a Yugót:

A fentebb mutatott kis Honda után Bruce Willis ebbe is beleült, mint John McClane, de ezt szerencsére nem törték össze, csak szóban szapulták. Amerikában nem lett túl sikeres a jugók által exportált Zastava, vélhetően a filmben is elhangzottak miatt - viszont ha mindegyik ilyen kocsihoz járt volna egy aranyrúd is alapban, mint amilyet a filmben az ablak betörésére használtak, majd jól benne felejtettek, máshogy alakult volna. Végül, de messze nem utolsóként jöjjön Sam. Joe kérésére Taki bácsi Ladája a Szomszédokból:

Kultikus, mi más, ha ez nem?! "Rengeteg részben szerepelt, fontos része volt a sztorinak - azzal taxizott Taki bácsi." Hát igen, egy egész nemzedék itta a becsületes, segítőkész taxis szavait, még ha Zenthe Ferenc színészi kvalitásait nem is igazán tudta a teleregény teljes mértékben kiaknázni. Az egykori Tenkes kapitánya nyugdíjas korára vállalkozó lett, de továbbra is az igazság harcosa maradt, az elesettek segítője, a józan ész megtestesítője ebben az őrült világban... Pár érdekesség az autóról itt olvasható, a Szomszédok helyszíneiről pedig emitt, és némi bónusz taxis content is jár a végére, és persze ajánlóként korábbi Ladás posztok a blogól: egy, kettő, három, négy és öt. Jó szórakozást!

Ez van ma!

Boldog első szülinapot, Félix!

Ahogy írtam korábban egy másik delikvens esetében, nem sűrűn mutatok puszta színvariációkat, de néha akadnak kivételek, mint például most. A két éve mutatott premiermodellen túl azóta két újabb variánst is beszereztem, mert mindkettő nagyon jól mutat, de ezekről nem nagyon terveztem többet írni, a képek úgyis magukért beszélnek:

Nagyon jól festették őket, remélem, a többi is ezt a vonalat követi majd... A következő pl. lehetne a Little Red Wagon, ami a poszt kezdőképén is látható ;) Egyébként már csak a fehér van meg, szerintem az marad is.

A fenti kép felfogható egyfajta képszerkesztői szárnypróbálgatásnak, mert fogtam egy Honda képét és rátettem egy régebbi fotóra a Csepel Művekről, ígérem, nem lesz több ilyen... De hogy miért csináltam ilyet? Mert sehogy sem sikerült olyan fotót találnom készen, ami megfelelt volna a Hot Wheels mindjárt következő, egyik legújabb modelljéről szóló posztom elejére, bevezetőnek. Kihozták ugyanis a Honda Odysseyt, mintegy kedves meglepetésként az egyterűek iránt rajongóknak, és még versenyautót is csináltak belőle... A nagyról nem írok típusismertetőt, legyen annyi elég, hogy egy tipikusan nem európai autótól van szó, innentől kezdve tehát batár nagy és nem dízellel megy. Egy kedves ismerősöméknek volt ilyen nem is olyan régen ezelőttig, imádták. Nem is csodálom.

Na akkor most a kicsiről: annak ellenére, hogy a negyedik generációs Honda Odyssey minden, csak nem versenyautó, valahogy, valami rejtélyes módon működik nekem a dolog, baromi vagány ezzel a festéssel, a tök fekete orral és kerekekkel, a hatalmas HONDA-felirattal a szélvédő tetején, a szerénytelen méretű első- és tető-spoilerrel, illetve küszöbökkel... Belül konszolidáltabb a helyzet, a bordó kárpit már jóval hétköznapibb, mellesleg jól megy a fehér alapszínhez, de még gyerekülés is jutott a második sorba. Nagyon szépen ki lett egyébként dolgozva a beltere, de nyilván kellett is, hiszen a panorámatető nem hagy szinte semmit elfedve. Fájóan hiányzik viszont a hátsó lámpák festése, ezért cserébe simán odaadnám az egyébként semmire sem jó TURBO-feliratot az oldaláról... Kár a külső tükrökért is, de ne sírjunk, hiszen ritkán kaphatunk a kezünkbe ekkora méretben fasza japán egyterűt, örüljünk hát együtt, éljen a család!

Idén a Várban töltöttük a 20-a délutánt, illetve lent a Lánchíd utcában a Magyar Ízek Utcájában, elég kimerítő, de nagyon jó volt. Boldog szülinapot, ország!

Köszönjük újra Imrének a csodás találatot!

Felhívnám, de sajnos nem friss kép...

Elég sokszor említettem már itt a blogon a Gran Turismo című játékot, nagyon szerettem, szeretem, de már nincs igazán időm játszani vele, a fiaim pedig még nincsenek abban a korban, hogy értékeljék. Mutattam itt, hogy mi volt a legkedvesebb kezdőautóm, emitt meg hogy milyen klassz gépeket pakoltak az ötösbe, de volt már poszt egy Ford GT-ről is a játékból, amely egyébként kicsit lejjebb újra feltűnik (hasonlóan egy másik visszatérőhöz), illetve még 2009-ben írtam arról, mely autós játékokkal töltöttem az időm, amikor még sok volt belőle. Úgy kompenzálok, hogy beszereztem az Auchanból a teljes GT-sort, ami nemrég jelent meg:

Ahogy fentebb is írtam, több darab megvolt közülük, de itt a körítés a lényeg megint, egyben így nagyon szépen mutatnak. Az R32-es Nissan szinte minden színben tetszik, ez sem kivétel (egyéb változatok, nem kizárólag R32-ben itt), a Jaguar XJ220 egy régebbi casting, de ezúttal meglepően szépen eltalálták a festését (emellett talán most leginkább), a Ford GT-ből viszont vadállat lett a matt feketének köszönhetően, az SRT10 is tetszik, a One-77 számomra újdonság, a Superleggera viszont megvolt, az Aventador szintén, de eddig csak Tomicában. Úgy egyébként meg szuperjó hír, hogy Magyarországra is eltalálnak ezek, az FF-, a BMW- és a James Bond-pakk is nagy boldogság, Matchboxéknál is bejött ugye a Jeep-gyűjtemény, valami talán elindul. Még kellene a Euro Style persze, a Japan Historics, illetve estig tudnám sorolni, mi még, de örülök, hogy nem kintről kellett beszerezni sokkal drágábbért...

Nem tudom, hallottatok-e már erről, de egy ismerősöm aktív részvételével immár Magyarországon is megrendezésre kerül a Drone Prix, ami lényegében drónverseny. Szeptember 10-én lesz egy nagyobb verseny a Hungexpón, de addig is ellátogattunk egy elő-rendezvényre július 17-én a XVI. kerületi Ikarus-telepre, ahol egy bazi nagy hangárt bérel a klub. És nem csak bérel, hanem rendbe is tették a lepukkant csarnokot, elég impozáns lett a végeredmény. A vége felé érkeztünk, és amúgy sem terveztünk túl sokat időzni ott, de azért láthattuk a "nagy drónt", ami simán felemelt egy hatos zsugor ásványvizet, és a szakértők elmondása szerint egy 5-6 éves gyerek se lett volna neki probléma, továbbá vezethettünk kis drónokat, illetve egyéb járgányokat is kipróbálhattunk. Milán nagyon élvezte, és nekem is tetszett, szerintem kimegyünk a következőre is. Pár kép jön:

Itt az említett batár, még teher nélkül - elég komoly szelet tudott csinálni:

Emitt pedig az erőemelés:

Végül pedig egy kis levezető testmozgás:

Ajánlom Nektek is, bár némi technológiai érdeklődés nem árt, anélkül nem annyira izgi!

Fene a jó dolgát...

Azért köszi a képeket! (Az első nem, de a többi kattintható. Pagani Huayra kicsiben meg itt.)

Bár a címkék között ott van az általam olyannyira kedvelt Stahlberg, tudnotok kell, hogy ami most következik, az egy Emek, a Stahlberg észt utódja, vagy talán még inkább remake-je. Az Emek ma már jórészt csak a teherautóiról nevezetes, amelyeket továbbra is műanyagból, és 1:25 körüli méretarányban készít, de régebben voltak személyautók is a kínálatukban, mint pl. a most következő, régóta vágyott kombi W123-as Mercedes:

A közepesnél valamivel jobb állapota ellensúlyozza a vezetőoldali visszapillantó hiányát, az a darab sajnos valahol az idők folyamán elkallódott, ahogy a csillag is a hűtőrácsról, de a 16 dolláros ára még így is nagyon barátinak számít ebben a mezőnyben, keressetek csak rá az ebayen, néztek majd nagyokat! (Amúgy meglepően sok mostanában az eladó darab, csak sajnos döntő többségük túl drága nekem.) Brooklynból érkezett egyébként az én kicsikém, ami egy picit furcsa, a Stahlbergeket inkább Európa északi szegletéből "szoktam" beszerezni. De így is nagyon örülök neki, ugyanazt tudja, mint az "eredeti" társai, könnyű, egyszerű, de részletes darab, egyaránt alkalmas játékra és polcdísznek is. Nálam ez utóbbi lesz csak a feladata.

Budapest, XVI. kerület. Egyszerűen csodás. Korábban itt.

Mi az isten az a Time Attack? Mivel magamtól nem vagyok ennyire okos, utánanéztem - és meg is tetszett a dolog... Japán Kanto régiójának észak-keleti részéből, az Ibaraki prefektúrából származik a dolog, nevezetesen az 1.27 mérföldes Tsukuba pályáról, vélhetően 1994-ből, amikor is az ún. Tsukuba Super Battle-t tartották májusban. A Speedhunteres Mike Garrett szerint (tőle van az előző infó is) azt a versenyt Eiji “Tarzan” Yamada nyerte egy R32 GT-R volánja mögött, 1:00.85-ös köridővel. 2001-ben ezt egy Toyota Altezza (Lexus IS300) megdöntötte 55.8-cal, jelenleg 55.23 a rekord. Aztán a népek, gyártók, tunerek rákaptak. Ausztráliában is hamar népszerű lett az autóverseny ezen új ága, 2008-ban már nemzetközi versenyt tartottak Superlap néven az Oran Park Raceway-en, 2010-re átköltözött az egész cirkusz az Eastern Creek Raceway-re, de innen már úgy hívták, hogy World Time Attack Challenge, sőt máig is így hívják. A szabályokról: kábé, mint a Fight Club, szóval nemigen vannak szabályok, maximum annyi, hogy alapvetően tuningolt utcai autókkal lehet indulni, amiknek van utastere, és utcára is engedélyezett gumikkal lehet csak menni. Egy ebbe a világba való szedánt hozott ki nemrég a Hot Wheels, de hogy pontosan milyen típust, arról erősen megoszlanak a vélemények, simán lehet mondjuk egy régebbi Toyota Corolla is:

Ha gondoljátok, nézegessetek még a fentihez hasonló mértékben átalakított, feltuningolt, felspolilerezett gépszörnyeket itt! És ha megnéztétek a rekord szó alá linkelt wikipedia-oldalt, láthatjátok, hogy nincs egyértelmű recept, milyen autóval lehet rekordot dönteni, nyilván többségben vannak a négykerekes turbók, de van kivétel bőven... Ez a kis piros csoda nyilván hátsókerekes, és hivatalosan fantáziaautó, tehát elvileg ez a nem-veszünk-ilyet kategória, de mint mondtam, egy korai (E70-es, azaz 4. generációs) Corollára tippelek, ilyesmire, így megengedtem magamnak:

De a három nappal ezelőtti japán carspotting-poszt képei között is van olyan, amire nagyon hasonlít, mutatom. Egészen érdekes módon a jobb hátsó ajtaja nyitható, vagyis inkább kifeszegethető, ráadásul ez az alkatrész műanyagból van, a belső térből származtatva. A motortérből ágaskodó légszűrőkre nem tudok mit mondani, talán az az egyetlen részlet, ahol elkélt volna némi szerénység, de az összhatás vagány, bulis így is, simán elfogadnék otthonra egy ilyen csodás kis zsebszörnyet. Addig meg van ez, a polcon... Na, mi az ítélet, kéne?

Kedves volt kolléganőm, aki egyébként Magyarország első számú Alien-rajongója is egyben, Bettika Japánban járt, és mivel szépen kértem, fotózott nekem, nekünk autókat. 24 kép jött tőle, amiket beszórtam a CSP-albumba, nem külön tettem fel, szóval lehet szemezgetni, az utolsó 24 lesz az értelemszerűen, alant csak mutatóba pár:

Arigato gozaimasu!

:)