A Star Wars merchandise már a divatban is erősen jelen van, ezt jó ideje tudjuk. Valaki szerint menő, mások szerint ciki. Jó múltkor írtam ugye, hogy a Jézuska igazán meglephetne valami ilyen SW-cuccal, de mivel ő sajnos nem teljesítette a kérésem, a barátnőm a kezébe vette a dolgokat. Így lett végre Boba Fettes Adidas cipőm!!!

Ez pedig a cipő:

Nagyon klassz, ráadásul nagyon kényelmes is, tudom, mert tegnap reggel óta ez van rajtam, alvás és fürdés közben is. Szóval erősen örülök. Egy felsőt kéne még lőni hozzá:

No meg a sisakot :)

Az elkövető az Ogilvy Mexico. Nagy ötlet, nagy megvalósítás :)

A már jól ismert Toyota Land Cruiser, csak most tényleg szép nagyban, olyan 1:10 körüli méretarányban, a francia Joustra jóvoltából, távirányítósban:

Azt még nemtom, működik-e, lőnöm kell egy frekvenciában hozzá illő távirányítót, illetve egy kiló elemet, aztán majd kiderül. Addig meg csak nézegetem.

Gyerekkoromban is volt egy Joustra autóm, egy Porsche 928-as. De az volt benne az érdekesség, hogy a nagyjából szintén 1:10-1:12 körüli méretaránya ellenére nem volt távirányítós (bár létezett belőle ilyen), és tologatni is csak módjával lehetett, ugyanis "szerelhető" autó volt. Be kellett kapcsolni, járt a motor, majd "elromlott". A csomagtartóban elhelyezett diagnosztikai ábrán mutatta, hol a hiba. Fel kellett nyitni a motorháztetőt, és ott a különböző gombokat (hengerek, generátor, karburátor, akksi, ilyenek) a megfelelő műszerrel meg kellett nyomni. Bonyolult? Nem, nem az, itt a kép, és akkor érthető lesz:

Szóval ilyenem volt, de sajnos már nem tudom, hova került. Abban biztos vagyok, hogy nem törtem össze és nem rontottam el, bár emlékeim szerint az oldalsó króm dekormatricák aránylag hamar lekerültek róla. Most az ebay-en 120 evráért kínálják az itt látható példányt...

Egyébként a fenti Toyota valójában nem is a legnagyobb, mert mellette van még két darab 1:10-es távirányítós autóm (igen, kompenzálok, gyerekkoromban ez teljesen kimaradt), az egyik egy filmes játék, Mr. Irdatlan szolgálati autója, amit eredetileg donornak vettem a távos Wartburghoz azzal az elgondolással, hogy rádióst eszkábálok belőle, de mivel noname mivolta és az 1200 forintos (!!!) vételár ellenére tökéletesen működik, ráadásul a kislányomnak is megtetszett, meghagytam egyben. Ilyen ez:

A teteje levehető, az ajtók nyílnak, és amikor megy, dübörgő motorhangot ad és világít a lámpája, nem egy rossz darab. (A képeket az ebay-ről szerváltam, mert az enyém - óppardon, a kislányomé - pont nincs itthon. 40-50 dollár környékén megy egyébként.) A másik ennél azért egy jóval komolyabb, de még mindig elég alap R/C Nissan 350Z, amelyet a kínai - szintén névtelen kategóriájú - Propel Toys gyártott:

Na ez már igen fürge egy példány, jó múltkor le is vittem a játszótérre a gyerekkel együtt, ő elvolt a hintával meg a mászókával, én pedig ezzel élvezkedtem. Megy, mint a nyíl... Szerencsére a nyári napsütésben nem látszott, hogy bekapcsolásra a kerekek mögött kis piros ledek adnak az autónak némi pro street hangulatot :) Viccesen került hozzám, mert valami 10+5 dollárért lőttem, ráadásul Toyota Celicának hirdették, és amikor megérkezett, meglepve láttam a csomagoláson, hogy csak a szállítás 20 dolcsi volt. Írtam az eladónak, hogy hát nagyon köszönöm, mire azt válaszolta, hogy örüljek, hogy így elbaszta a kalkulációt :) A tervem az egyébként, hogy a jelenlegi karosszériát lecserélem egy ilyenre.

Péntek lett közben, lassan zárul a nagyokkal foglalkozó tematikus hét, de estefelé lesz egy utolsó nagy poszt, addig még tartsatok ki, de ha nem, az sem baj, jó hétvégét!

Nem maradhatott ki a sorból a legfrissebb beszerzés, a múltkori homokozós Wartburg tesója, a homokozós Trabant! Kitartó keresgélés és temérdek magyar forint árán végül meglett, így nyugodtan dőlhetek hátra, de előtte még elétek tárom a kincset:

Az én régi darabom piros volt, ez az új narancssárga, nem a nap szítta ki. Ahogy írtam a Varnyúnál is, az anyaga leginkább a locsolókannákéhoz hasonlítható, ha benyomom, behorpad, de aztán magától ki is horpad, ami igen hasznos feature egy gyerekjáték esetében. Összetörni tehát lehetetlen. Azért elrontható, a gonosz kis gyerekfogak például a tengelyt kitartó rágcsálással ki tudják szabadítani a helyéről, de a sarkokban is javíthatatlan károkat tudnak okozni, ezért gyerek kezébe szájába ez a példány már nem való. Egyébként az rögtön feltűnt, hogy ezek nem az eredeti kerekek rajta, jóval szélesebb is a tengely, mint kellene (saját legós tuning itt), de kicsire nem adunk...

Súlya nemigen van a kis Trabinak, viszont viszonylag jól gurul - és a viszonyítás alapja itt legyen akkor bármilyen más játák a homokozóból, tehát mondjuk egy lapát vagy egy vödör, tehát módosítok, állat jól gurul! Ha nekigurul valami nagyobbnak vagy nehezebbnek, simán visszapattan, és magától szerencsére egyáltalán nem prezentál gyűrődőzóna-tüneteket. És a kopások is értelmezhetetlenek az esetében, ugyanis anyagában színezett. Jó, ha mindenképp szigorúnak kell lenni, azt mondom, karcolások azért fellelhetők az autó felületén, ide értve az ablakokat is, amelyek a gyártás végletes egyszerűségéből fakadóan átlátszatlanok. Bár nem vágtam szét és nem világítottam át, az az érzésem, hogy nincs kidolgozott beltere :)

Gyerekkoromban emlékeim szerint ezzel is a Balatonon játszottam, valahogy nem rémlik, hogy valaha is felkerült volna Pestre, de még az is lehet. Ami biztos, hogy mára elkallódott, ezért kellett újra beszereznem - az akkori ár nagyjából hatvanszorosáért. Nem baj, megvan, és ez a lényeg.

Ha mondjuk - jó esetben - 50 év múlva feldobom a pacskert, a német ebayen az örököseim tuti újabb hatvanszoros árat kérhetnek majd érte. Ha viszont még idén kinyúlok, a csajom tuti kivágja a szemétbe... Bár addig még megkérhetem, hogy a hamvaimat ebben tárolja :D

Múltkor azt írtam, teljes a Countach-sor, de mint utólag kiderült, tévedtem. Most már teljes. A börzén egy kedvező csere útján szert tettem egy 1:18-as Lamborghinire, amit most meg is mutatok nektek:

Burago gyártmányú, Made in Italy, és ebben a méretben ez a második ekkora kisautóm. Vagy a harmadik, illetve inkább negyedik, ha nagyvonalúan ide sorolom a két Wartburgot is. Szóval jó nagy, na. Nyílik rajta minden, kormányozható, szépen gurul, de sajnos már látszik rajta a kor:

Sok részletet kidolgoztak rajta az olaszok, ez főleg a beltérben érhető tetten, de a motortér is igen látványosra sikeredett. Mondjuk ez ebben a méretarányban nem számít kirívónak, és ez így is van rendjén:

Elég súlyos is, már csak a méreténél fogva is, van benne anyag rendesen. Továbbra sem tervezem ezt a méretszekciót bővíteni, de néha azért teszek kivételt. Legközelebb például majd akkor, ha sikerül Hazárd megye lordjai-s Chargert vagy Starsky és Hutch-os Gran Torinót lőnöm ekkorában, emberi áron...

UPDATE: elcseréltem a fehér bálnát...

Folytatom a sort pár Polistil modellel 1:24-ben. A múltkor mutatott Merci mellett az alábbi pár darabbal rendelkezem egyelőre, de van még pár a listán, amiket jó lenne ám beszerezni. Kezdem a legritkábbal, ami nem más, mint egy Opel Ascona 400, csak ez ugye nagyobb a korábbinál:

A matricákat gyárilag csak az egyik oldalra tették fel (ilyen megoldást már láttunk), a maradékot nekem kellett megoldanom, de sikerült mindet aránylag jól felhelyeznem. Fém a karosszéria, alul-belül minden műanyag, nem rugózik, ez tényleg egy egyszerű játék inkább, mint modell. Hasonlóan a komoly szélesítésekkel felvértezett Porsche 928-hoz, amely hasonló jellemzőkkel bír minden egyéb tekintetben is, csak ez sajnos jóval kopottabb:

Az ajtajai ennek is kinyithatók, de ennyi az összes extra. Ja, és a kosz a beltérben. Van még egy Porsche, ami egy kicsit más kategória, jóval igényesebb, már valódi modell:

A 911-es aránylag jó állapotban került hozzám, de sajnos pár műanyag kiegészítő hiányzik róla. Összességében azonban nagyon egyben van, ezért is nem hagytam ott, illetve a 4 font körüli ára is komoly meggyőző érv volt - annak ellenére, hogy ez a méretarány továbbra sem lép elő fő profillá, de tény, hogy számosabbak már, mint jó pár hónappal ezelőtt. 1:24-ben egyébként még van ám egy remek modellem under construction, de az Burago, ha kész lesz egyszer, ígérem, megmutatom azt is. De nem holnap, akkor más jön, addig is egyrészt nézzétek meg ezeket az 1:24-eseket és döbbenjetek, másrészt pedig minden jót!

MÁS: nem tartozik a fenti témához, de az 1:24-es méret által talán egy kicsit mégis. A vasárnapi kisbörzén lőttem olcsón egy szép Anker FIAT lendkerekes kisárúszállítót, de nekem nem kell, szóval ha valaki vágyat érez egy ilyenre, szóljon, ne habozzon!

A ponyva kivételével hiánytalan, hibátlan darab. Kápé vagy csere. Üdv.

UPDATE: mégsem adom el...

Eldöntöttem, ezen a héten csak nagy kisautókat mutatok. Ez van, ha tetszik, ha nem. Kezdetnek jöjjön egy Elecon gyártmányú Kamaz 1:43-ban. De előtte a kötelező kör:

Ha valaki nem tudná, mert mondjuk túl fiatal, a Kamaz (Камский автомобильный завод - Камаз) egy orosz teherautógyár és egy -típus neve, az orosz Tatársztánból. 1969-ben a szovjet nagyfejűek úgy döntöttek, kell nekik egy ilyen gyár, ahol büdös nagy teherautókat készíthetnek. A Nabereznye Cselniben újonnan felépített üzemben még abban az évben el is kezdődött a gyártás, de csak 1976 február közepén gördült le a sorról az első Kamaz. 1987-től itt készültek az Oka nevű Lada kisautók. 1993-ban sajnos leégett a Kamaz teljes motorgyártó részlege. De megoldották. A hazai piacon kívül a Kamaz teherautók igen népszerűek még a mi környékünkön is, de a legfontosabb piaca már Dél-Amerika, Kína és Észak-Afrika. Napi 260 Kamaz készül. Esetleg azt fontos még megjegyezni, hogy a Kamaz rekordszámú, pontosan 9 Dakar-győzelemmel büszkélkedhet, legutóbb például 14 szakaszból 14-et nyertek, ez tehát flawless victory.

A modell is Tatársztánban készül, bármennyire is szürreális ez a név. A doboz feliratai szerint hét éven aluli gyerekeknek nem ajánlják, de nekünk, harmincas gyerekeknek annál inkább: csodás a részletezés, igényes a festés, a kerekeken gumik vannak, a rugózás is működik, billenthető a fülke, alatta kidolgozott a motor, de valahogy még mindig tapintható rajta valamiféle orosz darabosság, bár ezt nem tudom úgy igazán megmagyarázni. Valahogy olyan orosz az egész. Bármennyire is cizellált a modell, kevésbé félteném leejteni, mint bármelyik polctársát...

Az 1:43-as modell egy katonai kivitelű 5350-es típust mintáz, amely a valóságban hatkerékmeghajtású, 9.2 tonnás, 6 tonna teherbírású, egy 260 lóerős turbódízel motor által hajtva. Kezdetben féltem tőle, hogy ez az 1:43 talán csalás, de mellé téve az UAZ-t nem nagyon lóg ki a lóláb:

A motorról jut eszembe: egy speciális hidegindító berendezésnek köszönhetően -50 fokig simán indul a gép, a kerekei pedig közpintilag fújhatók. A modell elég súlyos, ugyanis az alváz és a fülke is fém, minden más műanyag, a ponyva pedig levehető, megkönnyítendő a pakolást:

Egy hasonló ZIL-hez kattintsatok ide, az sem rossz. A héten további méretes darabok következnek, de nem feltétlenül ilyen teherautós értelemben, majd meglátjátok...

Szép napot!

Ideális választás, belefér mindenféle csokoládé, ha Artúrnak van rá 5 rongya:

A Culinaris-ban szpottoltam szerdán.

Ezúttal saját. Először egy érdekes színű felnikkel szerelt Porsche a Hegyalja útról:

Majd egy újabb plázatöltelék:

Szép napot!

Újabb baja versenyző jön, ezúttal egy valódi Ford, a Hot Wheels-nél Sandblaster. Óriási. Számomra újdonság a kerék is, de a kisautó hossza is tekintélyt parancsol - ez főleg legalul látszik, ahol együtt szerepelnek a MB Baja Bullet modelljével:

A kiegészítők, amelyek egy ilyen versenyautónál megszokottak, a helyükön vannak, de tény, hogy nem cizellálták túl, elöl például fordíthattak volna egy kicsit több figyelmet a lámpákra, de hát annyi baj legyen, a lényeg úgyis az, hogy legalább megvannak. A hatalmas FORD felirat az autó elején így a kengururács takarásában kevésbé tolakodó, mint mondjuk a MB-féle Raptor-nál. 

És ha már itt buckákról esett szó, egy kis csúsztatással ide kívánkozik egy másik friss beszerzésem is, ami a változatosság kedvéért egy Matchbox, ugyanis meglett a Jungle Safari feliratú VW Typ181-es is, végre-valahára:

Nagyon jól állnak neki ezek a matt kerekek, ahogy azt nemrég pittlaren is írta, illetve a festetlen lámpák miatt sem panaszkodom, egyenesen örülök, hogy készítettek belőle egy ilyen változatot is, mert valljuk hát be férfiasan, a bilikék és a citromsárga nem a legszerencsésebb szín ennek a típusnak... A múlt héten elfelejtettem, de most szólok, hogy ha esetleg nem tudnátok, péntek van, jó hétvégét!

Fordokról gyakran esik szó a blogon, de a szaktársak is nagy előszeretettel írnak ám e márkáról - nem véletlenül, a világ egyik legnagyobb gyártójaként temérdek típusukat mintázták meg kicsiben is. Ezúttal a Focust emeltem ki a címben, de a bőség jegyében lejjebb mutatok egy Escortot is, még lejjebb pedig egy újabb szinben megjelent Crown Victoriát. Habzsi-dőzsi...

Kezdem akkor a Hot Wheels Ford Focus RS darabjával, amely a legújabb a sorban:

Szerettem volna megvenni ezt, amióta megláttam, hogy lesz, de azt kell mondjam, nem az igazi. A zöld színnel nincs bajom, lásd a képet az igaziról. A részletekre sem lehet panasz, a festés minősége is átlagos, néhány (sajnos) megszokott hibával persze, de ami a legnagyobb csalódás, az a mérete - merthogy kicsi lett.

Ennek az okát nyilván csak a tervezők tudhatják, de úgy egyébként rendben van, nekem bejön, még ha nem is maradéktalan az örömöm. Sokkal szebbre sikerült szerintem a Majorette-féle Focus, amely egyrészt egy korábbi modellt mintáz, másrészt annak a versenypályára alakított változatát, egy ilyet:

Csak ez most a korábban már itt is szerepelt festés helyett egy utcai köntöst kapott, és szerintem bizony ez is elég jól áll neki:

Jól gurul, rugózik is egy kicsit, viszont az egyik felnin kicsit hibás a festés. Az akciós árát, ami talán valami 300 Ft volt, nekem teljesen megérte még így is, a morcos kis (civilizált) hot hatch (többek között a szerénytelen spoilerezésnek és hátsó szárnynak köszönhetően) 1:64-ben is jól néz ki:

Oké, beltér tekintetében elmarad a HW-tól. Mert az nincs neki. Apropó zéró beltér: következzen az ígért Ford Escort RS2000. A típusismertetőt ezúttal is átugrom, de kép az igaziról azért jár, kettő is:

Nemrég írtam, hogy elég erősen vágyom a népszerű mecsi Super GT változatára, elsősorban a nekem nagyon tetsző kerekek miatt. Szerencsére mintegy 4 fontért meg is tudtam szerezni az angol ebay segítségével, és a temérdek színvariáció közül egy teljesen emészthető lett az enyém:

A "szokásos" Super GT-jellemzők természetesen erre a kisautóra is érvényesek, lesötétített ablakok, műanyag alváz, 8-dot kerekek, gyerekes versenyfestés - de az összkép számomra abszolút tetszetős:

Ellentétben a korábbi fehér változatommal ez egy kicsit rugózik is. Nem úgy az alábbi Ford Crown Victoria, amilyet már mutattam korábban sárgában. Ez most zöld, de ennek ellenére jobban tetszik, az előzőnél a pöttyökkel valahogy azóta sem tudtam úgy igazán megbarátkozni:

A tetején a bazi nagy taxitábla nekem oké, élethű, bár némi festést azért elbírt volna. A sok kis felirat és a kifestett rendszám (hátul) nagyon feldobják az autót, a dísztárcsás felnik szintén illenek hozzá. Ilyen egy igazi, sárgában, dísztárcsa és embléma nélkül:

Ha nem baj, a filmes szerepléseit nem sorolom fel :) Na, jók legyetek, szép napot!

A Norev saját Retroautós sorozatából nem túl régen sikerült végre levadásznom a kereklámpás Citroen DS-t is, ez ugyanis eleddig fájó módon hiányzott. A MOM-ban voltunk épp, amikor eszembe jutott, hogy hát itt van az offline Norev-bolt, gyorsan ellenőriztem hát a kínálatot. Az tűnt fel, hogy mintha valamiféle második hulláma jelent volna meg a már ismert sorozatnak, mert az R5-ös is elérhető egy új színben, vélhetően tehát az alábbi Citroennek is ez már a második színvariációja:

Kivitelében szemernyit sem különbözik a többiektől, nem rugózik, a gurulása sem az igazi, de szép, viszonylag részletes, élethű modell. A Norev által választott szín nem rossz, mert bár ugye főként sötétebb árnyalatokban, vagy épp hogy fehérben szoktuk meg ezt a formát, az elegáns autót ez a zöld szerintem igen vidámmá, fiatalossá teszi, jópofává, olyanná, mint házak esetében egy nyári lak. Csak a fotók kedvéért vettem ki a dobozából, utána ment is vissza szépen a helyére. (Ajánlat még.)

Batman és az X-Men után egy újabb rajzolt szuperhősös autó kerül ma terítékre. Ezt is a már többször említett turkálós dobozból mentettem ki a börzén, szintén a remek 250 forintos áron. A Racing Champions gyártotta (bár a kereke egyértelműen ERTL, lásd a hármas pakkot), és amúgy nem egy nagy eresztés, mármint minőség tekintetében. De kellet!

A gömbölyű Ford Mustang részletezésére itt nem fordítottak túl nagy figyelmet (most nem a festésről beszélek), de az tény, hogy az autó felismerhető. A Cobra mintázatát egyértelműen a rajzolt Spider-Man ihlette, nem a filmes, és nem is áll rosszul ez az autónak. Hiánypótló darab :) És még mindig nem mutattam meg a legjobb fogásom a dobozból...!

Ha már a Pajero kapcsán szóba került, egy erős hétfői kezdésként most megmutatom az elsőszámú kedvencemet, amelyet több mint egy éve kerestem, de végül meglett emberi áron - többet nem is szövegelek róla: Tomica BMW 3.5 CSL

Ajánlott poszt. És ez is. Ez meg itt Made in Japan, naná...

Kettő is. Az első Andrew0807-től érkezett Jaguar-témában:

Juj, a másodikon egy kicsit sok a nap... Alább pedig pár szépségesség a 43. Allianz Mecsek Rallye-ról - ó, de jó lett volna ezeket élőben látni Pécsett:

Még több lép itt, óriási köszönet értük porschénak (errefelé pman) és a haverjának!

Múltkor írtam, hogy építettünk valami nagyot is, hát íme. A legózós "játékmenetet" most nem taglalom, ugyanis SevenBB már megtette odaát, így csak annyit mondok, hogy az alábbi X-wing Luke hajója a Vörös osztagból:

A vateráról lőttem egyébként bontatlanul, és mint ilyen, ez a második felnőttkori komplett készletem, amit megvettem. Nem bántam meg. A kislányom is szereti, de neki főleg Leia jön be az egészből :)

Na további szép napot!

... és az ő fehér lova Szamara:

Jó hétvégét!

Eljött az idő, hogy megmutassam a börzéről az egyik nagy fogásomat: Darda Knight Rider! A gyártóról már olvashattatok errefelé, így ezt nem is részletezném, csak annyit mondok, hogy nem lenyomva simán lehet gurítani, de lenyomva már a motoros üzemmódba váltunk, előre tolva és hátra húzva is felhúzódik a motor, és indul a száguldás. Végre én is megmutathatom a kisz drágaszágom, ami komoly 250 forintért lett az enyém:

Darda kisautóm gyerekkoromban egyébként sosem volt, ellenben a magyar másolata, a fent linkelt posztban is hivatkozott Szélvész igen, abból is egy Jeep. Annyira nem szerettem, már nincs is meg, de Michael Knight szolgálati autójának tényleg nagyon megörültem, amikor az izzasztó turkálás közben a kezembe akadt ez a még mindig kiválóan működő példány. Azonban a poszt talán sokkal érdekesebb része ezúttal az alábbi remek videó lesz, a Darda Brothers jóvoltából:

Oké, itt-ott nyilván csaltak egy kicsit, de a cél ez esetben is szentesíti az eszközt.

Az Olds kapcsán ígértem, hogy mutatok még pár hasonlót. Hát tessék, nézegessetek pár amerikai izomtibort az amerikai autógyártás számomra legkedvesebb időszakából, a Hot Wheels elkövetésében - és RÁJEN beszerzésében, időrendben!

Mercury Cougar Eliminator 1969 (2009-es új modell, ilyen az igazi: 1-2-3)

Buick GSX 1970 (szintén 2009-es, ilyen az igazi: 1-2-3)

Dodge Demon 1971 (szintén 2009-es, ilyen az igazi: 1-2-3)

Abszolút tipikus HW modellek, nem nyílik semmijük, nem is rugóznak, de ránézésre teljesen rendben vannak, felismerhetők - és mind nagy kereket kapott hátra. Ez talán a Buick esetében a legkevésbé zavaró, mert hát ugye ott kevés látszik belőle. A festés kis elcsúszása csak a Dodge-nál figyelhető meg, de megmondom őszintén, nekem csak a fotózáskor tűnt fel, előtte észre sem vettem. Ezek a kisautók egyébként a fentieken kívül még több egyéb színben is kijöttek tavaly és idén, de én megálltam kettőnél mindegyik esetében, elég. Na minden jót!

Elvégre jön a tél. A téli felniket a megboldogult Cliótól örökölte a Golf, isteni szerencse, hogy megegyezik a méretük és az osztókörük is. Mosás meg majd tavasszal...

(Addig is: híreket mondunk, via totalcar.)

Nem olyan régen esett szó róla, máris meg tudom mutatni. Jaj, előbb még tartozom a szokásos típusismertetővel! Amit ezúttal az Autófíliáról linkelek, mert megtehetem. Sőt azt is megtehetem, hogy az [origo] egy áprilisi cikkét is beidézem, mert bizony van egy igazi magyar Iso Grifo is!!! Innen kopipésztelek is egy kicsit:

"- Ilyen volt a Matchboxom - hangzik a lakonikus magyarázat, és erre aztán valóban nincs mit mondani. Ha egyszer ilyen is volt, akkor be kell látni a beszerzés szükségességét. - Évekig kerestem. 1968-ast akartam, mert akkor születtem, bézs belsővel, klímával, kék színben. Lehetőleg a small blockkal szerelt változatot, hogy ne legyen púp a motortértetőn. Összesen negyvenötöt gyártottak ebben az évben a kisebbik motorral, szóval nem volt könnyű. (...) Olaszországban, egy Bergamóhoz közeli kisvárosban ma is építenek Iso kocsikat. Pontosabban újjáépítenek. Évente két autó készül el, sok alkatrészük van, ők vásárolták meg az egykori gyárból a készletet. Roberto, a cégtulajdonos megvett mindent, abban az időben ők szervizelték az olaszországi Isókat. Amikor sorban leálltak a kocsik, ők egy raktárba vitték az alkatrészeket, és bútorok korhű restaurálásával kezdtek foglalkozni. Húsz évig csak bútorokat újítottak fel, aztán elővettek egy autót, és restaurálták. Később jelentkezett egy újabb megrendelő, s egyszerre azt vették észre, hogy bútor helyett kocsikkal foglalkoznak. Összeszedték a környékről az egykori gyári munkásokat. Az a kárpitos csinálja ma az Isókat, aki hajdan kárpitozott. A régi szerszámaival, ugyanazzal a Pelle Frau bőrrel. (A korai Isókat Connollyval burkolták, majd átálltak a Pelle Fraura.) A fényezés is abban az üzemben történik, ahol régen. Az anyag modernebb, de a szín azonos. Mint hallottuk, Roberto nagyon elégedett volt a Magyarországra készült Grifóval." (Fotó: Papp Zoltán - Veterán Autó és Motor)

Nekem pedig kettő van, bibibí, igaz, jóval kisebbek és jóval olcsóbbak. És tényleg nem is volt drága a beszerzésük, mert a ködös Albionban szerencsére kutyába sem veszik a nem teljesen makulátlan darabokat, így lett kettő az egyből, egy "normál" Superfast változat remek bilikék színben (direkt ilyen képet választottam felülre is), illetve a már emlegetett Super GT. Íme:

E csodás kék darab okán - és a mindössze öt fontos beszerzési ár ellenére - végül NRFB-ként megmaradó Super GT-változat, kanárikat irigységbe sárgító színben:

Érdekes, hogy a fekete szélvédők, lökhárítók és front rács milyen más karaktert kölcsönöz ennek a kisautónak, mintha nem is ugyanarról lenne szó. És ezt csak tetézik a széles 8-dot kerekek, amiktől valahogy - a sárga szín ellenére - jóval vadabb a megjelenése. Tetszik így is, úgy is. Szép napot!

Újfent egy Tomica Pajero jön, de ezúttal egy teljesen civil változat. Ami miatt úgy megtetszett és megvettem, nem más, mint hogy szerintem nagyon szépre és élethűre sikerült a kisautó. Szép, már amennyire egy batár SUV szép lehet (és nyilván jó is a valóságban, ez a Pajerónál alap), de a neten böngészve megbizonyosodtam róla, hogy nem csak nekem tetszik ennyire, a Tomica modellek terén valamelyest mérvadó Go! Go! Tomica blog szerzője szerint is ez az egyik legjobban sikerült darab – pedig hát a mezőny azért elég erős...

Gurul, rugózik, nyílik, belül is rendben van (bár a kormány pizza, ami már sajnos egyre gyakoribb a Tomica berkeiben is), a részletek is viszonylag kidolgozottak, tényleg nem lehet okom panaszra. Ez a kisautó egyszerűen szép:

Oké, persze, jobban tetszene a „megszokott” fekete-fehér festéssel és piros fényhíddal, de nem akarok telhetetlennek tűnni, örülök neki így is. (Még örülnék egy szép új Land Cruisernek is a Tomicától.) Két jópofa sajtóhirdetés után...

...jöjjön az első képen is látható versenyváltozat kicsiben, a Norev megvalósításában:

Nem csak hogy szemre való kis darab, de minőségileg sem lehet rá panasz: szép a festése, klasszak a részletek, remek a rugózása, igényes kisautó összességében. Még emellett azért is nagyon örülök neki, mert ebben a méretarányban (1:55?) a típus erősen alulreprezentált. Ezt a darabot már egy ideje be akartam szerezni (a Touareg mellé is illik), hát vasárnap sikerült is a MOM-ban a Norev-boltban, 800 forintért. Szép napot akkor, jó hetet mindenkinek, a novembert ezennel hivatalosan megnyitom!

Na, azért csak összejött, hiába, ígéret szép szó:

A tavalyi is jó volt, és ez sem sikerült rosszul :)

Ha már a múltkor úgy belejöttem, újabb hivatalos készletet reprodukáltam, ezúttal az újfent nem a bonyolultságáról híres 6550-est:

Így sikerült, a legutóbbiakhoz képest lényegesen közelebb értem az eredetihez:

Jó helovínt! (Ha lesz tökünk, mutatom...)

Először is egy kisebb rendőrségi konvoj, valami külföldi fejessel:

Alább pedig egy Mercedes GL, a maga szerénységében:

Csak hogy egy ilyen is legyen... Búcsúzóul egy faja kis Triumph:

Jó hétvégét!