Lex Luthor a Rómain:

Jól áll neki ez a fehér.

Az, hogy elvileg elengedtem a kisautók gyűjtését, még nem jelenti azt, hogy nem csábulok el néhanapján, ha látok valami érdekeset. Így vettem meg hirtelen ezt a két alábbi terepjárót is, mindkettő friss Hot Wheels, de a valóságban 50 év választja el őket egymástól:

A Gladiator platóját két krosszmotorral töltötték ki, és ezt nagyon jól tették, nem az első ilyen kisautóm ez, ami ilyen jellegű terhet szállít, ezek mindig tetszenek, legyen szó Holdenről vagy Fordról, esetleg egy másik Fordról, netán zárt furgonról... A kb. 2 éve mutatott, szintén piros Wrangler mellett baromi jól néz ki. Az 1970-es Dodge már egy jóval egyszerűbb kivitelű kisautó, de egyszerűségében nagyszerű, kiváló retro festéssel - és még nagyobb terepjáró kerekekkel. Imádom ezt a színkombinációt. Remélem, lesznek még hasonló jópofa találataim. És a kisebbik fiam szintúgy reméli, hiszen már nem veszek semmit a gyűjteménybe, ezeket mind ő kapja majd meg.

A legendás Magnus Walker egy szép, fehér, és szintén legendás Lacia Deltát vezet New Yorkban, ennyi:

Annyira jó...

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe
Mert érzem, mindenféle gond van most a fejembe
Akkor ejtőzünk a kertben minden délelőtt
Az a jó, ami jó, nem is kell már ennél több
A hegyekben fönn
Ha hétvége jön
A hegyekben fönn 

Oké, nem túl szofisztikált a Hip Hop Boyz dalszövege, de azért jogos, valami ilyesféle indíttatásból csaptam egy kis motoros me time-ot Visegrádon múlt szombaton. Nyilván még mindig "csak" a Yamahával, de egyszer majd csak tudok már legálisan motorozni a Hondával is... (Ehhez amúgy elvégeztem a nagymotoros vizsgához szükséges első online kurzust, szóval azért haladok, csak lassan.)

Nagyon klassz volt, remek időben és gyér forgalomban tudtam gurulni, olyan 6 után indultam Zuglóból, háromnegyed környékén már Visegrádon voltam, aztán onnan nem Tahitótfalu felé indultam vissza, hanem az erdőn át, Pilisszentlászló felé, majd onnan Lajosforrás mellett Szentendrére, és utána haza. Imádtam minden percét. As usual.

Pillangó-park, Budapest:

Kissé el van anyátlanodva, de így is elég kívánatos darab. Az alábbi ML Merci sincs már nagy formában, de a jelenlegi funkcióját tökéletesen ellátja a Budakeszi Vadaspark melletti Dínóparkban:

Kicsiben errefelé mutattam. Ja, nagyon régen meg itt. Szép napot!

Nem bírok leszakadni a garázstémáról, főleg amiatt, hogy az utóbbi lassan három hónapban ez jelenti számomra a kikapcsolódást - ami szabadidőm van a home office és home schooling mellett, azt nagyrészt ott lent töltöm. Például sikerült újra összeállítanom azt a hifikombót, amit akkor, amikor még a lakásban használtam volna, sosem tudtam tető alá hozni. No nem mintha ne lett volna rá pénzem, mert azért ezek az újonnan kapható cuccokhoz képest filléres tételek, nekem mégis nagy szó: a régi Aiwa erősítőmet leköltöztettem a nappaliból a garázsba, a régi Sony cd-játszómat leporoltam, és beszereztem a Jófogásról egy hozzájuk illő régi tunert is. Így néznek ki együtt:

Nekem ez nagyon bejön, mert mindig is nagyon tetszett Levi barátom szüleinél a fullos Sony torony, ami előtt ülve elég sok időt töltöttünk úgy 25 éve, amikor cd-kről készítettünk válogatáskazettákat az akkori családi Ladába. Az előzőekből kiderült, hogy abban a toronyban kazettás deck is volt, de én ilyet már nem vettem, pedig szemeztem egy-kettővel a múlt hétvégi boombox garázsvásárban - de erős voltam, győzőtt a józan ész, nem vettem egy újabb értelmetlen lomot, főleg hogy ugye az utóbbi hetekben sok energiám és időm ment el azzal, hogy pont inkább szabaduljak az efféle dolgoktól. Kazettám sincs már, így csak esztétikai értéke lett volna a decknek a toronyban. Viszont egy lemezjátszó egyszer még szerintem kellene majd, szeretek lemezekkel szöszmötölni, és tényleg egészen egyedi az a feeling, amikor az ember bakelitről hallgat zenét. Így néz ki a kis zenesarkom:

Ugyanitt készítettem egyébként egy remek Lego minifig displayt is, amit már régebben terveztem, de most lett rá időm és kedvem is. Csak meg kellett várnom, míg újra kinyit az Ikea :) Onnan van ugyanis a képkeret, amibe beleapplikáltam egy nagyobb alaplapot, amire meg szépen elrendezve felpakoltam a legkedvesebb figjeimet. Ami nem fért fel, abból gyerekjáték lett (illetve egy csomót el is adtam), de ezeket így úgy sikerült megmenteni, hogy nem egy dobozban vannak eldugva, hanem jól látható helyen, mégis védelem alatt ;)

Jó, a végeredmény kicsit kendácsolós jellegű lett, de pár lépésről nézve nem zavaróak a szükségmegoldások. És akkor most jön az egyik legnagyobb fegyvertény a szirszarjaim kapcsán, ugyanis - pont ma - levizsgázott a Volvo! Írtam nemrég is, hogy úgy egy hónapja elővettem, kereket fújtam, olajat, szervoolajat és hűtővizet pótoltam, új akksit vettem, próbakört mentem (első kép, amin egyébként az azóta eladott Alto is látható még), ma pedig a két fiúval együtt átautókáztunk Budára, és ott az égiek és a vizsgabiztos némi jóindulatának köszönhetően az autó újabb két évre megkapta a legális közlekedés lehetőségét (többi kép). Meglepődtem én is, hogy úgy egyébként pár kisebb gyengeség ellenére nagyjából rendben volt a gép, bár a futóműben pár szilent és gumiharang igényli a törődést, illetve a féket is lehetne még egy kicsit jobbá tenni...

Visszafelé már nem kellett a forgalomban sunnyogni, bújkálni, hanem büszkén araszoltunk a Hungária körúti dugóban! Óriási öröm és boldogság. Az autóval kapcsolatban pedig akkor meg kell tervezni a következő lépéseket, csak egyelőre még fogalmam sincs, merre tovább, jobbra-e vagy balra ;) 

Ati73 ihlette a mai posztot - mert szólt, hogy ugyan írjak már erről a Lego Ideas tervről, amiben amellett, hogy baromi jól néz ki, az az érdekes, hogy az alkotója magyar. Az Ideas ugye arról szól, ahogy már írtam korábban is, hogy ha az adott készletre adott számú embertömeg szavaz, a Lego megfontolja, hogy kiadja azt hivatalosan is. Elég sok ilyen készlet megvalósult már, így a dolog valid. Nekem is egy ilyenből származik a zöld űrhajósom. Szóval erről lenne szó:

Itt van még egy csomó kép, nézzétek meg, érdemes! Ti szavaznátok rá? Én igen. Az igaziról (Airstream Astrovan) itt van még két kép, ami alapján azt kell mondjam, simán bebírnám igaziban is:

Csak nem tudnám hova tenni. Bár nem ez az egyetlen érv, ami visszatart a beszerzéstől ;) Létezik amúgy Matchboxban is valami hasonló, de nekem nincs, itt viszont olvashattok róla magyarul. Köszi a mai figyelmet, és ha gondoljátok, támogassátok honfitársunkat!

A homeoffice valójában home & office, mint ezt a gyerekes szülők elég gyorsan megtanulhatták, de a home részébe a békeidőkhöz képest szerencsére kicsivel több házi vagy ház körüli munka fért bele az elmúlt úgy egy hónapban. Írtam április közepén, hogy jórészt sikerült kipakolnom a garázst annyira, hogy beférjen a Honda, de persze a kevésbé látható részeken van még tennivaló bőven, mindegy is ez, inkább arról akartam most írni, hogy összekendácsoltam egy ún. motorfordítót. Erre azért van szükség, mert a garázsban nemigen tudom megoldani, hogy legurulok orral, majd ott megfordítom a mocit, hogy ugyancsak orral tudjak kihajtani. A nemigen nem jelenti azt, hogy megoldhatatlan, mert egyszer már sikerült, de nagyon melós - na erre való egy olyan szerkezet, ami a kerék alá helyezve a motort egy gurulós bútorhoz hasonlóan ide-oda toligálhatóvá teszi. Ilyen okosságot amúgy lehet kapni készen is, erre a célra gyártva, de mivel nem egy bonyolult dologról van szó, úgy gondoltam, csinálok egyet magamnak. Innentől kezdve az esztétikai szempontokat el is elgedtem, legyen jó és használható, csupán ennyi volt a cél. Ja, és lehetőleg tudjam megoldani otthon fellelhető felesleges anyagokból. Ez utóbbi csak részben sikerült, de majd mondom. Először is túrtam pár nem túl nagy, de jó vastag deszkát. Vagy lapot, vagy hogy is hívják ezeket itt a képen. Bútorlap, na.

A lakkozott maradt gyári állapotában, a fehér polcdeszkát meg előzetesen szépen kettévágtam, és ez ment a barna két oldalára. Először csak facsavarokkal rögzítettem, aztán jött a nehéztüzérség, a kapupántcsavarok sora:

Ilyen batár csavarom szerencsére volt még korábbról. Végül pedig felkerült négy bolygókerék, amiket viszont az Obiból kellett vételeznem valamelyik hétvégén. és akkor ilyen ez használat közben:

Kipróbáltam, működik, nagyon boldog vagyok. Egy fokkal jobb lenne, ha a négy közül két kerék rögzíthető lenne, de mindegy, most már ez így marad. Aztán később, valamelyik este a kidobásra szánt Retroautós újságokból még gyorsan kiszedegettem a posztereket, és a moci mögött látható sivár hátteret feldekoráltam velük:

Menő, mi? :) Múlt hétvégén pedig még azt is csináltam, hogy tettem új akksit a Volvóba, mert az előző annyira meghalt, hogy már tölteni sem lehetett. Az autó kb. másfél év állás után pöccre indult, mentem is vele egy kis kört itt a háztömb körül, de csak azért nem többet, mert nincs rajta érvényes műszaki. Előtte persze a kerekeit is felfújtam, csekkoltam az olajat, tettem bele hűtővizet, szervoolajat, jót játszottam tehát. Itt tartunk most, és még annyi van autófronton, hogy a Verso szervizben van, mert az EGR szarakodik. De remélem, gyorsan és fájdalommentesen túlleszünk rajta.

Ez meg itt a Csikós paripája. Érdekességképp itt az előző, ami tudtommal már másé azóta.

A minap láttam egy vicces képet a facebookon, amin felül egy téli táj volt "Április általában" felirattal, alatta pedig egy napsütéses rét "Április most" kiírással. Hát ja, nyilván ilyenkor van motorozáshoz ideális időjárás, amikor a kijárási korlátozás miatt nem ajánlott, másrészt meg tökre nem tudtam elkezdeni a nagymotoros jogsit csinálni, hasonló okokból. Itt állok a zsírúj 25 éves mocimmal, amit így két okból sem használhatok, miközben minden más körülmény szinte tökéletes lenne.

Úgy voltam vele, hogy egy kicsit azért kísértem a sorsot, és az ünnep első napján toltam egy Biatorbágy-Etyek-Alcsútdoboz-Felcsút-Bicske kört (ami mondjuk elég szeles volt), vasárnap meg csak egy szoftosat Csömörre és a környékére - ez utóbbit azért vettem ilyen óvatosra, mert még a forgalmit is otthon bírtam felejteni :)

Hát mit ne mondjak, ez terápiának is jó...! Imádom. Nyilván jórészt azért, mert 125-ösön tanultam, és csak ilyenen motoroztam azóta is, de ez egy más világ: borzasztó jól gyorsul, és teszi ezt bármelyik sebességfokozatból, de ez valahol várható volt, hiszen 600 cm3, V-motor, két henger stb. Oké. Na de hogy a váltója olyan, mint amilyet csak a korszerűbb Honda autókban tapasztaltam csak eddig, az nagyon meglepett, hiszen ez a gép 25 éves. Vajpuha, klattyanós, és amikor a Yamahánál azt írtam, hogy az fasza, az a tudatlanságomból fakadt, az ehhez képest pattintott kőbalta, ez meg Gilette-penge. A moci hangja is nagyon visszafogott, normál utazótempónál lényegében hallhatatlan, mondjuk ez a bukósisakom szélzaja miatt is lehet, de ez is tök új élmény. Azt meg talán mondanom sem kell, hogy nagyon kényelmes, nem fészkelődtem rajta a nagyobbik kör alatt sem semennyit. A szélvédelméről kevesebbet tudok mondani, mert mindkét alkalommal elég nagy volt a szél, a fejemet rázta is rendesen, ellenben ezt a testes motort jóval kevésbé billegette, mint a másikat, azzal egyszer majdnem leestem az Erzsébet-hídról egy nagyobb széllökés miatt, itt meg egy kicsit csak ellen kellett tartani, de meg sem kottyant neki.

A kényszerű home office kevés előnyeinek egyike, hogy sokkal több időt tudtam a régi garázsunk rendberakására és részbeni kiürítésére fordítani, mint előtte, így végül sikerült helyet csinálni a Hondának a ház alatt. Nagyon nem volt egyszerű, vagy egy hónapig pakoltam esténként és néha hétvégente is, faterom iszonyú mennyiségű használhatatlan limlomot halmozott fel - persze ha ezt most olvasná, biztos leteremtene, hogy a frászt használhatatlan, hiszen bármikor kellhet egy remek menetvágó/menetmetsző készlet és egy négy tagból álló fagyalu-szortiment, no és vagy 28 db fogó, 56 db ráspoly és még egy csomó minden, aminek nemhogy a nevét nem tudom, de elképzelésem sincs, hogy egyáltalán mire való... A millió szerszám 98%-át (ami vagy egy-másfél köbméter cucc volt alsó hangon) egy jó pajtásomnak ajánlottam fel, aki a faipari képzésben dolgozik, így szerintem a lehető legjobb helyre kerültek - cserébe felszabadult egy csomó helyem. Lomtalanítás a vírushelyzet miatt mostanában nem lesz, így hetente kétszer lopom be a maradék felesleget apránként a kukákba, de megéri, tök jó érzés úgy lemenni a garázsba, hogy az már képes ellátni az eredeti funkcióját, és nem csak egy lomraktár. Szóval befért a moci, és be fog férni mellé a másik is, ha egyszer haza tudom juttatni végre a munkahelyemről. Halvány emlékeim szerint gyerekkoromban még autót is tároltak itt az őseim, szóval ezen nem kéne ennyire meglepődnöm. Na, ennyi mára, majd mondom, ha változik valami.

Kábé a szomszéd utcából. A Hellcat-változat emitt szerepelt kicsiben.

Karanténtúrán találtam pár napja, és lefotóztam, mert bejön a dekoráció:

Remélem, mindenki jól van!

Ma divatpercek következnek. Jó múltkor mutattam az "új" bukósisakom, amit azóta is nagyon szeretek, és el is terveztem, hogy ha egyszer lesz egy komolyabb motorom, veszek a feleségemnek és a lányomnak is valami hasonló kaliberűt. Persze az enyém is, meg amiket sikerült beszerezni, azok is eléggé a belépőszintet képviselik mind minőségben, mind árban, sőt talán még azt sem, hiszen Dodor meg is mondta, hogy 60.000 alatt csak nyuszimotorra vegyünk, és egyébként is annyiért vegyünk sisakot, amennyit szerintünk a fejünk ér - ez szerintem egy durva érzelmi zsarolás, és persze majd egyszer lehet, hogy szükségét fogom érezni egy százezres sisaknak, de most még nem tartok, tartunk ott. A sisakkereséses tervemhez nagyon jól jött a Shox nevű motorosáruház karácsonyi akciója, amely során azt csinálták, hogy december közepétől január közepéig minden nap egy rakat cuccot erősen leáraztak - főként persze kifutó típusokat, utolsó darabokat, nem keresett színeket stb. Elkezdtem figyelgetni ezeket az akciókat, és egymástól úgy egy hét különbséggel meg is vettem az alábbi két JET típusú sisakot, S-est a páromnak (fekete-fehér-pink), XS-est a lányomnak (fekete-szürke-narancs), persze a felpróbálást nem elsunnyogva:

Utánanéztem, ezek magyar tevezésű sisakok, nyilván persze nem itthon gyártják, de a vélemények és tesztek alapján nem szarok. Oké, egy Hayabusára nem ilyet vennék, de Hayabusát sem vennék :) Kb. annyit tudnak, mint az én MT-m, plusz mindkettőben van belül lehajtható napszemüveg. Ja, és adtak hozzájuk pinlock-betétet is. Még szeretnék egy egyszerűbb mocis kabátot az asszonynak, és közben a lányomé meg is lett, használtan vettem neki egy remek protektoros bőrdzsekit, ezt is mutatom:

Kicsit komolyabb, mint a sajátom, tele van protektorral mindenhol. Mondjuk mivel van külön felcsatolható hátprotektorunk is, a feleségemnek szánt kabát hiánya egyelőre nem égető. Majd lesz valami úgyis. Ja, ha már ilyen ügyesen sikerült akciós cuccokat beszereznem, mutatok még valamit:

A munkahelyem közelében található Moto nevű motorosbolt garázsvásárt hirdetett még valamikor januárban a FB-on, így valamelyik nap ebédszünetben átballagtam megnézni, mit adnak. Egy teszkós bevásárlókocsit töltöttek már csak meg az eladó szirszarok, de azért az rendesen tele volt: használt kabátok, bukósisakok, kesztyűk, térdvédők, plusz egy jó néhány tükörpár. Próbáltam egy párezer forintos felhajtható állú bukósisakot, de sajnos lötyögött a fejemen az L-es méret, tehát valszeg a belső párnázása már nem volt az igazi, a külső karcok amúgy nem zavartak volna.  Nem hoztam el. Viszont észrevettem szemre elég jó állapotú "krosszmotoros" térdvédőket (biztos nem azok, inkább csak én nevezem annak), amiket 1400 forintért vesztegettek. Egy hibájuk volt: mind a hat tépőzár elgyengült. Na, mondom, ezt meg lehet oldani. És így is lett. Szerváltam hozzá csíkban tépőzárat mintegy 500 forintért, egy varrásban penge kolléganőm pedig egy este szépen felvarrta géppel mind, és kész is lett! Nagyon örülök ennek is, kicsit talán komolyabb, mint a kicsi szettem, amit eddig használtam... És ha már ott voltam, vettem egy olcsó, bukó alatt viselhető "símaszkot" is, a hűvösebb napokra, de erről nem csináltam képet. Vettem aztán a vaterán, 3-3000 forintért használtan egy remek esőkabátot (igaz, nem motorosat, hanem vitorlásat, C&A márkájút) és egy kiváló Fila esőnadrágot, ez utóbbiról viszont képem is van megint - mondjuk fény híján elég szar lett:

Kitaláltam közben, hogy kellene egy kimondottan motorra való csizma vagy bakancs. Aki ismer, erre megkérdezhetné, hogy ember, miért nem jó a meglévő, szinte napra pontosan 20 éves, de a mai napig jó kiállású acélbetétes Martensed erre a célra? Elmondom: pont az acélbetét miatt. Abban a surranóban épp az tetszik, hogy olyan bumszli az orra, de motorozni nem annyira jó benne, mert a váltót jóval nehézkesebb kezelni benne, mint egy akármilyen normál orrú cipőben. Ezért az egyik FB-os "szakcsoportban" vettem használtan egy nem acélbetétes Martenst :)

Ugye látszik a különbség? Ez az újabbik darab (a vásárlásig azt sem tudtam, hogy a Dr. Martensen belül vannak mindenféle típusnevek, ez speciel az 1460 Newton Light-ra hallgat) egyébként valami könnyített verzió is ráadásul, tényleg olyan a régihez képest, mint valami pillecukor. A február 22-i hétvégén pedig már motoroztam is végre, igaz, csak két napot, ennyit engedett az időjárás:

Nőnap alkalmából aztán kilátogattam a Lőrinci piacra, ahol ez a szép új pár lett az enyém - kellett valami a hűsebb reggelekre, mert a régebbim kimondottan nyári kesztyű, 15 fok alatt nagyon nem az igazi:

Hát ezzel az újjal ilyen probléma nem lesz, ráadásul valami márkás cucc. Március 13-án aztán ugye beütött a koronavírus miatt elrendelt mindenféle intézkedés, korlátozás, ilyesmi, jól beterveztem, hogy akkor a 28-ával kezdődő hétvégén végre tudok majd többet motorozni, ahogy megjött a jó időjárás, erre PONT attól a naptól kijárási korlátozást is bevezettek. Szerencsére a saját gyerek meglátogatása kivételnek számít, így elgurultam Biatorbágyra, hogy a legnagyobb utódom is megkaphassa egyrészt az apai látogatást, másrészt az új csukáját:

Apja lánya :) A méret jó lett, jól is áll, menőség van. Folyt. köv.

Ezúttal (is) Péter küldött pár érdekességet Amerikából:

Köszönöm, hogy gondolt a szirszarjaimra ;) (Itt van egy Monte Carlo kicsiben.)

Na, végre megint egy Mustang:

Jó ez a szín, kéne. (Volt amúgy már hasonlóm, nyilván csak kicsiben.)

Elég jó koncepció.

Csalogány utca, február eleje. Eléggé egyben volt.

Összeszedtem két kép erejéig, milyen kis lego motorjaink vannak. Nem egy nagy izgalom, de számomra mégis érdekes, hogyan léptek el az első - nálam most fekete, de volt számtalan más színben, leginkább fehérben - változattól (ami ugye nem is pontosan az első, hiszen az első rendőrállomásokhoz tartozókat még külön kockákból kellett összerakni), és jutottunk el a második kép jobb oldalán lévő speedbike-ig:

Az újabbaknál van egy standard váz, amire különféle "felépítmények" pattinthatók - ugyanazon a vázon osztozik a tűzoltó és az enduró, de a fehér rendőrmotor váza már más, valamilyen megfontolásból módosítottak rajta, talán azért, hogy laposabb lehessen, nem tudom. Az utóbbi kettő tetszik jobban, a piros nekem túl bumszli, de valószínűleg a koromnál fogva kedvencnek megmarad a klasszikus - a nevetségesen kis kerekeivel.

Az vesse rám az első követ, aki ezeket nem vette volna meg, ha eléugranak... A két fenti Merci közül egyértelműen a 220 SE az, ami nagyon bejön, az egész kiadás példásan sikerült a bliszter remek grafikájától kezdve a festésen át egészen a kerékválasztásig, ez úgy jó, ahogy van. Ezért nem is gondolkodtam sokat, hogy megvegyem-e, amikor láttam a Váci úti börzén, korábban már jó ideje szemeztem vele a különböző FB-csoportokban. A fehér Merci is egy jól sikerül darab, azt csak úgy bezsákoltam a Sparban, de nem mondom, hogy olyan nagyon megmozgatna. Elég új darab amúgy. De mutatok mást is:

Elég új a két Golf is, bár ugye tudjuk, hogy a klasszikus MB Golf I az "igazi", ezek az arányokat tekintve mégis talán közelebb állnak a valósághoz - egy ez visszatérő téma, Giugiaro formatervét nagyon ritkán találják el ekkora méretben, de most elég közel jutottak hozzá szerintem. A Subaru SVX viszonylag ritka madár, nem is láttam üzletben sehol, ellenben a börzén igen, szóval hazavittem, valamire még biztos jó lesz. A Chevy Caprice rendőrautó meg úgymond kötelező kör volt, már többször írtam korábbi posztokban, hogy de jó lenne, mert megvolt Johnny Lightning-ként (sőt), de azért ez így az igazi. Még ha kicsit kicsire is sikeredett. Ugorjunk!

Ez is meglett, na. Nem mondom, hogy égetett a hiánya, mert a két legfontosabb modell benne volt már az előzőben is, de miután a különálló JP/JW darabjaimat kiárultam, úgy gondoltam, ennyivel tartozom magamnak, a G Mercit és a Hummert meg amúgyis kedvelem, szóval behúztam. A másik ötöspakkhoz képest még az látszik, hogy az újabbikban sárosabb az Explorer és a Jeep is. Zsír.

Elvileg már nem gyűjtök ugye kisautókat, de mentségemre szóljon, hogy ezeket jórészt csere útján tudtam a magaméivá tenni, és olyanokat adtam pl. az újabbik Jurassic World-ös pakkért (ami így elfoglalhatta méltó helyét a korábbi mellett, ez látható az utolsó képen) és a régi Merciért, amiket már egyébként is hosszú hetek óta hirdettem. Szerintem egész szép kis csomag jött össze. Egyiket sem bontottam ki, nem is fogom szerintem, bár az egyik Golfot talán mégis jó lenne körbetapogatni. Meglátjuk....

Ezúttal is a munkahelyem mellett találtam:

Érdekes, pont ekkor volt nálunk NAV-vizsgálat ;)

Többször írtam már itt a blogon fateromról, aki tavaly november 23-án töltötte be a 90. évét, ami azért nem semmi. Először talán 2010-ben itt, aztán két évvel később kétszer is, itt és itt, de mindannyiszor többé-kevésbé autós vonatkozásban. Jut eszembe, ezt a képet róla és az egyik linkelt posztban szereplő DKW-ról itt még nem is mutattam, csak a fészen:

Sajnos azonban a mai bejegyzésnek más apropója van, édesapám ugyanis karácsony előtt pár nappal elhagyott minket, de az utolsó képem szerintem elég jól sikerült róla:

Ma készítettem. Jó utat, öreg, hiányozni fogsz!

Tegnap reggel lőttem munkába menet:

Sárgán villogott a tréler, szóval biztosan vigyáznak rá...

Konzervposzt következik. Tavaly év vége felé került a birtokomba a Gulf-festésű Hot Wheels Ford GT40, amely hasonló színben megvolt már kétszeresen, egyszer Matchboxként, másszor a Gran Turismóból ismert kivitelben, ez utóbbit mutattam is már - meg ilyen-olyan sorozatok tagjaként is, de ez most mindegy. A legújabb darab a középső a következő képen:

A kisautókról talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy míg a Hot Wheels új kisautója az eredeti Ford GT40-et mintázza, addig a Matchbox a 2005-ös Ford GT-t, ami hasonló, de mégis teljesen más dolog. Megjegyzem, a MB is feldolgozta a klasszikust, de az egy másik casting. Ez nekem jobban is tetszik. Egyébként az egyik első kisautó, amit hasonló festéssel mutattam, az a 2013-ban posztolt Chevelle (fantázia-)versenyautó volt, tavalyelőtt egy Galaxie és egy Copo Camaro szerepelt itt Gulf-színekben, no meg a legendás Porsche, amit kicsit később kicsiben is sikerült behúzni. Hogy ez a dekoráció mennyire jól áll szinte mindennek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyűjtők jó része kimondottan vadászik az ilyen kivitelű kisautókra, sőt Gulf-tematikájú sorozat is jelent már meg, ami kis hazánkban is hozzáférhető volt. Az előzőekben linkelt kisautók egyébként már nincsenek meg, áldozatul estek a Honda-ügynek, de a fenti trió megmaradt, nem is igen tervezek megszabadulni tőlük, majd jók lesznek az unokáimnak...

Vagyis kettő. Még a tavaly évvégi hajrába pont belefért két friss ötöspakk beszerzése - és hát be kell vallanom férfiasan, ezek már a kiárusítás időszakában érkeztek a gyűjteményembe, de az ember gyarló. Az egyik egy ropogósan új Matchbox-csomag, a másik meg egy Fast&Furious Hot Wheels-pakk. Mutatom őket:

A FIAT kivételével mind megvolt, de érdekes módon csak a Caymant mutattam korábban a blogon. Ja, meg egy kicsit a Mustangot. A Camarónak meg emitt szerepelt a nyitott párja. Nagyon jól összeszedett kis gyűjtemény, szinte már ritka az ilyen, hogy nem kerül be sem egy fantáziamodell, sem valami béna festésű vagy béna kerekű kivitel. Ez persze az alábbi HW-csomagra is igaz, ahogy az is, hogy ebben is van számomra újdonság, ilyen Corvette-em nem volt eddig:

A Gran Torino Sport ismerős, az Escort mindig király (Corgi-változatban is), a Chevelle ezen változata is volt már itt 2009-ben, de ennek jobb a festése, naná. Chevy Impalából viszont csak más évjáratúm volt eddig. Érdekes, hogy ebbe a válogatásba nem került egy japán autó sem, de lehet, hogy majd lesz egyszer olyan is. Meg az is lehet, hogy majd azt is megveszem ;)

És egyben - nagy valószínűség szerint - az utolsó új kisautós poszt. Az van, hogy motorprojekt van megint, a kis Yamahát egy nagyobb Hondára terveztem cserélni, és mivel ez (is) olyan hobbi, amire nem a családi kasszából szeretném elvenni a lóvét, vettem egy nagy levegőt (vagy többet, sőt lényegében hiperventilláltam), és döntöttem: mennek a kisautók. Mind. Egytől. Egyig. Na jó, valszeg ez így, ebben a formában nem fog megtörténni, sok munka volt ugyanis összeszedni a saját gyerekkori kisautóimat újra, azokat szinte biztosan megtartom. Meg egy pár Volkswagent, Volvót, illetve még pár egyebet, ami nagyon tetszik. Úgy saccolom, hogy egy olyan 200 darabos kontingens van biztonságban a purgálás elől. A most következő Hot Wheels kombi Volvo is ilyen lesz szerintem, de majd meglátjuk.

A kisautó szerintem remekül sikerült, öröm látni egy efféle Minecraftba illő kockát a sok szappantartó között. A dekoráció valamelyest követi az igazi versenyautóról ismert mintázatot, de azért nem ugyanaz, inkább csak a feeling. A lámpák kifestésével most sem bajlódtak, de mindegy is, ezt így is szeretem. A szürke felnik kimondottan tetszenek alatta.

Visszatérve a kiárusításra: minden bizonnyal sok olvasóm találkozott az eladó játékaimmal ilyen-olyan FB-csoportokban, és ha így volt, láthatta, hogy nem beszélek a levegőbe. Teljes mértékben felszámoltam a Star Wars Lego-készleteimet is, kivéve a zászlóshajót, az UCS Falcont, amit majd 9 év múlva szeretnék csak eladni, eladtam a nagy Technic-autómat is, szintúgy a trafikos műanyag szekciót, elment az összes maradék gumikerekes Hot Wheels és Matchbox, a bliszteresek döntő többsége is, az összes Greenlight és majdnem az összes Johnny Lighning modellem, illetve a megszámlálhatatlan Bogár-variációm nagy része. És az összes Tomica kisautómat is megvették. Meg pár kivétellel a retro magnóimat is. Nincs pontos szám, de úgy saccolom, kb. 750-800 kisautót sikerült eladnom összesen. Azért tudtam mindezt elengedni, mert rájöttem, hogy a faliszekrényben bedobozolva álló gyűjteményemet nem tudom kiélvezni. Jó, a nappaliban a polcokon vannak (voltak) kisautók mindig, és szinte minden nap nagy örömmel nézegettem őket, de annyi helyem sosem volt, hogy az egész kollekciót kipakoljam, így végül is csak állt bennük a sok pénz és energia. Hát most ez mind felszabadult! A blog nem zár be, nem is mondom, hogy nem posztolok többé játékokról, sőt magamat ismerve az is valószínű, hogy veszek még kisautót a jövőben is, de innentől egészen biztosan sokkal-sokkal kevesebbet. Mondjuk az utóbbi fél évben már tényleg alig vásároltam, az ebayről nem is tudom, mikor rendeltem utoljára... Szóval ez a helyzet, szirszarjaim volt, van és lesz, én is leszek, és reményeim szerint hamarosan motoros-túrázós posztok következnek, mondjuk, tavasztól. A főszereplőt már meg is tudom mutatni, mert az előző napokhoz képest meglepően hideg november 30-án fogtam az összegyűlt pénzt, és az itt látható 600-as Transalpra szépen, ahogy kell, el is költöttem:

December 10-én pedig immár magyar papírokkal, a nevemre írva el is tudtam hozni, ráadásul aznap szerencsém volt az időjárással is, jól beöltözve simán kibírtam a Szentendrei útról a munkahelyemig az esti gurulást 5 fokban - de legalább nem esett. Az alábbi képek már a téli pihenőhelyen készültek:

25 év, 600 köbcenti, V2-es motor, kb. 50 lóerő - és fejedelmi kényelem. Kéne akkor már hozzá egy megfelelő jogsi is. Na, köszi mindenkinek, aki vásárlásával hozzájárult, hogy a fenti moci az enyém lehessen, bízom benne, hogy nem bántátok meg (valszeg elég jól járt mindenki, hiszen mindig is a drágán veszek, olcsón adok híve voltam), köszi mindenkinek, aki olvasta, olvassa a blogom, tartsátok meg szépen e jó szokásotokat, és akkor nincs más hátra, mint hogy BÚÉK!