Egy inverz Bumblebee Zuglóból:

Azért kéne.

Abból látszik, milyen öreg vagyok már, hogy egy nem is túl régi álomautó immár akár OT-rendszámmal is felbukkanhat, mint ahogy pár példával említettem is ezt a rádöbbenésemet még januárban. Na a most következő második generációs Honda CRX is ilyen (nem beszélve az elsőről), ennek a megjelenése ugyanis 1988-ra datálódik. Hot Wheels kisautóként meg 2019-re, és egy lelkiismeretes gyűjtőtárs jóvoltából a "szokásos" három példányt viszonylag hamar sikerült megszereznem - kettő marad bontatlan, egyet meg körüljárunk:

Nehéz belekötni, mármint egy sima mainline szintjén, a kicsi ugyanúgy tetszik, mint a nagy. Ami hát elég kicsi egyébként is. A Nightburnerz sorozat tagjaként jelent meg csodás piros színben, de fekete dekorokkal, hátul kifestett lámpákkal - és szerénytelenül lesötétített ablakokkal. Vagány. Mást nem is tud. Gondolom, lesz belőle még jó sok színvariáció, illetve feltűnik majd ötöspakkban is, mert afféle húzómodellnek gondolom, mint sok másik japán autót megmintázó kis társát - ez szinte kiapadhatatlan forrást jelent a HW tervezőinek, annyi minden faszaság van még a témában, amiből menő kisautót lehet csinálni...

Még tavaly a két ünnep között sikerült beszereznem egy 2019-es Lego-készletet, amit semmiképp sem szerettem volna kihagyni, ugyanis egy újabb színű classic space minifig is van benne. Jó, hát rózsaszínű, ez van. De nem csak ez motivált, hanem az is, hogy a Lego-kaland második része kapcsán megjelent készlet segítségével újra vadonatúj állapotú űrhajósokhoz lehet jutni, ami szerintem elég nagy szám. Mellesleg Benny figurájának is örülök, ő a kék ruhás fickó a repedt állvédővel a sisakján. Persze itt ez nem repedt, hanem csak úgy néz ki. Van egy nagyon vidám, és egy eléggé aggódós arca is, nem mellesleg a mellén a logo gyárilag kopott. Mutatom:

Ők pedig Benny űrcsapata:

Bandázás:

A készletet duplán vettem meg, szerintem a bőven 3000 forint alatti ár miatt ez nem túlzás, így egyiket bontottam, és a gyerekekkel együtt össze is raktuk, a másikat archiváltam ;) A dobozban, ahogy a képen is látható, volt még egy kis holdjáró autó meg egy mini űrhajó, de csak az utóbbi idézi valamennyire a klasszikus űrhajós témát, az autó nagyon más, mint amit megszoktunk ebben a műfajban. Persze azért nem rossz. Ráadásként egy kis robotot is kaptunk a négy különböző színű figura mellé, de számomra ez nem érdekes. Az űrhajósok annál inkább! Olyan jó érzés a frissen bontott legókat összerakni, hát még így, hogy ezt classic space témában tehetem...! A sisakok újak, tehát eltér a formájuk mind az eredeti régitől, mind a modernebb, általam egyébként jobban kedvelt változattól, ahogy az a fenti csoportképen is látható. Ja, a zöld fig (Pete) nem ebből származik, és a szürke sem, csak összefotóztam őket, hogy világos legyen, az eredetiekhez képest melyek az új színek.

A készleteket még pont karácsony előtt rendeltem a Kockabolygó nevű legós webáruházból, és ahogy írtam, még szilveszter előtt meg is jött, így tudtunk a srácokkal közösen játszani is velük. És tényleg nagyon jó volt az ár, 2690 Ft, ami kedvezőbb a Lego Shopos árnál is, mint később láttam. Ajánlom, és ha tehetitek, vegyétek meg mellé a 70821-est is!

Érdekes módon ezt a kisautót nem olyan régen szereztem be, pedig régen megvolt, és az anno mutatott zöld darab szerintem még meg is van valamelyik dobozom alján - mindegy, egyszerűbb volt venni egy újat így bontottan, mint azt megkeresni. A Hot Wheels a második generációt mintázta meg, ahogy innen is látható, mégis egy első generációsról szóló cikket ajánlok a figyelmetekbe, mert jó kis írás. Igaziban egyébként engem sosem mozgatott meg annyira, valahogy a Celica mindig jobban vonzott, de egy harmadik generációs modellre valószínűleg nehezen tudnék nemet mondani. Az még mondjuk megjelenthetne ekkorában, addig is nézzük akkor a kis ezüst HW MR2-est:

Talán a semmi extra elég jól leírja :) Oké, a plusz ködlámpasor az elején extra, de ezt leszámítva tényleg csak annyival több egy bármilyen egyéb HW-modellnél, hogy Toyota. Ez persze nem negatív kritika, az egységes, egyszerű ezüst festéssel nehéz nagyot hibázni, a részletek kifestésének elhagyása is egy potenciális hibahalmazt előzött meg, két dolgot kellett csak valószínűleg 10 másodpercig mérlegelni a tervezőknek: az egyik, hogy milyen színű legyen az "üvegezés", a másik meg a kerék kérdése lehetett. Az egyik kék lett, a másik meg ilyen, egyik sem rossz. A hátsó rendszám helyére felírt gigászi méretű típusjelzés nem annyira szerencsés részlet, cserébe viszont vannak rajta oldalsó visszapillantó tükrök. Egy kicsit mintha túl lennének méretezve a kerékjáratok ehhez a méretű felnihez, de ha téli kerekeknek fogjuk fel a kocsi alatt láthatókat, akkor tulajdonképpen rendben van... Az igazi képét elnézve valahol megvan benne a mini-Ferrari feeling, de kicsiben ez sajnos nem jön át - lehet, hogy csak a szín tehet róla. Amúgy volt ilyen carspotting is már a blogon.

Ifjú gyermekkorom egyik meghatározó zenekara volt a Digital Underground. A szélesebb közönség onnan ismerheti őket talán, hogy a már akkoriban sem túl jó "Eszelős szívatás" címú Chevy Chase-Demi Moore-Day Aykroyd filmhez ők adták az egyik betétdalt, ami szerintem egyébként egy szuperjó nóta, nem kis mértékben 2Pac részvétele miatt. Na most az történt, hogy ez a csapat, nyilván jelentős létszám-változásokkal, de még mindig a zseniális Money B vezetésével csütörtökön Budapesten a Dürerben koncertezett, és volt szerencsém ott lenni. A fentebb említett nótájuk élő előadása alant élvezhető:

A legismertebb számuk szerintem mégis inkább a Humpty Dance, az meg a privát FB-oldalamon tekinthető meg, azt élőztem, nézték is vagy hatan... ;)

Remélem, élni fogok még akkor, amikorra az ilyen autó tucattá válik, vagy legalábbis az utcakép viszonylag megszokott részévé, addig is viszont itt a lehetőség, hogy kicsiben birtokolhassuk, nemrég megjelent ugyanis a Matchbox BMW i8. Úgy gondolom, hogy még az egy éve mutatott i3 nélkül is ez kötelező kör volt a MB-nál, egy ilyet nem lehet kihagyni, akár a designt, akár az autótörténelmi jelentőségét nézzük. Most persze jogosan kommentelhetnétek, hogy ha jelentőségről beszélünk, hol az anyámban vannak a Teslás posztok, de ami késik, nem múlik, majd lesz olyan is. Egyszer, biztos. Addig meg akkor itt van ez:

Talán nem kellett volna kibontanom, ebből ugyanis csak egyet vettem, de valami miatt úgy gondolom, ebből nem lesz akkor kult, mint az idén beszerzett 2002-ből, de majd meglátjuk. 

Már nem friss hír, hogy nagyon is helyesen működik az online jármű-lekérdező rendszer (persze nem ez a neve, de itt van hozzá a cikk, linkkel), és mint annyi más ember, én is azzal kezdtem, hogy a volt és jelenlegi autóimat lekérdeztem, és végignézegettem a korábbi műszaki vizsgákon készült hivatalos fotókat. Igazából a Vento vagy a Honda kapcsán nem láttam nagy csodákat, ezeknél sokkal érdekesebb volt látni a Volvót például, de közel sem annyira, mint a már jóval több mint 10 éve eladott (harmadik és egyben utolsó) Bogaram fotóit. Először is mutatom, hogy nézett ki nálam ez a kocsi kezdetben (bár már volt posztban is régebben):

Aztán kicsit később, miután kapott egy új karosszériát:

Így is adtam el, kis lökösökkel, elöl vékony, hátul széles kerekekkel, de az 1.6-os motorjával, sportkipufogó nélkül. Az első "új" fotókat már az említett rendszerben 2011-ből találtam róla, szemlátomást átesett egy nagyobb felújításon:

2013-as állapot:

Majd a 2015-ös:

És végül a 2017-es megjelenése már ilyen az autónak:

A lökhárítók csereberéjét nemigen értem (a felnikét persze igen), de mit ne mondjak, nagyon megörültem, amikor megtaláltam, és tetszik az "új" színe is. Bírnám, ha egyszer, mondjuk egy találkozón, személyesen is összefutnék vele, illetve a jelenlegi tulajdonosával. Mindenesetre a kocsi lassan 50 éves lesz... ;)

Matchbox Pontiac GP-m volt már több is, a legutóbbiról szerintem emitt írtam. Ami miatt most újra téma, az az, hogy a MB a nemrég említett Moving Parts sorozatában helyet adott ennek a kisautónak is, megidézve az egyik saját nagy klasszikusát, egyben egy - számunkra, gyűjtők számára - gyümölcsöző korszakot. És ezt nagyon jól tették. Mutatom, mennyire:

Lényegében ugyanazokat tudom elmondani, amiket a Typ3-nál is egy hete, nagyon szép munka. Az elődhöz képest itt már jelentős a méretnövekedés, így az autó arányai közelebb kerültek az igaziéhoz, plusz le is ültették egy kicsit, megszabadulva a korábbi off-road feelingtől. A Volkswagenhez képest kevesebb a festett részletezés, de még mindig több, mint a régebbi Superfast esetében, esetünkben ez egy-egy típusjelzés oldalt, plusz némi dekorcsíkozás a sárvédők és a küszöb alján. (Megjegyzés: a régi GP, amikkel összefotóztam, egy újrafestett, felújított darab, de akitől vettem, jó munkát végzett, elsőre nem lóg ki a lóláb.) A kinyitható ajtók támasztják alá itt is a Moving Parts elnevezést, belül a Pontiac kormánya sem lett viszont jobb, mint a másik darabé. Ettől eltekintve nincs panaszom, nagyon-nagyon örülök ennek a kisautónak, ebből is, és a VW-ből is 3-3 darabot vettem:

De ha itthon is kapható lesz normális áron, szerintem megveszem mind ;)

Sokan, sok helyen megírták a sztorit, hogy mit keres a Dune Buggy a Különben dühbe jövünk-ből Budapesten, ezt most nem ismétlem el, csak annyit szeretnék mondani, hogy azért jó érzés volt élőben látni:

Még akkor is, ha ez nem az, hanem csak olyan. De nagyon olyan! ;) (A kocsi sorsáról még itt olvashattok.)

Ha minden igaz, a blogon először itt beszéltünk róla, lassan 10 éve tehát. Utoljára meg nem olyan régen, a kopottas szerzemények kapcsán. Nemrég azonban azt lehetett olvasni, hogy a Matchbox újból kihoz néhány olyan modellt, amely nem csak nyitható ajtókkal rendelkezik, hanem felidéz pár régebbi klasszikust, mint amilyen jelen esetben a Typ3-as Volkswagen. Az "eredeti" MB-ok természetesen megvannak most is (a VW-ből még gombkerekűm is volt régebben), fontos darabjai a gyűjteményemnek, így már csak ezért is kötelező volt az újakat is beszereznem...

Az új Fastback egy picit kisebb az előzőnél, de nem nagy a különbség. Főleg az előző képen látható, hogy pár részlet aránya más, mint az elődnél, nagyon leegyszerűsítve azt mondanám, ez az új egy kicsit kerekdedebb, kedvesebb formájú, no nem mintha a lilával nekem bármilyen problémám lett volna. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy az aktuális kerekeket kapta, tehát a transitional superfast kerekekhez képest a mostaniak bumszlibbak, de ez a dísztrácsás feni a lehető legjobb választás volt szerintem. Az ajtók nyithatók, így jól be is lehet látni, bent viszont a kormány erősen elnagyolt, viszont valószínűleg sosem fog letörni. Minden kis részletet példásan kifestettek, jutott festék szinte mindenhova, ahova kell, csillagos ötös! Rugózás viszont már nincs, de ne legyünk telhetetlenek, ez így is nagy lépés, amire régóta és sokan vártunk, sőt inkább talán nem is mertük remélni, hogy egyszer lesz még ilyen Matchboxunk újban... Hát még több:

Legközelebb a Pontiac GP újrázása következik a blogon, mondjuk egy hét múlva. Gyertek akkor is!

A kis feleségem szülinapja alkalmából volt szerencsém két napot a katalán fővárosban tölteni, és természetesen fotóztam autókat és motorokat, mutatom is:

Egyébként Párizshoz hasonlóan itt is nagyon tetszett, hogy nagyon-nagyon sokan motoroznak (meglepően sokan ráadásul Suzuki VanVan-on, de ahogy a képeken is látszik, hasít a retro), robogóznak, és a dolog működik, mert - bár hétvége volt - nem tapasztaltam a forgalomban megőrülést, pedig sokat buszoztunk... Meglepően sok rendőrt láttunk, és közülük megdöbbentően sokan használnak hibrideket, főleg Prius+-t. Motorosrendőrt csak egyet láttam. Az utolsó képen látható kiszuperált tűzoltó egy cirkuszi járgány, volt még pár érdekesség a flottájukban, de nem sikerült fotóznom, csak ezt az egyet. Remélem, azért tetszettek, gyertek máskor is! Én meg menjek máskor is ;)

Nagyon sok idő telt el e kisautó első itteni említése óta, pedig többször felmerült, először 2009-ben, tehát úgy 10 éve, aztán 2012-ben, végül pedig 2013-ban is említhettem volna, de nem tettem, pedig a téma hasonló volt. Egy igazi klasszikus Matchboxról van szó ugyanis, ami ráadásul még Volkswagen is, legalábbis ránézésre. A Bogárból kialakított dragster technikája ugyanis szemlátomást nem az eredeti léghűtéses boxerre épül, pedig akár abban is lett volna fantázia - nem, ez egy brutál V8-as, és inkább nem is az van, hogy a Bogárból alakították ki, hanem fordítva, a gyorsulási versenyautóra csak ráhúztak egy random kasznit, vagy még inkább egy valós autó kaszniját imitáló műanyag bódét, kissé megnyújtva és ahol kell, kiszélesítve. A MB meg megcsinálta kicsiben:

1972-ben került be a kínálatba, pont egy évvel a bevezetőben is említésre került VolksDragon debütálása után. Volt még belőle kék és fekete-barna színvariáció is, utóbbi a ritkább, és így drágább móka. Ez a zöld a legkommerszebb mind közül, de nekem bejön. Nem hibátlan, ez látszik is, de szerencsére nem egy szétjátszott darab. Volt belőle egy kis ideig egy "filler" darabom is, amit párszáz forintért lőttem valamelyik börzén, de nem sokkal később meg tudtam venni ezt, a számomra már szépnek számító példányt, kicsit persze drágábban, de még emberi áron. A kopott pedig átkerült Félix fiam gyűjteményébe, így valószínűleg annak a kisautónak annyi ;) Viszonylag tekintélyes már otthon a Bogár-gyűjteményem, így ez sem hiányozhatott tovább, az inkább a csoda, hogy eddig nem volt meg eredeti formájában. Hát most már ez is pipa. A kisautó legnagyobb attrakciója jól látható az utolsó képen, fel lehet nyitni, hogy elénk táruljon a versenytechnika, és a fentebb szintén idézett Dodge-hoz hasonlóan ezt is ki lehet támasztani, hogy felnyitott állapotában is kiállítható legyen. Nektek hogy tetszik?

Szerintem semmi :) Egyébként meg ez. De van ebből több is:

Sőt itt még több.

Amit ígértem, betartom. A Jurassic Park/World tematika (számomra) legjobban várt kisautói a Matchboxtól érkeztek, mert bár faja a Tomica Explorer, azért a szívemhez még mindig közelebb áll a MB, végülis csak ezeken nőttem fel... Az első adag Amerikából érkezett, konkrétabban három darab, egy Jeep, egy Hummer és egy Ford. 2009-ben már szerepelt a blogon egy InGen feliratos H1-es, amihez eredetileg járt volna egy nagy dínófogó alkalmatosság is, de az én példányom azt nélkülözte. Nem is hiányzott. Ezen az újon viszont már a tetőn sincs semmilyen fegyver:

JP Jeep-ből a jó múltkor mutatott kék-ezüst változaton kívül újabb kettő lett nemrég meg, az egyik tiszta, a másik sáros. Ezzel a festéssel is létezik egy ponyvás verzió, na az nincs meg. Még ;)

A két Ford Explorer is csak kevés részletben különbözik, itt is az egyik tiszta, a másik sáros, illetve az utóbbinak más egy kicsit a kereke, itt látszanak ugyanis a kerékcsavarok is, amazon meg nem. A bliszter eltéréseiről nem is beszélve, egyértelműen külön sorozatok tagjai:

A már említett régebbi JP Humvee megjelenésnek idején is elérhető volt egy ML Mercis csomag is a gyártótól, ugyanabban a sorozatban, amiben az az érdekes, hogy abban az időben még nem volt más ML a Matchbox kínálatában, de azt nem vettem meg, annyira az sem hiányzott. (Jelzem, az a sorozat a film második részével együtt jelent meg, az elsőben ugye még nemigen voltak katonai vagy katonai jellegű autók.) Ellenben az új sorhoz készített darab már nagyon tetszett, így ebből is behúztam kettőt, plusz a neten rendelt darabokat kiegészítettem az (egyik) ötöspakkal is, amelynek hála így lett plusz példány a két másik terepjáróból is. A tartálykocsi és a második részben szerepelt expedíciós lakóautó nem fogott meg, de a pakk összességében erősnek mondható, és nem is volt drága, mert egy Amerikába utazott kedves ismerős el tudta nekem hozni nulla forint szállítási költség fejében. Ez itt az:

A doboz kicsit megviselt, de nem szakadt, nem lyukadt sehol, és ez a lényeg. Az immár négy darab csíkos SUV-ból az egyiket meg tudom mutatni kibontva is:

Egyszerű Matchbox kedves részletekkel, mint amilyen a dögrács és az üvegtető - persze a filmhez hű festés ebben a műfajban alap. A Tomica megoldásához képest itt egyrészt nem bordó a tető, pedig a filmben olyan volt, másrészt harmonikusabbak a felnik így, színre festve, és ez nagyban hozzájárul a szuper összhatáshoz - ez a kisautó mindenképp megérte a várakozást, illetve a tengerentúli postázás plusz költségeit. Ha meg aztán úgy lesz, hogy itthon is elárasztják vele a Tesco és az Auchan polcait, hát akkor is örülünk ;)

A rend kedvéért a filmekről is egy pár szó: az első részt imádtam, ma is bármikor meg tudom nézni, ha épp megy a tévében, a másodikat so-so, bár volt benne jó pár lenyűgöző jelenet, a harmadik is még elment, aztán a Jurassic World nekem bejött, de szerintem kicsit túltolták, a legutóbbi rész meg már tényleg sok volt, de egyszer azért nézhető volt. Kezeket a paplan fölé, éljenek a dínók!

Iskola előtt:

Itt van hozzá a remek TC-cikk Winkler tollából.

Többször megfogadtam már, és az utóbbi időben (években is már) sikerült is tartanom magam ahhoz, hogy kopott kisautót nem veszünk. Kivétel, ha Félixnek veszek valami régi RW Matchboxot, vagy hasonlót, mert nála a nem kopott is egy nap alatt az lesz, akkor meg már inkább a turkálóból szerzek neki viszonylag időtálló darabokat. És a másik kivétel, ha nagyon tetszik és egyben nagyon olcsó. Az alábbi 1:43-as Corgi Ford Cortina GXL az utóbbi kategóriába tartozik, egy FB-csoportban feldobták, megtetszett, enyém lett, a poszt legvégén látható kis MB-társával együtt, párszázas ajánlatként, hála az égnek:

Nem fotóztam össze a jó régen meglévő ugyanekkora Caprimmal, pedig talán illett volna. Szeretem ennek a kornak a Fordjait (is), illetve az ilyen szép régi Corgi kisautókat is, élmény az ilyen holmit kézbe venni, forgatni. Sajnos az idő eléggé meglátszik rajta, elkopott rendesen, a lökhárítók sarkait sem az eső formálta ilyen lecsapottra, de az ajtók és a rugózás továbbra is olyan finom, mint a svájci óra... És szerencsére megvan mind a négy kis strassz fényszóró is. Belül állíthatók az első ülések támlái, igaz, még egy kicsit kosz van bent. Új korában amúgy így nézhetett ki az én példányom is, és bár szerintem nyilvánvaló, de leírom, hogy az alábbi nem saját kép, a gugliról származik:

Lehet, hogy megérne egyszer egy felújítást. A következő két darab viszont már a kisebbik fiamé, mindkettőt kimondottan neki turkáltam, mert odavan a munkagépekért. Matchbox Bobcat-ünk már van/volt, de a Siku egy kicsit komolyabban vette a feladatot, fém a mechanika és gumisak a kerekek, a lapát is fém, szóval meglehetősen masszív szerkezet. Asszem, 250 Ft volt valamelyik börzén, és azóta is töretlen otthon a népszerűsége:

Egyértelmű, hogy nagyon sok építkezésen és útfelújításon részt  vett már, de legalább bizonyított, kipróbált darab, amivel nem lehet baj. Az alábbi full fém, szintén Siku kukásautót Varga Zsolti jóvoltából tudtam nagyon baráti áron hazavinni (tehát nem is turkáltam), és mivel nem csak mozog, nyílik és nehéz, hanem még egy szuper műanyag kuka is tartozik hozzá, Félix teljesen beleszerelmesedett, napokig csak ezzel volt hajlandó aludni :)

Pont tesz rá, hogy tele van pontkopással, és általában az sem igazán zavarja, ha valamelyik tengely egy kicsit csálé (bár itt szerencsére ez nem állt fenn, igyekszem erre azért odafigyelni), neki az a fontos, hogy szerethesse, márpedig ha kukás és működik, akkor ő szereti, ilyen egyszerű... Szép állapotban amúgy még én is szívesen elfogadnám, de mindent nem lehet gyűjteni, a Siku kisautóim kb. 98%-át már régen eladtam. A poszt elején látható zöld Forddal még egyébként az alábbi Typ3 érkezett egy helyről, mert én meg ezt szeretem:

Párszázas létére ez is tök rendben van, ennyi pénzért már az is nagy szó, hogy hiánytalan és egyenesen gurul. Ez meg lényegében csak patináns, tényleg semmi baja, ezért is húztam be. Melyik kéne?

Néha szoktam itt a munkámról is írni egy kicsit, de tényleg csak néha. Most épp néha van, mert szerintem érdekes dolgot sikerült csinálnunk, ami talán még jó is. Az történt ugyanis, hogy a DS autómárka hazai bevezetéséhez készült kampányba sikerült megnyernünk Kulka Jánost, hogy adja a hangját. És hogy mi ebben a nagy szó? Hát hogy a művész 2016-ban stroke-ot kapott, és az életmentő műtétet követően számtalan dolgot újra kellett tanulnia, így például a beszédet is - azaz azt a dolgot, amiből élt, illetve inkább úgy mondom, ami az élete volt. Hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől, tavaly ősszel azonban újra kiállt a kamerák elé, hogy afáziájáról beszéljen. Hallani, olvasni már a híreket, hogy újra vállal lassan már fellépéseket is, és szerintem az önbizalmának is nagyon jót tett, hogy elvállalta a DS 7 Crossback számára készített reklámfilm narrációját.

Azért is választottuk őt, mert egyéni hangszíne és karizmatikus személyisége kiválóan illeszkedik a márka arculatához és a film elegáns, párizsi hangulatához. És a szlogenhez is. Itt van maga a film is:

Mit gondoltok, hogy tetszik?

Szerencsére a Hot Wheels nemigen akar leállni a különböző VW-variációk feldolgozásával, úgy tűnik, a még mindig népszerű japán retro vonal mellett erről az irányról sem feledkeztek meg, sőt. Számomra e tendenciának a legaktuálisabb darabja a platós Volkswagen Bogár, amiből a való életben csak házi tákolmányokat volt szerencsém látni, pedig létezett gyári változat is, igaz, nem a nagyközönségnek készültek. A HW verziója viszont határozottan igen, több darabot is eltettem belőle hát:

Nagyon jó lett a színe, jó a dekoráció, tetszenek a felnik is így, szürkében, le a kalappal. De mutatom kibontva is, mert olyan példányom is van természetesen:

A raktérben fekvő 20 literes marmonkanna jópofa részlet, a tetőn látható hátralámpa viszont kaphatott volna egy kicsit részletesebb kidolgozást, ha nem látom az eredetiről készült fotót, magamtól rá nem jöttem volna, mi ez. Viszont az első lámpák kifestéséért beírhatunk egy piros pontot a HW ellenőrzőjébe, az sokat dob a kisautón. Veszek is majd a további színvariációkból ;)

Nyilván nem gondol bele az ember minden nap, mert akkor nem lenne ilyen meglepő, hogy az alábbiak lassan már OT-rendszámmal is felbukkanhatnak:

Melyik kéne? (Kicsiben mutattam már MX-5-öst itt, SX-et itt, 850-es BMW-t itt, Opel Calibrát pedig emitt.)

Mondhatni, visszatérő téma a blogon az Audi rallye-autója, de azért olyan nagyon nem. Egy változatot mutattam már Majorette-ként (és a posztban szerepel a Matchbox is egy kép erejéig), jó régen volt itt egy 1:43-as is, de az ekkora versenyautóimat már mind eladogattam, továbbá ne feledkezzünk meg az azóta már régen szanált 1:24-es szekcióm egyik volt büszkeségéről se. A Hot Wheels eddig viszont nem szállt fel erre a vonatra, de 2019-ben ez változik, kihozták kezdetnek ezt a kis csodát, és remélem, jó pár hasonló követi majd még:

Persze becsomagolva nem akkora durranás, így mutatom szépen kibontva is: 

Imádom ezeket a felniket! A kisautó eleje példás festést kapott, a dekoráció mindenhol máshol is rendben van, autentikus az összhatás, még ha nem is Rallye Monte Carlo, csak Terrain Challenge felirat került az oldalára, ellenben a hátsó traktus elég sivár lett így fehéren. November-december környékén elég nagy volt a hype HW-gyűjtői körökben, hogy kinek sikerült már vennie és kinek nem - nekem eleinte nem, így az összesen három példányomat mind valamelyik év végi börzén szereztem be (nyilván némi felárral), de nem bántam meg. Ajánlom Nektek is. Audi-fronton amúgy nem csak a fentebb tárgyalt Hot Wheels borzolta a kedélyeket nemrég, hanem például egy átkeresztelt Matchbox RS6 is, amiből szerencsére szintén sikerült behúznom kettőt:

Itt meg egy kis előzetes a következő kisautós poszthoz:

Minden jót!

Betartottam, amit írtam 7-8 éve a Matchbox Memories blogra kommentként ehhez a kisautóhoz: láttam, és a november 25-i Váci úti börzén kemény 300 forintért én is megvettem: 

Mondo Motors gyártmány, tehát lényegében noname, de teljesen rendben van, bár nem nyílik, nem rugózik. Az utóbbiban szerintem az igazi sem jeleskedik ;) Színben pedig jól passzol a Huayrához, ami nálam szintén kék, bár egyébként a Hot Wheels-nél azóta (valójában elég régen) a roadster változata is megjelent, amit nem kékben szereztem be.

Az új Jurassic Park filmek (már Jurassic World címen) apropóján a Matchbox 2018-ban jó pár filmes járgányt jelentetett meg, amire sokunk nagyon várt, de ezekből az értelmesebb darabok elég lassan kezdtek el Magyarországre is megérkezni. Elsőként két darabot sikerült behúznom az új filmekből:

Ilyen formában ezek a kisautók nem voltak korábban elérhetők a gyártó kínálatában, így mindkettő tök újnak tekinthető. Ezek mellett számomra érdektelen járgányok jelentek meg, így egy hosszabb szünet következett, majd örömmel láttam, hogy a Tomica is aktivizálta magát a témában, így gyorsan lecsaptam az alábbi vágyott darabra:

A fotózáskor nem tudtam kihagyni az alábbi összeállításokat:

Szokás szerint kiváló darab, a Tomica hozta az elvárt színvonalat, és a doboz is nagyon pofás lett, szóval nagyon örültem ennek. Az alja meglehetősen egyszerű lett, nem fáradtak a kidolgozásával, de a lényeg úgyis felül van, arra meg nincs panaszom. Közben novemberben, decemberben már szállingóztak a MB releváns kisautói is, így valamikor egy következő körben ezekről is beszélünk:

Remélem, jöttök majd akkor is.

Az idei utolsó bejegyzést olvassátok. Több posztban is utaltam rá, hogy egy nagy csomó mindent eladtam az idén a gyűjteményemből, mert valami másra kellett a lé. A B125 című posztban már persze elspoilereztem, mi az új projekt, de azt eddig nem mondtam (mármint itt), hogy végül milyen motort sikerült vásárolnom.

Jöjjön előbb egy kis kitérő, egyfajta visszatekintés: a kétkerekű motorizáció gyerekkoromban, amikor ugye a fiúk a leginkább affinisek az ilyen fajta élvezetekre, tökéletesen elkerült. Az utcánkban és az ismeretségi körömben egyenes vonalú közlekedési evolúció volt megfigyelhető, miszerint Camping, majd BMX, később Csepel vagy Favorit "versenybicikli" (mountain bike-ok akkor még bőven nem voltak errefelé), utána 50-es Simson, ezt követte az MZ, utána vagy valami nagyobb Jawa, vagy valami kisebb japán moci, aztán innentől kettévált, jöttek az első autók, Trabi, Wartburg, Kispolák, a másik ösvényen pedig valami 4-600-as speedbike, végül pedig ugyanaz, csak már 1000 köbcenti körül. Na, nálam ez úgy nézett ki, hogy Camping helyett Balkan, utána BMX, majd Csepel Apolló, innen pedig rögtön (persze időben egy nagyobbat ugorva) Kispolák, majd Lada stb. Valószínűleg gyerekkoromban még jobban tudtak befolyásolni a szüleim preferenciái és félelmei, ezért nem lettem (lehettem?) motoros, de ez akkoriban nem is zavart, úgy gondoltam én is, ez így jó. Felnőtt fejjel értem már meg a motorozás iránti vágyat, ami első körben inkább egy racionális szükségelt volt, mint vágy, de 42 évesen úgy gondoltam, miért ne?

Hát ezt vettem:

Ez egy Yamaha Trailway 125-ös kis funbike, ami a Budapesten belüli szaladgáláson kívül igazándiból semmire sem jó, de arra nagyon. A gyerekeim is nagyon imádják, bár a kisebbeket nem vittem vele, csak a lányomat, ő már azért valamennyire tud vigyázni magára. Itt vigyorognak a fiúk a motoron, még nyári szerkóban:

Egy kellemes augusztusi este - már a friss A1-es jogsim virtuális birtokában - vígan böngésztem a hahu motoros szekcióját, amikor egyszer csak elém ugrott egy vadiúj hirdetés egy TW-vel, ami azonnal megtetszett. A motorról már hallottam, jobban mondva olvastam, és így megtudtam, hogy szinte tökéletes alternatívája az esetlegesen beszerezni tervezett Suzuki VanVan-nak, ugyanazt tudja, csak Yamahában. És elérhetőbb áron, mivel rég kifutott modellről van szó. Csak talán még egy kicsit annál is jobban néz ki. Az meg ugye nem volt kérdés, hogy csakis japánt szeretnék, egyedül egy jó KTM Duke jelenthetett volna kivételt. Ez volt a hirdetés:

A hirdetésben megjelölt ár messze felette volt a megálmodottnak (persze még mindig jócskán alatta az egyébként szintén nagyon kívánatos Honda Varaderónak), sőt inkább úgy mondom, annak kábé a kétszerese volt, de gondoltam, abból baj nem lehet, ha legalább megnézem, úgyis ki szerettem volna próbálni egy ilyen motort, hogy egyáltalán méretben megfelelő-e? Hát, annak bizonyult :) Péntek este került fel a hirdetés, szombat reggel már hívtam az embert, délután ki is szaladtam Dunakeszire, ahol egy kellemes beszélgetés és még kellemesebb próbakör után egymás markába csaptunk. (Pedig ekkor már előrehaladott megbeszélésben voltam egy Győr környéki eladó Yamaha SR kapcsán, aminek már szinte elkezdtem távszervezni a honosítását, de így akkor azt a vonalat leállítottam, ez sokkal jobban tetszett. És egyben már előre búcsút mondtam a kisautó-gyűjteményemből a gumikerekes Hot Wheels-sorozatoknak, lényegében mindnek, amiket az elmúlt pár évben és hónapban bemutattam, hiszen leginkább azok azok, amiket viszonylag gyorsan és egyszerűen pénzzé lehet tenni, de a projekt áldozatául esett mellettük számos régebbi, így nagyobb értékű angol Matchbox is, hogy mást ne mondjak.) Első érdeklődőként és első megnézőként az alkupozícióm nem volt a topon, de egy kis engedményt azért sikerült elérnem, plusz kaptam pár extra alkatrészt a jövőre 20 éves mocihoz, illetve egy fasza lakatot és egy hátsó dobozt is. A házhozszállítást a volt tulaj készségesen megoldotta, ugyanis autóval mentünk ki megnézni a motort, én meg az elkövetkező napokban elintéztem a papírokat (közöttük pl. a jogsim fizikai beszerzését), illetve az olyan egyebeket, mint a gerincprotektoros motoros kabát, kesztyű és térdvédő megvásárlását, eredetvizsgát, átírást, miegymást.

Szülinapomra Karácsonyra új bukót is kaptam az én kis feleségemtől:

A motor pedig tőlem kapott egy jó kis takaróponyvát a Praktikerből, hogy ne ázzon:

Szuperjó ez a kis szerkezet, nagyon könnyen vezethető, normálisan működik a váltója, tök kezes jószág - és elég feltűnő, az emberek tényleg utánafordulnak, ami szerintem leginkább a bumszli hátsó kerekek nyújtotta ölelgetnivaló látvány miatt van így, és sokkal kevésbé a kissé sportosított kipufogóhangnak köszönhetően. Az első időszakban csak tolásra indult, mert lemerült akksival hoztam el, de azóta ez megoldódott. Hát, így lett 2018 a motoros jogsim éve, és így indultam el családom kitartó tiltakozása ellenére a motorozás útján, persze lassan, öregesen, óvatosan... Sosem gondoltam volna. Itt meg már bevetés közben:

Na, estére jó bulizást, holnapra meg BÚÉK!

Egészen október elejéig nem is láttam ilyet élőben, de akkor most már ez is megvolt:

És ez egy robogó. Vagyis hát majdnem: túra-robogó. Városba. Nagyon tetszik. De közel sem annyira, mint az ugyanezen a környéken (Csalogány utca és Kapás utca sarkán, a munkahelyemnél) fotózott BMW:

Na eeez...! 

Az év egyik legjobb rendezvényére volt szerencsénk Milánnal elmenni, a Flipper Múzeum ugyanis idén novemberben is megrendezte az Arcadia retro játékkiállítást a Dürerben. Brutál horror volt a belépő ára, de mind a 6500 forintját megérte, ugyanis kb. 300 gép volt kint, fele flipper, fele árkád játékgép, és mindegyikkel ingyen lehetett játszani akármennyit. Milán és én is nagyon élveztük, különösen a Star Wars Trilogy játékot, de felsorolni sem tudnám, mennyi mindennel játszottunk... Pár kép: 

Ezen fellelkesülve gyorsan megvettem a vateráról a Rogue Squadron 3D-t és a Rebel Assault II-t PC-re, hogy otthon is játszhassunk ilyen témákkal, sikerült is egy kellően régi gépet előkukáznom, amin futottak is, és már indult is a menet:

Jövőre is ott leszünk, ez ezer százalék! Végül pedig itt van egy az enyémnél sokkal jobban megírt beszámoló, ajánlott olvasmány és néznivaló.