Balatonfüreden szpottoltam ezt a Harley-t, Fat Bob, mint a Winkleré, csak ebben 114-es blokk van, az övében 107-es, köbinch-ben természetesen:

Ahogy öregszem, egyre inkább inkább úgy gondolom, hogy pár év múlva nekem simán kéne egy ilyen, vagy mondjuk az új Sportster...

A kurrens Honda Civic már szerepelt a blogon, volt belőle MB és HW is, az azelőtti is vótmá, az ufó szintén, de eleddig a legjobb mind közül talán az EF volt. Eddig. Mert nemrég (de a korrekt Maisto után sokkal) a Hot Wheels is kihozta a szerintem legmenőbbet, ráadásul Type R kivitelben, fehérben:

Nem volt szívem feltépni, és mivel a sorsa valszeg úgyis az lesz pár év múlva, hogy eladom, jobb is ez így mindenkinek. Ezért nem is készült róla több kép, de aki nagyon körbe szeretné nézegetni, javaslom az internetet e célra - vagy esetleg vegye meg ;) Nekem nagyon bejön, ami látszik belőle, az az én mércém szerint teljesen rendben van. Időközben az SI-ből is lett egy új színverzió, mutatom immár feketében is:

A korábbi narancs változat a Honda-sorból van meg, abban talán az volt a legjobb darab, és ez az új még annál is szebb. Még tök jó lenne, ha az EG-ből is jönne mainline, és akkor egy időre ezekkel rendben lennék. Viszont addig is itt van a 98-as Prelude, amire nagyon sokat vártam, és igazándiból csak pár napja lett meg (ez is):

Szuperjól néz ki, főleg ebben a (premier) színben, tetőablakkal, nekem valahogy sem a későbbi citromsárga, sem a sötétkék nem jött be annyira, ezt szereztem be, persze dupla áron, hiszen börzei zsákmány. Ahova amúgy nem járok, de most legutóbb hirtelen felindulásból mégis kilátogattam a Legenda Sörözőbe. Csak pár kisautót vettem, és egy következő pár körben megmutatom a maradékot. Amit leginkább kerestem, az pont nem volt. Most megint nem megyek másfél évig.

Augusztus 16-án egy a jól megérdemelt kéthetes szabadságomba beillesztett céges ebédre voltam hivatalos, és a budai Pata Negra előtt ezt találtam:

Need for Speed- és Halálos iramban-túladagolásban szenvedhet a tulaj, remélem, mielőbb meggyógyul. 

A The Cafe Club Budapest FB-oldalán láttam a felhívást, hogy megint lesz egy motoros összejövetel a Madách téren, így augusztus 25-én este felpakoltam a kis feleségem a Hondára, és ellátogattunk a belvárosba. A fenti kép az érkezésünk után mutat minket.

Olyan öreg már ez a blog, hogy simán tudok saját 12 éves posztokra is hivatkozni, ha akarok. Márpedig ehhez az augusztus 15-i motorozás során Dobogókőn lekapott szépséghez illik némi előzmény:

Szinte megkönnyeztem, annyira tetszett élőben...

Nyolc éve nem voltam, de idén sikerült eljutni Kecskemétre a hivatalosan Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutatónak nevezett kétnapos rendezvény második napjára. Milánnal és Gáborral, a feleségem sógorával. Ugyanebben a körben néztük meg jó múltkor a Forma-1-et is, és mivel az is remek volt, nem változtattunk a csapaton. Gáborunk ráadásul igazi katona, nem csak afféle hobbi-militarista, mint én. A szombati durva közlekedési anomáliák szerencsére vasárnapra vagy teljesen megszűntek, vagy csak simán szerencsénk volt, esetleg ügyesek voltunk, de simán odaértünk, simán parkoltunk, simán bebuszoztunk, sehol nem kellett pár percnél többet várni. Visszafelé már sűrűbb volt a forgalom az M5-ön, de az sem volt vészes.

Igazság szerint gyerek nélkül valószínűleg több időt töltöttünk volna kint, mint egy nagyon bő fél napot, mert a rendezvény rendkívül nagyszabású és változatos volt, hihetetlenül sok látnivalóval és programmal - összehasonlíthatatlanul nagyobb léptékben, mint az e blog hasábjain korábban már megénekelt Goldtimer-nap például: ez a magyar honvédelem egyértelmű népünnepe, némi nemzetközi habbal a tetején. Az alábbiakban mutatok egy kis válogatást - hiszen máshol minden bizonnyal sokkal részletesebb és látványosabb beszámolókat is olvashattatok már. Azt mutatom, ami tetszett, a fotókat viszont nem mind én készítettem, Gábor is besegített. Viszont hogy ne legyen már a címlap is átláthatatlan, lapozósra csináltam - tessék tehát a többi képért kattintani egy továbbot!

Ahogy legutóbb a Kockamercit, ezt is Balatonföldváron sikerült lefotóznom:

Közelről megdöbbentő, mekkora batár ez...

Amióta eldöntöttem, hogy nem vásárolok több kisautót, azóta nem tartom be. Tény, és a biztos gyógyulás egyértelmű bizonyítéka, hogy már sokkal kevesebbet veszek, szerintem ez idén nem volt (sokkal) több tíz darabnál, de csak ha az ötöspakkokat egynek számolom. Ezek a gyengéim. És amikor valahol beakciózzák, mondjuk a Tescóban és mondjuk 2000 Ft alá, akkor tényleg nincs mese. A mai bemutató első csomagja a Matchboxtól származik, és az MBX Wagons nevet kapta, tehát kombi mecsiket tartalmaz. Túl sok újdonságot nem hozott, mindegyik darabja szerepelt már a blogon ilyen vagy olyan formában - de nem ilyen színekben. Az Audi különösen jó lett, illetve a Fairlane is tökoké (az amúgy itt is remek):

2019 után megjelent a második Autobahn-szett, és ez is elég jól sikerült. Az első csomagolásán még hibásan, de itt már helyesen, egybe írták az autópálya német nevét, az viszont hasonló, hogy itt is van egy kakukktojás, hiszen a rendőrségi Land Rover mindenhová való, csak nem a pályára. A kis BMW nagyon szép ebben az új színben, de az elsőnél nem szebb, a Porsche jól néz ki így, sárgában, fekete kerekekkel, a nyitott Aston Martin pedig egyenesen meseszép. A Ford esetében a kerekek tetszenek, de ez a szett nem tökéletes választás a modellhez, a Landy kapcsán meg természetesen a rendőrségi festés jön be, illetve a felnik:

A mai utolsó MB-pakk az autópálya gyorshajtóiról kapta a nevét, és bár ez a csomag sem mutat túl sok újat, szerény véleményem szerint e különleges színekben prezentált kisautók mégis nagyon jó kis összképet adnak ki. A vajszínű Jaguar igen szép, a metálzöld Challenger szintúgy, a Ford sem rossz, a P1800-as Volvo pedig kimondottan tetszik, noha továbbra is a már közel 11 éve posztolt premierszínben tetszik a legjobban. Na és a német rendőrségi egyenruhában feszítő Impreza a hab a tortán - ez a zsandár hivatott rendet vágni a renitensek között, bár szerintem a két amerikai nyomában erősen fel kell kötnie a gatyát...

A Hot Wheels két csomaggal képviselteti magát a mai posztban, az egyik jobb szerintem, a másik gyengébb. Jobbnak gondolom a Lamborghini-gyűjteményt, mert sokkal szebbek a kocsik, különösen a szürke Murciélago és a narancs Gallardo, de a Huracán Super Trofeo is bejön. A maradék Veneno és Aventador kevésbé tetszik, de 3:2 arányban a jók győztek. (A témában ajálom még ezt a posztot.)

(Jut eszembe, a fentihez hasonló, de nem fotóztam, nem mutattam, szóval a legutolsó Exotics-csomagot is megvettem ám, legfőképp a Bugatti miatt.) Végül a másik HW-pakk, amely egy Corvette-gyűjtés. Őszintén szólva ebből úgy igazán csak az első, a '11-es Grand Sport tetszik, na jó, még a '69-es COPO is, ez utóbbi ugye külön is megvolt, csak jobb színben. A maradék három, a Stingray, a Roadster és a C6R nem az én világom, de ez van, szerintem a korábbi Corvette-válogatások sem voltak sokkal jobbak (lásd 2006 pl. vagy 2012), pedig egy ütős szettet biztosan össze lehetne hozni egy kicsivel több figyelemmel, különösen a festéseket illetően. Mégis megvettem ;)

Remélem, sikerül majd a többi nekem tetsző mostanában futó csomagot is beszerezni valamikor, HW-ből már csak az idei F&F-csomag kellene, MB-ból viszont több: Blue Highways II, Coffee Cruisers II, MBX City Drivers. Majd szólok, mit sikerült.

Balatonföldváron, a kikötőben parkolt:

Mindig az jut ilyenkor az eszembe, hogy ha ilyen az autója, vajon milyen a háza...?

Augusztus kellős közepén két részletben motoroztam délután, ugyanis a szokásos pajtim csak négytől ért rá, én viszont már egytől kimenőt kaptam, így először egyedül elkódorogtam Dobogókőre, odafelé Pomáz felől, visszafelé pedig a 10-esen, tehát Esztergom, majd Piliscsaba és Pilisvörösvár felé.

Aztán később, immár párban elgurultunk Budaörsön és Biatorbágyon keresztül Etyekre, hogy kipróbáljuk az onnan Alcsútra vezető frissen felújított utat. Tessék, ez itt az:

A régi tényleg nagyon szar volt, bőven ideje volt már megcsinálni, most viszont már csodálatos, ráadásul remek motoros időnk volt, minden percét élveztük a gurulásnak, alig akartunk hazamenni...

Ahogy már írtam, ezen a környéken (Zugló, Gyarmat utca) meglehetősen magas a ritka és régi Land Roverek előfordulási aránya:

Hát még ha tűzoltó is...

A legutóbbi túránk útvonala annyira bejött, hogy - miután már ott is jeleztem a pajtásomnak, hogy így lesz - augusztus 7-én vissza is tértem, de ezúttal egyedül. Nagyon jó párosozni egyébként, de az is jól tud esni, ha a saját tempómban tudok menni, ott állok meg, és annyi időre, ahol és amennyire én akarok, ilyesmi, önző dolgok... Szóval elindultam Zebegény felé az M2-n, kihagyva a poroszkálást Dunakeszin és Vácott, így viszonylag hamar oda is értem. Mármint Kismarosra, mert ott jobbra fordultam Szokolya felé, onnan Kóspallag irányába folytattam a Királyréti úton, aztán Márianosztra következett, majd legurultam Zebegénybe - lényegében ugyanazt az utat jártam be, mint legutóbb, csak most fordítva. Kiváló idő, 28 fok volt, napsütés, az erdőben kellemes árnyék és szellő, minden adott volt a tökéletesen kikapcsoló motorozáshoz. Visszafelé még megálltam a Duna-parton is fotózni egy jót, majd hazaindultam, mert időre kellett mennem, pedig jó lett volna inkább átkompozni Visegrádra, és onnan a "szokásos" erdei útvonalon keresztül hazamenni, de minden nem jöhet össze. És most újra vannak fotók is, cserébe térképet nem rajzoltam:

Imádom ezt a motort!

Mégpedig Forma-1. Mert bizony, kint voltunk augusztus 1-jén vasárnap, hogy saját szemünkkel lássuk, hogy zúzza le Bottas az élmezőnyt az első kanyarban. A jegyeket a feleségem munkahelyéről kaptuk, hárman mentünk fiúk, és nagyon élveztük. Egyébként is igyekszünk több olyan programra eljutni, ami különleges élmény, ilyen volt pár éve az első Hungaroring Classic is, vagy pl. a Goldtimer Nap Budaörsön, mármint autós-repülős témában, de ezek mellett persze minding jövünk-megyünk, mint a fájdalom.

(A fenti kép kattintható.) Odafelé nem, de visszafelé komoly dugó alakult ki a parkoló körül, cserébe ingyen parkoltunk, a verseny meg remek volt, no nem is feltétlenül a látvány, mert bár jó helyünk volt, egy idő után az nem hozott sok újat, sokkal inkább az a hang...! Na az felejthetetlen és utánozhatatlan.

Itt egy videó a felvezető kör indulásáról:

Itt meg maga a rajt:

Komolyan, már csak a hangért is megérte. Remélem, tudunk menni legközelebb is.

Régebbi Ford Bronco már volt a blogon, ha nem is számtalan, de számos, itt van példának ez, ez vagy ez. A mai két okból is különbözik az eddig bemutatottaktól: először is ezt nem magamnak vettem, hanem Félixnek, ő választotta. Én nem ezt kértem volna a helyében, de lelke rajta. Másodsorban ez egy tök új autó, a valóságban is és Matchboxként is, ráadásul mindkét esetben szerintem elég jól sikerült - az újkori MB-ok amúgy is nagyrészt szerintem rendben vannak, ugyanennek az autónak a Hot Wheels párja viszont messze nem lett ilyen klassz, igaz, az a rövidebb, terepesebb verzió, de nem tudom megmutatni, mert nem vettem meg. A színválasztás talán az, ami annyira nem jön be, de minden más a helyén van:

Még az a vadló is megvan ott hátul, ami persze csak egy embléma, de ennek ellenére kapott némi ezüst tamponnyomást. Ilyen ugyanaz eredetiben, ha a paca nem lenne felismerhető, itt talán valamennyire látszik a képen:

Na szóval: a kisautó szerintem szép és jó, belül is szépen kidolgozták, de ezt ezúttal is csak el kell hinnetek nekem, mert a fotóimon nem látszik - normális a műszerfal, az ülések, a kormány is elmegy, csak hát fekete, nem túl látványos. (Jut eszembe, ide kattintva nagyon szép fotókat nézegethettek még a kisautóról.) A szürke alváz és kerékívek tetszenek, a sötétítés a szélvédőkön szintén, a kifestett kis biszbaszok jól mutatnak, a frontrész különösen kellemes a szemnek, illetve a batár tükrök is visszaköszönnek a kisautón. Hiányérzetem csak annyiban van, hogy ha már nekiálltak egy viszonylag életszerű adaptációnak, miért nem tudták már a tetőt eltérő színűre festeni, de ezen ne múljék, részemről elfogadható az összkép, Félix pedig nem ad ilyen apróságokra. A 2021-es új MB-modellek közül még szerintem jó lenne beszerezni az MR2-t és a Honda E-t, no meg a Caprit, az LS400-ról nem is beszélve, de a többi nemigen mozgat meg. Majd meglátjuk, mit sikerül. Ezt meg csak így a végére:

Ugye? :)

Pont egy hete egy Peugeot sajtóeseményen jártam (fent a Normafán, motorral), ahol többek között kiállították az 508-as csúcsszuper változatát, a PSE nevűt, és hát na, tényleg atom:

Belülről is tetszett, kívülről is tetszett, és szerencsére a catering is remek volt, olyan szavakat tanultam itt meg, mint az egg benedict és a libamáj-zserbó, ez utóbbiról fotót is készítettem:

Így hát akkor a kései reggelit gyorsan megfejeltem egy korai ebéddel is ;) 

2018 év végén mutattam már egy érdekes Hondát, amit a munkahelyem mellett fotóztam, és most a héten megint sikerült belefutni egybe ugyanott, csak ez nagyobb. Sokkal:

Ha valaki nem tudná (én sem tudtam, rá kellett gugliznom), ez egy Honda F6C Valkyre, amely eredetileg a Goldwing "lecsupaszított" (és így sokkal könnyebb) változataként jelent meg 2014-ben. Szóval egy extravagáns cruiser. A motor hathengeres, de a Goldwing anyahajósága és tárolókapacitása nélkül - Batman-feketében.

Most 24-én olyan ügyesen összeszerveztük és összehangoltuk a motoros pajtásommal a hétvégi elfoglaltságainkat és a családi kötelezettségeket, hogy sikerült egy fél napra elszabadulnunk, hogy elkiránduljunk Zebegénybe. Mivel csak 13 óráig voltunk hitelesítve, ezért már 9-kor elindultunk, gyönyörű időben, ahogy kell. Ezt a (kb. 150 km-es) kört jártuk be:

Minden percét élveztem, Zebegényben a főtéren betoltunk egy melegszenyát, majd kanyarogtunk egy kicsit fent az erdőben, végül aztán Vácrátót felé mentünk haza. Motoros fénykép ezúttal nem készült. Ha minden jól megy, most hétvégén folytatás következik.

Tegnap, Visegrádra, meló után, csak úgy:

Lényegében ezt a tavalyi túrát ismételtem meg, csak most oda- és visszafelé is a hegyi kanyargós úton mentem. A kettő között meg legurultam a Duna-partra is egy kicsit fotózni. Nagyon jól esett ez a kis kiruccanás, as usual.

Még az EB-döntő előtt kaptam egy kis lehetőséget egy rövid motorozásra vasárnap, miután minden gyerekkel kapcsolatos teendőt letudtam előtte szombaton és aznap, és bár lógott az eső lába, úgy voltam vele, hogy három hete nem ültem motoron, mindenképpen megyek, legfeljebb megázom. Legfeljebb megáztam. De előtte elgurultam egy kicsit a Normafára, onnan Farkasrét felé, aztán vissza, majd Zugligeten keresztül át Kútvölgy, Rózsadomb, végül Óbuda volt az útvonal, onnan pedig haza. Az utolsó 10-15 percben kapott el az eső, de nem volt vészes, a nagyját megúsztam.

Remek kis dimbes-dombos kirándulás volt úgy, hogy Budapestet el sem hagytam. Most csak ennyi fért bele, de sokkal jobb volt a semminél. Talán majd most hétvégén sikerül ennél valami nagyobbat és tartalmasabbat menni. Nemrég átautóztunk a Mátrán, na például oda már nagyon elmennék motorral is...

A siófoki Tesco parkolójában találtam:

Ez egy Maverick, használtan 8 milla körül már vannak szépek ;)

A több hasonló gyűjtés után a címből talán már kitalálhattátok, mi következik ma. 25 kép:

Balatonföldvár & Zamárdi:

Most csak ennyi.

Képzeljétek, nemrég egy remek motoros eseményen vettem részt. A FB-on a Café Club osztotta meg, hogy lesz egy kis éjszakai motorozás Budapesten 17-én, indulás 9-kor, aztán meglátjuk. Szerintem 100-nál több motor jött össze, még több motoros, a Vespától az MZ-n át a Buellig, nem beszélve a Transalpokig, amiből az enyémmel együtt volt vagy négy, de Africa Twint is láttam, és egy egész jó karikát mentünk. A Bocskai út felső végéről indultunk, onnan le a budai rakpartra, aztán a Szentendrei úton át a Megyeri-híd felé, azon át, majd vissza a városközpont felé végig a Váci úton, Deák tér (dugó), Erzsébet-híd, és végül a Várkert előtt kötöttünk ki. Az alábbi képre kattintva (is) egy albumba juthattok, ahol a számomra érdekesebb, tetszetősebb mocikat láthatjátok, de előzetesen is mutatok egy párat itt lenn:

Én nagyon élveztem, de kicsit aggódtam is (szinte végig), hogy mikor talál el egy másik motoros, mert időnként azért elég sűrűn (és néha nem is lassan) mentünk, főleg az elején. Aztán persze, mivel nem volt rendőri kíséret és zárás, eléggé szétszakadozott a mezőny, emiatt persze sokan le is morzsolódtak, de mindig sikerült találni valakit, akinek volt valami fogalma, hogy mi az útvonal és a cél, szóval a végére újra összeállt a csapat, legalábbis egy része, a maradék. Egy fiatal Transalpos sráccal még el is dumálgattunk a végén, szóval nagyon kellemes volt az egésznek a hangulata. De a legélvezetesebb az volt számomra, amikor együtt mentünk sokan, ráadásul a számos Harley-nak köszönhetően meglehetősen hangosan. (Megjegyzés: sokunknak itt volt alkalma először megcsodálni a H-D új túraenduróját, ami alulról a második képen terpeszkedik a maga szerény, elefántnyi méretével.) Elég nagy volt egyébként még 9-10 után is a forgalom mindenhol, de jó volt látni, hogy az emberek többsége mosolygott és integetett körülöttünk, és az autósok is segítőkészek, türelmesek voltak. Többnyire. Ha lesz még ilyen, megyek máskor is, az biztos.

A mocimon a két Dunlop gumi, amikkel vettem, még kiváló mintával rendelkezett, de már nagyok öregek voltak, így muszáj voltam lecserélni őket. Millió tesztet, véleményt és weboldalt megnéztem, majd megvettem a legolcsóbbat ;) Nem, viccelek, nem a legolcsóbbat vettem, de a legolcsóbb márkásat. A legtöbb szaktárs a Michelin Anakee Adventure vagy a Metzeler Tourance Next típust javasolta, előbbit kicsit drágálltam, utóbbiból meg akkor, amikor pont rám jött a vásárolhatnék, nem volt épp jó áron méret, így végül Pirelli Scorpion Trail lett (még csak nem is a Trail II, de így beljebb voltam egy 20-assal). Elöl 90/90 21-es, hátul 130/80 17-es diagonálokon gurul, ezek közül az első talán kicsit ritkább méret, főleg ebben a motorkategóriában. Apropó kategória: én ugye a túraendurókban vagyok érdekelt, elvileg ezek a motorok otthonosan mozognak aszfaltozott úton és enyhébb terepen is (a mély sár nem ilyen), én azonban még a legenyhébb terepre sem tervezek menni az elkövetkező években ezzel a géppel, így olyan mintát szerettem volna, ami 90+ százalékban aszfaltra való. Tehát az ár mellett ezért lett végül a Skorpió:

Ahhoz, hogy felkerüljenek, még belsőket is kellett venni, amik sajnos nem olyan áron mennek, mint a biciklibelsők, ez sem esett jól, de ha már úgyis el kellett vinnem a paripát a szervizbe, hozzácsaptam még egy olajcserét, fékellenőrzést, gyertyacserét is, így megint nem kell gondolkodnom, hó végén mire verjem el a megmaradt, felesleges pénzemet ;)

És akkor ilyen ez felszerelve. Még szoknia kell a szememnek, hogy nem bütykös, vékonyabbnak is tűnik így az egyező méret ellenére, de szerintem jól néz ki - már amennyire egy sima abroncs bármekkora esztétikai élményt is nyújtani képes. A következő lépés az autó újragumizása lesz, de ezt majd csak a nyár eltelte és a beiskolázás után, addig felnin is elgurulunk... Mindenestre június 5-én, csodás napsütéses időjárásban "felavattam" az új gumikat, mentünk ugyanis egy közepes (na jó, szép nagy) kört, és természetesen nagyon élveztem:

Ezúttal a lányom csatlakozott hozzám utasként, őt felvettem Biatorbágyon, onnan legurultunk egy 1-esen Tatáig, ahonnan a Gerecsén átvágva (csodálatos út!) Tarján felé fordultunk, onnan Gyermely következett, ahol eszembe jutott, hogy Bajnánál kanyarfotóznak, így tettünk egy kerülőt északra, magunkévá tettünk a Bajna-Héreg "szerpentint", majd vissza Zsámbékra, és haza.

Eszméletlen jó időnk volt, és nagyon klassz új utakat fedeztünk fel, élveztem, élveztük minden percét. Egyébként 36.500 km-rel vettem a mocit, és a hazaúton sikeresen meghaladtuk a 40 ezret, szóval már beletoltam ezek szerint 3500-at, meg előzetesen a kis Yamahába is vagy 4-5000-et, úgyhogy szép lassan gyűlnek a bónuszpontok... ;)

Rég volt szülcsinapcsis poszt, hát tessék:

Milán ma 10 éves, hurrá!