Ennyi sok angol után billenjen vissza a rend, jöjjön egy vérbeli amerikai! Persze ez is Made in England... Annyira mondjuk nem ritka darab, mint pittlarené, de nekem mégis jó napom lett, amikor Lorn segítségével annyi idő után megérkezett végre a piros alvázzal szerelt Matchbox Chevy Pro Stocker:

Nem teljesen makulátlan, de abszolút elégedett vagyok vele, főleg az igen baráti ár fényében. A tsza-nál is megtekinthető valóban igen ritka zöld verziót még szívesen magaménak tudnám, illetve az egyszer már megvett, de ütközetben útközben eltűnt monster-kerekű (Super Chargers / Hog) verziót is, szóval remélhetően nem ez volt az utolsó Pro Stocker-poszt a szirszarjaimon. Péntek van, jó hétvégét!

A minisorozat második részében következzen egy Johnny Lightning, amelyet már egy kicsit láthattatok itt a blogon, de külön még nem mutattam be - Tommi örömére most megteszem. De előtte emlékeztetőül, ha esetleg elmulasztottátok volna, itt a "nagy" Astonos poszt, illetve egy kicsit későbbről egy kilövős Husky:

A kicsit poros doboz hátulján felsorolják a sorozat többi tagját képpel és filmcímmel, hadd csorgassa a nyálát az ember fia. Nyilván ismeritek már a nagykép-fétisem, ezért íme ugyanez nagyban:

Legvégül pedig két Corgi Lotus Esprit jön, amelyek természetesen szintén Bondosak, ráadásul a kedvenc Bond-filmjeimből valók. Bár Sean Connery-t tartom minden idők legjobb angol nullanullás ügynökének (bár Rowan Atkinson sem volt utolsó), mégis a Roger Moore-féle epizódok állnak a legközelebb a szívemhez, ugyanis gyerekként leginkább ezeket láttam, és nem mellesleg az akció és a humor keveréke szerintem ezekben lett a lehető legszerencsésebb. A Vasfogú pedig az egyik legjobb (nem is annyira) gonosz karakter az egész sorozatban! :) Egyszer az egyik Mythbusters részben is körüljárták a témát, Jaws of Steel címen találjátok, például itt:

De nézzük az autókat:

A szőrökért bocs, amikor megtörölgettem valami kis ronggyal, fogalmam sem volt, hogy ennyire fel is töltöttem a blisztereket elektromossággal. Vissza az autókhoz: bár nekem nincs, de volt már a kezemben JL Esprit is, így elmondhatom, hogy a Corgi kisautói a megtévesztésig hasonlítanak, még a felnijeik is ugyanolyanok! Ez nem lehet véletlen. Mindenesetre remek, részletes modelleket készítettek az angolok, ráadásul abszolút méltó csomagolásban. Kár, hogy nem tudom őket megtapizni, de hát ahhoz ki kéne őket nyitnom. De nem fogom. Erről a témáról még majd mondok valamit a jövő héten. Na mindegy, az van, hogy Bond-témával most valszeg egy jó darabig nem jelentkezem - sőt, ahogy a nyugdíjrendszer "reformját" elnézem, lehet, hogy nemsokára mással sem... Minden jót, isten áldja a Királynőt!

Ma és holnap James Bond-vonatkozású járművekkel foglalkozom. Ez persze nem az első eset, és más is csinált már ilyet. Kezdem akkor egy Matchbox-szal. De mit is írhatnék a MB hármas számú Renault-járól, amit a nagy tanító még nem írt le? Mondjuk az árát: egy kerek ezres volt, ami durván ötször annyi, mint amennyit ér, de a kopásokkal és a taxi tábla folytonossági hiányával együtt én nem bánom, jó ideje szerettem volna már megszerezni - mondanom sem kell, hogy a leütés és megérkezés után feltűnt a vaterán 500-ért egy messze jobb állapotú darab:

Made in England ráadásul, ami külön öröm, újabb hiánypótló darab, hasonlóan az Ezüst Felhőhöz, ha még emlékeztek. Igen, azért, mert Bondos:

Nem mellesleg a Bourne-ban is szerepelt, csak hogy tudjátok:

Ez most egy ilyen csapongó poszt, szóval akkor egy huszárvágással távolodjunk el egy kicsit a franciáktól! Hiánypótlónak mondható az alábbi 2010-es Matchbox is, már amennyiben nekem eddig nem volt ilyenem:

Bizony, egy Jaguar. A bordó XK különös ismertetőjele, hogy az új ötágú kerekekkel szerelték, ami nekem nagyon bejön, remélhetően sok kortárs modellt hoznak még ki ugyanezzel. De hogy hogy is kerül ide a Bondos posztba? Sehogy. Hacsak azért nem, mert az egyik filmben szerepelt egy nagyon hasonló Jag, igaz, cabrióban, azaz XKR-ként. Amit a Corgi készített el kicsiben, és az alábbi szettben árulta:

A Bondot mintázó bábu arca engem inkább másra emlékeztet, de nem tragédia, az 1:43-as autókhoz nagyon jól illenek. Csak az a baj, hogy a szettben nem 1:43-as autók vannak, hanem kisebbek, olyan 1:48-1:50 körüliek. Mindegy, ez sem akkora baj. Ilyen tehát kibontva, de a kis félköríves műanyag állványáról nem eltávolítva:

Tetszik az utasok helyét elfoglaló szerény robotizált géppityu... A páros másik darabja a már egyszer régebben (csak) említett Aston Martin V12 Vanquish, amely valahogy eddig még nem volt meg. De most már akkor megvan, és ilyen kibontva:

A filmben ez képes volt láthatatlanná válni, ha esetleg még emlékeztek. Minőség tekintetében egyébként a két kis Corgi nem egy nagy eresztés, láttunk már tőlük sokkal jobb darabokat, de így együtt elég impozánsak. Kis színes a poszt végére: többször említettem már neketek azt a turkálós ládát a börzén, amiből már korábban is szemezgettem ezt-azt. Na, abban is volt egy ugyanolyan zöld Jaguar, mint ami ebben a pakkban is, igaz, sokkal leharcoltabb állapotban és fegyverzet nélkül, de mégis érdekes lenne tudni a végül abban a dobozban kikötött modellek előéletét. Mert az a darab egyértelműen szét lett játszva, de azt ugye nem tudhatjuk, hogy itt már, vagy még ott. Magyarországon a Corgi annyira nem elterjedt szerintem, hogy csak úgy a gyerekek kezébe kerüljön... Na mindegy, holnap folytatom és egyben be is fejezem a kétnapos Bond-fesztivált, minden jót addig is!

A Hot Wheels kapcsán ismerős, hogy gyakran eléggé leültetik az autóikat, és erre most mutatok két újabb példát. Mindkettő Ford Torino, az elsőt már láttátok, de most itt van fehérben is, a második pedig tök új, és amennyire tudom, itthon még erősen a fehér holló kategóriába tartozik. Szóval akkor előbb a Talladega:

Nem rossz ez fehérben sem, na. De nézzétek csak ezt a kék szépséget alant! 1970-es évjáratú Ford Torino, amelynél tényleg a porig eresztették le a karosszériát, ezáltal valamelyeset elfedve a tényt, hogy hátulra ez esetben is jóval nagyobb kerekeket szereltek, mint előre:

Nagyon tetszik ez az autó. Annyit érdemes tudni róla, hogy ez egy kvázi harmadik generációs Torino, amely szakított az elődje szögletes formájával, sokkal sportosabb és áramvonalasabb lett, illetve az orrán a rácsot úgy alakították ki, hogy jól eltakarja a fényszórókat, mint egyes Cougar modelleknél, ezáltal sokkal szigorúbb lett az autó "tekintete". Ilyen ez igaziban:

Állat, nem?

Akár a múlt heti nagy darabokat bemutató minisorozatban is helyet kaphatott volna a következő szovjet darab, amelynek egy kistesója nemrég szerepelt errefelé. Ez nem más, mint a MAZ-537, aka Hurricane:

(Kép: Fodor Gábor)

(Kép: Sápi Gyula)

Amit a típusról érdemes tudni, olvassátok el szépen itt, illetve a Függőség Napjáról készült remek beszámolóban is szerepel. Én mindössze annyit szeretnék elmesélni, hogy kiskoromban ez nem volt meg, nemrég dobta fel a fórumra Dorean, akivel már korábban üzleteltem - nem mellesleg elhozott nekem egy kormányt is, ami egy készülő projektemhez kellett. Íme akkor a kis MAZ, tippre olyan 1:72-es méretarányban:

Hát egy kicsit kopottas, pedig jó ideje megfogadtam, hogy kopott kisautót többet nem veszek, de szerintem ennél az autónál nincs ezzel semmi baj, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. A rakéta felállítható, de kilőni nem lehet:

A beltérre nem fecséreltek sem időt, sem energiát - sem drága vasat :)

A barátnőm az első képeket látva megkérdezte, hogy mi ez, valami mozdony...? :) További tudnivalók a sorozatról itt olvashatók.

A múlt héten meglátogattam a Pecsa bolhapiacot, ahol Lego lányhajakat vásároltam a kislányomnak, mert vágyott ilyesmire, és útban odafelé lőttem egy szép Opelt:

De előtte még kaptam Sam. Joe-tól egy amerikai tepsit:

Ez egyébként egy 1981-es Oldsmobile Delta 88, csak hogy tudjátok. Alant pedig egy Buick, amit Andrew0807 küldött:

Jó maradék hétvégét!

...éveseknek :)

Én azért így is nagyon örültem. Össze is raktam iziben, és azt kell mondjam, hogy tök izgalmas volt a játékélmény, mert nagyon ötletes az egésznek a tervezése. Alul van rajta két kis kilőhető rakéta, de ami a legjobb, hogy eddig nem volt ilyen menő harci droidom, most meg lett három is, közülük az egyik sárga sisakos parancsnok. Roger-roger.

A Star Wars merchandise már a divatban is erősen jelen van, ezt jó ideje tudjuk. Valaki szerint menő, mások szerint ciki. Jó múltkor írtam ugye, hogy a Jézuska igazán meglephetne valami ilyen SW-cuccal, de mivel ő sajnos nem teljesítette a kérésem, a barátnőm a kezébe vette a dolgokat. Így lett végre Boba Fettes Adidas cipőm!!!

Ez pedig a cipő:

Nagyon klassz, ráadásul nagyon kényelmes is, tudom, mert tegnap reggel óta ez van rajtam, alvás és fürdés közben is. Szóval erősen örülök. Egy felsőt kéne még lőni hozzá:

No meg a sisakot :)

Az elkövető az Ogilvy Mexico. Nagy ötlet, nagy megvalósítás :)

A már jól ismert Toyota Land Cruiser, csak most tényleg szép nagyban, olyan 1:10 körüli méretarányban, a francia Joustra jóvoltából, távirányítósban:

Azt még nemtom, működik-e, lőnöm kell egy frekvenciában hozzá illő távirányítót, illetve egy kiló elemet, aztán majd kiderül. Addig meg csak nézegetem.

Gyerekkoromban is volt egy Joustra autóm, egy Porsche 928-as. De az volt benne az érdekesség, hogy a nagyjából szintén 1:10-1:12 körüli méretaránya ellenére nem volt távirányítós (bár létezett belőle ilyen), és tologatni is csak módjával lehetett, ugyanis "szerelhető" autó volt. Be kellett kapcsolni, járt a motor, majd "elromlott". A csomagtartóban elhelyezett diagnosztikai ábrán mutatta, hol a hiba. Fel kellett nyitni a motorháztetőt, és ott a különböző gombokat (hengerek, generátor, karburátor, akksi, ilyenek) a megfelelő műszerrel meg kellett nyomni. Bonyolult? Nem, nem az, itt a kép, és akkor érthető lesz:

Szóval ilyenem volt, de sajnos már nem tudom, hova került. Abban biztos vagyok, hogy nem törtem össze és nem rontottam el, bár emlékeim szerint az oldalsó króm dekormatricák aránylag hamar lekerültek róla. Most az ebay-en 120 evráért kínálják az itt látható példányt...

Egyébként a fenti Toyota valójában nem is a legnagyobb, mert mellette van még két darab 1:10-es távirányítós autóm (igen, kompenzálok, gyerekkoromban ez teljesen kimaradt), az egyik egy filmes játék, Mr. Irdatlan szolgálati autója, amit eredetileg donornak vettem a távos Wartburghoz azzal az elgondolással, hogy rádióst eszkábálok belőle, de mivel noname mivolta és az 1200 forintos (!!!) vételár ellenére tökéletesen működik, ráadásul a kislányomnak is megtetszett, meghagytam egyben. Ilyen ez:

A teteje levehető, az ajtók nyílnak, és amikor megy, dübörgő motorhangot ad és világít a lámpája, nem egy rossz darab. (A képeket az ebay-ről szerváltam, mert az enyém - óppardon, a kislányomé - pont nincs itthon. 40-50 dollár környékén megy egyébként.) A másik ennél azért egy jóval komolyabb, de még mindig elég alap R/C Nissan 350Z, amelyet a kínai - szintén névtelen kategóriájú - Propel Toys gyártott:

Na ez már igen fürge egy példány, jó múltkor le is vittem a játszótérre a gyerekkel együtt, ő elvolt a hintával meg a mászókával, én pedig ezzel élvezkedtem. Megy, mint a nyíl... Szerencsére a nyári napsütésben nem látszott, hogy bekapcsolásra a kerekek mögött kis piros ledek adnak az autónak némi pro street hangulatot :) Viccesen került hozzám, mert valami 10+5 dollárért lőttem, ráadásul Toyota Celicának hirdették, és amikor megérkezett, meglepve láttam a csomagoláson, hogy csak a szállítás 20 dolcsi volt. Írtam az eladónak, hogy hát nagyon köszönöm, mire azt válaszolta, hogy örüljek, hogy így elbaszta a kalkulációt :) A tervem az egyébként, hogy a jelenlegi karosszériát lecserélem egy ilyenre.

Péntek lett közben, lassan zárul a nagyokkal foglalkozó tematikus hét, de estefelé lesz egy utolsó nagy poszt, addig még tartsatok ki, de ha nem, az sem baj, jó hétvégét!

Nem maradhatott ki a sorból a legfrissebb beszerzés, a múltkori homokozós Wartburg tesója, a homokozós Trabant! Kitartó keresgélés és temérdek magyar forint árán végül meglett, így nyugodtan dőlhetek hátra, de előtte még elétek tárom a kincset:

Az én régi darabom piros volt, ez az új narancssárga, nem a nap szítta ki. Ahogy írtam a Varnyúnál is, az anyaga leginkább a locsolókannákéhoz hasonlítható, ha benyomom, behorpad, de aztán magától ki is horpad, ami igen hasznos feature egy gyerekjáték esetében. Összetörni tehát lehetetlen. Azért elrontható, a gonosz kis gyerekfogak például a tengelyt kitartó rágcsálással ki tudják szabadítani a helyéről, de a sarkokban is javíthatatlan károkat tudnak okozni, ezért gyerek kezébe szájába ez a példány már nem való. Egyébként az rögtön feltűnt, hogy ezek nem az eredeti kerekek rajta, jóval szélesebb is a tengely, mint kellene (saját legós tuning itt), de kicsire nem adunk...

Súlya nemigen van a kis Trabinak, viszont viszonylag jól gurul - és a viszonyítás alapja itt legyen akkor bármilyen más játák a homokozóból, tehát mondjuk egy lapát vagy egy vödör, tehát módosítok, állat jól gurul! Ha nekigurul valami nagyobbnak vagy nehezebbnek, simán visszapattan, és magától szerencsére egyáltalán nem prezentál gyűrődőzóna-tüneteket. És a kopások is értelmezhetetlenek az esetében, ugyanis anyagában színezett. Jó, ha mindenképp szigorúnak kell lenni, azt mondom, karcolások azért fellelhetők az autó felületén, ide értve az ablakokat is, amelyek a gyártás végletes egyszerűségéből fakadóan átlátszatlanok. Bár nem vágtam szét és nem világítottam át, az az érzésem, hogy nincs kidolgozott beltere :)

Gyerekkoromban emlékeim szerint ezzel is a Balatonon játszottam, valahogy nem rémlik, hogy valaha is felkerült volna Pestre, de még az is lehet. Ami biztos, hogy mára elkallódott, ezért kellett újra beszereznem - az akkori ár nagyjából hatvanszorosáért. Nem baj, megvan, és ez a lényeg.

Ha mondjuk - jó esetben - 50 év múlva feldobom a pacskert, a német ebayen az örököseim tuti újabb hatvanszoros árat kérhetnek majd érte. Ha viszont még idén kinyúlok, a csajom tuti kivágja a szemétbe... Bár addig még megkérhetem, hogy a hamvaimat ebben tárolja :D

Múltkor azt írtam, teljes a Countach-sor, de mint utólag kiderült, tévedtem. Most már teljes. A börzén egy kedvező csere útján szert tettem egy 1:18-as Lamborghinire, amit most meg is mutatok nektek:

Burago gyártmányú, Made in Italy, és ebben a méretben ez a második ekkora kisautóm. Vagy a harmadik, illetve inkább negyedik, ha nagyvonalúan ide sorolom a két Wartburgot is. Szóval jó nagy, na. Nyílik rajta minden, kormányozható, szépen gurul, de sajnos már látszik rajta a kor:

Sok részletet kidolgoztak rajta az olaszok, ez főleg a beltérben érhető tetten, de a motortér is igen látványosra sikeredett. Mondjuk ez ebben a méretarányban nem számít kirívónak, és ez így is van rendjén:

Elég súlyos is, már csak a méreténél fogva is, van benne anyag rendesen. Továbbra sem tervezem ezt a méretszekciót bővíteni, de néha azért teszek kivételt. Legközelebb például majd akkor, ha sikerül Hazárd megye lordjai-s Chargert vagy Starsky és Hutch-os Gran Torinót lőnöm ekkorában, emberi áron...

UPDATE: elcseréltem a fehér bálnát...

Folytatom a sort pár Polistil modellel 1:24-ben. A múltkor mutatott Merci mellett az alábbi pár darabbal rendelkezem egyelőre, de van még pár a listán, amiket jó lenne ám beszerezni. Kezdem a legritkábbal, ami nem más, mint egy Opel Ascona 400, csak ez ugye nagyobb a korábbinál:

A matricákat gyárilag csak az egyik oldalra tették fel (ilyen megoldást már láttunk), a maradékot nekem kellett megoldanom, de sikerült mindet aránylag jól felhelyeznem. Fém a karosszéria, alul-belül minden műanyag, nem rugózik, ez tényleg egy egyszerű játék inkább, mint modell. Hasonlóan a komoly szélesítésekkel felvértezett Porsche 928-hoz, amely hasonló jellemzőkkel bír minden egyéb tekintetben is, csak ez sajnos jóval kopottabb:

Az ajtajai ennek is kinyithatók, de ennyi az összes extra. Ja, és a kosz a beltérben. Van még egy Porsche, ami egy kicsit más kategória, jóval igényesebb, már valódi modell:

A 911-es aránylag jó állapotban került hozzám, de sajnos pár műanyag kiegészítő hiányzik róla. Összességében azonban nagyon egyben van, ezért is nem hagytam ott, illetve a 4 font körüli ára is komoly meggyőző érv volt - annak ellenére, hogy ez a méretarány továbbra sem lép elő fő profillá, de tény, hogy számosabbak már, mint jó pár hónappal ezelőtt. 1:24-ben egyébként még van ám egy remek modellem under construction, de az Burago, ha kész lesz egyszer, ígérem, megmutatom azt is. De nem holnap, akkor más jön, addig is egyrészt nézzétek meg ezeket az 1:24-eseket és döbbenjetek, másrészt pedig minden jót!

MÁS: nem tartozik a fenti témához, de az 1:24-es méret által talán egy kicsit mégis. A vasárnapi kisbörzén lőttem olcsón egy szép Anker FIAT lendkerekes kisárúszállítót, de nekem nem kell, szóval ha valaki vágyat érez egy ilyenre, szóljon, ne habozzon!

A ponyva kivételével hiánytalan, hibátlan darab. Kápé vagy csere. Üdv.

UPDATE: mégsem adom el...

Eldöntöttem, ezen a héten csak nagy kisautókat mutatok. Ez van, ha tetszik, ha nem. Kezdetnek jöjjön egy Elecon gyártmányú Kamaz 1:43-ban. De előtte a kötelező kör:

Ha valaki nem tudná, mert mondjuk túl fiatal, a Kamaz (Камский автомобильный завод - Камаз) egy orosz teherautógyár és egy -típus neve, az orosz Tatársztánból. 1969-ben a szovjet nagyfejűek úgy döntöttek, kell nekik egy ilyen gyár, ahol büdös nagy teherautókat készíthetnek. A Nabereznye Cselniben újonnan felépített üzemben még abban az évben el is kezdődött a gyártás, de csak 1976 február közepén gördült le a sorról az első Kamaz. 1987-től itt készültek az Oka nevű Lada kisautók. 1993-ban sajnos leégett a Kamaz teljes motorgyártó részlege. De megoldották. A hazai piacon kívül a Kamaz teherautók igen népszerűek még a mi környékünkön is, de a legfontosabb piaca már Dél-Amerika, Kína és Észak-Afrika. Napi 260 Kamaz készül. Esetleg azt fontos még megjegyezni, hogy a Kamaz rekordszámú, pontosan 9 Dakar-győzelemmel büszkélkedhet, legutóbb például 14 szakaszból 14-et nyertek, ez tehát flawless victory.

A modell is Tatársztánban készül, bármennyire is szürreális ez a név. A doboz feliratai szerint hét éven aluli gyerekeknek nem ajánlják, de nekünk, harmincas gyerekeknek annál inkább: csodás a részletezés, igényes a festés, a kerekeken gumik vannak, a rugózás is működik, billenthető a fülke, alatta kidolgozott a motor, de valahogy még mindig tapintható rajta valamiféle orosz darabosság, bár ezt nem tudom úgy igazán megmagyarázni. Valahogy olyan orosz az egész. Bármennyire is cizellált a modell, kevésbé félteném leejteni, mint bármelyik polctársát...

Az 1:43-as modell egy katonai kivitelű 5350-es típust mintáz, amely a valóságban hatkerékmeghajtású, 9.2 tonnás, 6 tonna teherbírású, egy 260 lóerős turbódízel motor által hajtva. Kezdetben féltem tőle, hogy ez az 1:43 talán csalás, de mellé téve az UAZ-t nem nagyon lóg ki a lóláb:

A motorról jut eszembe: egy speciális hidegindító berendezésnek köszönhetően -50 fokig simán indul a gép, a kerekei pedig közpintilag fújhatók. A modell elég súlyos, ugyanis az alváz és a fülke is fém, minden más műanyag, a ponyva pedig levehető, megkönnyítendő a pakolást:

Egy hasonló ZIL-hez kattintsatok ide, az sem rossz. A héten további méretes darabok következnek, de nem feltétlenül ilyen teherautós értelemben, majd meglátjátok...

Szép napot!

Ideális választás, belefér mindenféle csokoládé, ha Artúrnak van rá 5 rongya:

A Culinaris-ban szpottoltam szerdán.

Ezúttal saját. Először egy érdekes színű felnikkel szerelt Porsche a Hegyalja útról:

Majd egy újabb plázatöltelék:

Szép napot!

Újabb baja versenyző jön, ezúttal egy valódi Ford, a Hot Wheels-nél Sandblaster. Óriási. Számomra újdonság a kerék is, de a kisautó hossza is tekintélyt parancsol - ez főleg legalul látszik, ahol együtt szerepelnek a MB Baja Bullet modelljével:

A kiegészítők, amelyek egy ilyen versenyautónál megszokottak, a helyükön vannak, de tény, hogy nem cizellálták túl, elöl például fordíthattak volna egy kicsit több figyelmet a lámpákra, de hát annyi baj legyen, a lényeg úgyis az, hogy legalább megvannak. A hatalmas FORD felirat az autó elején így a kengururács takarásában kevésbé tolakodó, mint mondjuk a MB-féle Raptor-nál. 

És ha már itt buckákról esett szó, egy kis csúsztatással ide kívánkozik egy másik friss beszerzésem is, ami a változatosság kedvéért egy Matchbox, ugyanis meglett a Jungle Safari feliratú VW Typ181-es is, végre-valahára:

Nagyon jól állnak neki ezek a matt kerekek, ahogy azt nemrég pittlaren is írta, illetve a festetlen lámpák miatt sem panaszkodom, egyenesen örülök, hogy készítettek belőle egy ilyen változatot is, mert valljuk hát be férfiasan, a bilikék és a citromsárga nem a legszerencsésebb szín ennek a típusnak... A múlt héten elfelejtettem, de most szólok, hogy ha esetleg nem tudnátok, péntek van, jó hétvégét!

Fordokról gyakran esik szó a blogon, de a szaktársak is nagy előszeretettel írnak ám e márkáról - nem véletlenül, a világ egyik legnagyobb gyártójaként temérdek típusukat mintázták meg kicsiben is. Ezúttal a Focust emeltem ki a címben, de a bőség jegyében lejjebb mutatok egy Escortot is, még lejjebb pedig egy újabb szinben megjelent Crown Victoriát. Habzsi-dőzsi...

Kezdem akkor a Hot Wheels Ford Focus RS darabjával, amely a legújabb a sorban:

Szerettem volna megvenni ezt, amióta megláttam, hogy lesz, de azt kell mondjam, nem az igazi. A zöld színnel nincs bajom, lásd a képet az igaziról. A részletekre sem lehet panasz, a festés minősége is átlagos, néhány (sajnos) megszokott hibával persze, de ami a legnagyobb csalódás, az a mérete - merthogy kicsi lett.

Ennek az okát nyilván csak a tervezők tudhatják, de úgy egyébként rendben van, nekem bejön, még ha nem is maradéktalan az örömöm. Sokkal szebbre sikerült szerintem a Majorette-féle Focus, amely egyrészt egy korábbi modellt mintáz, másrészt annak a versenypályára alakított változatát, egy ilyet:

Csak ez most a korábban már itt is szerepelt festés helyett egy utcai köntöst kapott, és szerintem bizony ez is elég jól áll neki:

Jól gurul, rugózik is egy kicsit, viszont az egyik felnin kicsit hibás a festés. Az akciós árát, ami talán valami 300 Ft volt, nekem teljesen megérte még így is, a morcos kis (civilizált) hot hatch (többek között a szerénytelen spoilerezésnek és hátsó szárnynak köszönhetően) 1:64-ben is jól néz ki:

Oké, beltér tekintetében elmarad a HW-tól. Mert az nincs neki. Apropó zéró beltér: következzen az ígért Ford Escort RS2000. A típusismertetőt ezúttal is átugrom, de kép az igaziról azért jár, kettő is:

Nemrég írtam, hogy elég erősen vágyom a népszerű mecsi Super GT változatára, elsősorban a nekem nagyon tetsző kerekek miatt. Szerencsére mintegy 4 fontért meg is tudtam szerezni az angol ebay segítségével, és a temérdek színvariáció közül egy teljesen emészthető lett az enyém:

A "szokásos" Super GT-jellemzők természetesen erre a kisautóra is érvényesek, lesötétített ablakok, műanyag alváz, 8-dot kerekek, gyerekes versenyfestés - de az összkép számomra abszolút tetszetős:

Ellentétben a korábbi fehér változatommal ez egy kicsit rugózik is. Nem úgy az alábbi Ford Crown Victoria, amilyet már mutattam korábban sárgában. Ez most zöld, de ennek ellenére jobban tetszik, az előzőnél a pöttyökkel valahogy azóta sem tudtam úgy igazán megbarátkozni:

A tetején a bazi nagy taxitábla nekem oké, élethű, bár némi festést azért elbírt volna. A sok kis felirat és a kifestett rendszám (hátul) nagyon feldobják az autót, a dísztárcsás felnik szintén illenek hozzá. Ilyen egy igazi, sárgában, dísztárcsa és embléma nélkül:

Ha nem baj, a filmes szerepléseit nem sorolom fel :) Na, jók legyetek, szép napot!

A Norev saját Retroautós sorozatából nem túl régen sikerült végre levadásznom a kereklámpás Citroen DS-t is, ez ugyanis eleddig fájó módon hiányzott. A MOM-ban voltunk épp, amikor eszembe jutott, hogy hát itt van az offline Norev-bolt, gyorsan ellenőriztem hát a kínálatot. Az tűnt fel, hogy mintha valamiféle második hulláma jelent volna meg a már ismert sorozatnak, mert az R5-ös is elérhető egy új színben, vélhetően tehát az alábbi Citroennek is ez már a második színvariációja:

Kivitelében szemernyit sem különbözik a többiektől, nem rugózik, a gurulása sem az igazi, de szép, viszonylag részletes, élethű modell. A Norev által választott szín nem rossz, mert bár ugye főként sötétebb árnyalatokban, vagy épp hogy fehérben szoktuk meg ezt a formát, az elegáns autót ez a zöld szerintem igen vidámmá, fiatalossá teszi, jópofává, olyanná, mint házak esetében egy nyári lak. Csak a fotók kedvéért vettem ki a dobozából, utána ment is vissza szépen a helyére. (Ajánlat még.)

Batman és az X-Men után egy újabb rajzolt szuperhősös autó kerül ma terítékre. Ezt is a már többször említett turkálós dobozból mentettem ki a börzén, szintén a remek 250 forintos áron. A Racing Champions gyártotta (bár a kereke egyértelműen ERTL, lásd a hármas pakkot), és amúgy nem egy nagy eresztés, mármint minőség tekintetében. De kellet!

A gömbölyű Ford Mustang részletezésére itt nem fordítottak túl nagy figyelmet (most nem a festésről beszélek), de az tény, hogy az autó felismerhető. A Cobra mintázatát egyértelműen a rajzolt Spider-Man ihlette, nem a filmes, és nem is áll rosszul ez az autónak. Hiánypótló darab :) És még mindig nem mutattam meg a legjobb fogásom a dobozból...!

Ha már a Pajero kapcsán szóba került, egy erős hétfői kezdésként most megmutatom az elsőszámú kedvencemet, amelyet több mint egy éve kerestem, de végül meglett emberi áron - többet nem is szövegelek róla: Tomica BMW 3.5 CSL

Ajánlott poszt. És ez is. Ez meg itt Made in Japan, naná...

Kettő is. Az első Andrew0807-től érkezett Jaguar-témában:

Juj, a másodikon egy kicsit sok a nap... Alább pedig pár szépségesség a 43. Allianz Mecsek Rallye-ról - ó, de jó lett volna ezeket élőben látni Pécsett:

Még több lép itt, óriási köszönet értük porschénak (errefelé pman) és a haverjának!

Múltkor írtam, hogy építettünk valami nagyot is, hát íme. A legózós "játékmenetet" most nem taglalom, ugyanis SevenBB már megtette odaát, így csak annyit mondok, hogy az alábbi X-wing Luke hajója a Vörös osztagból:

A vateráról lőttem egyébként bontatlanul, és mint ilyen, ez a második felnőttkori komplett készletem, amit megvettem. Nem bántam meg. A kislányom is szereti, de neki főleg Leia jön be az egészből :)

Na további szép napot!

... és az ő fehér lova Szamara:

Jó hétvégét!

Eljött az idő, hogy megmutassam a börzéről az egyik nagy fogásomat: Darda Knight Rider! A gyártóról már olvashattatok errefelé, így ezt nem is részletezném, csak annyit mondok, hogy nem lenyomva simán lehet gurítani, de lenyomva már a motoros üzemmódba váltunk, előre tolva és hátra húzva is felhúzódik a motor, és indul a száguldás. Végre én is megmutathatom a kisz drágaszágom, ami komoly 250 forintért lett az enyém:

Darda kisautóm gyerekkoromban egyébként sosem volt, ellenben a magyar másolata, a fent linkelt posztban is hivatkozott Szélvész igen, abból is egy Jeep. Annyira nem szerettem, már nincs is meg, de Michael Knight szolgálati autójának tényleg nagyon megörültem, amikor az izzasztó turkálás közben a kezembe akadt ez a még mindig kiválóan működő példány. Azonban a poszt talán sokkal érdekesebb része ezúttal az alábbi remek videó lesz, a Darda Brothers jóvoltából:

Oké, itt-ott nyilván csaltak egy kicsit, de a cél ez esetben is szentesíti az eszközt.