Nem tudok betelni a Gulf-festésű kisautókkal, egyszerűen ez a dekoráció szinte mindennek szuperjól áll, legyen az Ford, Chevrolet, vagy bármi más, és ezzel valószínűleg sokan mások is hasonlóan vannak. Szerencsére a Hot Wheels is közéjük tartozik, mert rendre hoznak ki ilyen modelleket, ezúttal egy 356-os Porschét. Nem áll távol ez a dekoráció egyébként a stuttgarti gyártótól, mutattam már ilyet, de az másik liga. Ez a nagyszerű kék-narancs kombó így néz ki kicsiben:

Nagyon tetszik, természetesen, különben nem vettem volna meg (ja, cseréltem), és tök jól áll neki ez a dísztárcsás felni is, no nem mintha a 2016-ban itt szerepelt "eredeti" kerék kevésbé lenne jó vagy autentikus. Ez most marad bontatlan. Ahogy az alábbi Matchbox is, mert Bogárból sosem elég. Egy meglehetősen jó sorozat első tagjaként jelent meg idén, nem meglepő módon német autók vannak benne, és bár a többi is klassz, nekem ez most elég: 

Ha minden igaz, más kerékkel, de mezei bliszterben van már ilyen narancsszín Bogaram, de ahogy mondtam, ebből nincs olyan, hogy túl sok, illetve ki tudja, lehet, hogy 50 év múlva egy vagyont fog érni. Kár, hogy azt már nem fogom megérni...

A Kínai negyedben lőttem ma reggel:

Monumentális jelenség.

November 14-e ködös szombat reggelén összepakoltam otthon az _összes_ felesleges bliszteres kisautómat, illetve egy pár régebbi bontott Matchboxot, és ellátogattam újra a Legenda Sörözőbe börzére. A cél az volt, hogy azok közül semmit ne hozzak haza, amit kivittem. Jelentem, sikerült. Egy kis kápé mellett nagyrészt inkább cserélgettem, így sikerült hozzájutni pár olyan darabhoz, amit már régebb óta szerettem volna beszerezni. A sikeres portya első két darabját mutatom ma meg az összesen nyolcból:

Na igen, a Mercedes-Benz 500E nagyon hamar kultstátuszba került a gyűjtők körében, több okból is: a modell is izgalmas, a kivitelezés is igen jó, illetve kevés helyen lehet megvenni. Az első szín nem ez volt, feketében jelent meg premiermodellként, de nekem ez az ezüst is oké. HW-szinten nem tudok belekötni. Nem is akarok :) Nem ez viszont az egyetlen Merci, ami velem tartott haza, mert egy régebbi modellt is sikerült behúznom, mégpedig a februárban mutatott 220-as Sedan újabb színvariációját, ezt:

Ez is egy csodás versenyautó, és ez a kék szín is nagyon-nagyon jól áll neki, még ha ugyanilyenről igaziban nem is sikerült képet találnom, de valami hasonló azért kétségtelenül létezett:

Na, ezek voltak a Mercik, legközelebb két másik darabot mutatok, majd utána a maradékot ebből a legutóbbi beszerzési körből, de aztán esélyes, hogy egy darabig megint nem lesznek új kisautók, sőt a hideg időjárás miatt motoros posztok sem nagyon várhatók tavaszig. Elmegy a blog téli álomra :)

Régebben már írtam többször is, sőt valószínűleg még a Honda megvásárlását követő első posztok valamelyikében is, hogy ezen egy utólagosan mélyített ülés van, ami a legfontosabb részén jóval alacsonyabb, mint amilyennek azt eredetileg szánták. Ez kimondottan alacsonyabb rájdereknek jó, hogy kényelmesen és biztonságosan leérjen a lábuk álló helyzetben, telitalppal. Na most engem hosszabb lábakkal áldott meg a sors, így ez nekem nem ideális. Feldobtam tehát a FB-csoportba, hogy nem akarna-e valaki cserélni velem, és akadt is gyorsan egy jelentkező, pár nap alatt le is bonyolítottuk a távcserét (Békéscsabára csak emiatt ilyen hidegben nem volt kedvem leruccanni), és akkor mutatom, milyen lett:

Az ülés leszereléséhez le kellett venni a két oldalsó idomot. Na itt ilyenkor azért kiderül, hogy nem egy mai darab a moci, 1994-ben még nyilván patent volt minden, feszes, mint egy tinilány, mára azonban ezek a műanyagok kissé elöregedtek: a jobb oldalon a két bepattintós bütyök megvan, de a csavaros rész már elnyalódott, a balos esetében meg a hátsó bütyök oké, a csavaros rész csak berohadt, de megoldottam, az első bütyök viszont le volt törve - innen is eredhet az a folyamatos kis műanyagos zörgő hang, amely minden túrámat végigkíséri. Ragasztóval igyekeztem a letört bütyköt visszatenni, majd meglátjuk meddig tart.

Itt látható, hogy mekkora a különbség a két ülés mélysége között. Előzetesen kicsit fáztam ettől a friss kék színtől, de válogatni itt ugye nem lehetett, illetve szerintem teljesen jól néz ki, mivel az eredeti dekormatricákon is van hasonló árnyalat, így az összhatás szerintem nem rossz, jól hozza továbbra is a 90-es évek dizájnfelfogását.

Itt már a megjavított idom is a helyén, minden pöpec. Hogy tetszik?

Hűvösvölgy @ Sunny Diner:

Buick, úgy 80 éves. Respect.

Persze nem ez a vasárnap, hanem két hete volt szerencsém menni egy kellemes, késő őszi karikát, megint Visegrádra, egy lopott két órában. Olyan csábítóan sütött a nap délután, hogy a 14 fok ellenére úgy voltam vele, jó lesz. Jó is lett, bár visszafelé már csak olyan 9-10 fok körül volt, de szerencsére jól fel voltam öltözve:

Szokás szerint odafelé Pilisszentlászló felé mentem, visszafelé meg a 11-esen, és mindkettő jó döntés volt, odafelé kanyargós, vissza meg haladós. Remélem, idén lesz még alkalom motorozni.

Olyan, mintha ki lenne lapítva a fotó, pedig nem:

Jó mélyen van...

Emlékeztek erre a posztra? Na most figyeljetek! Csak úgy beszórom ide az idei friss veteránokat:

Roger Murtaugh őrmester vagyok...

Viszonylag bevett "márkanév" a Hot Wheels esetében az Exotics, amellyel a gyártó nem meglepő módon az egzotikus sportkocsikat szokta címkézni különböző kiadásokban, sorozatokban. Ilyen jelzésű ötöspakk rendszerint minden évben megjelenik, amiket rendszerint minden évben meg is veszek, van már vagy öt itthon. Na, most a Matchbox is csinált egy ilyen pakkot, ezt bírták kitalálni, jobb oldalt:

Ezek közül mind megvolt már, talán csak a Lotus nem, de az sem biztos. A Ford különösen jó ilyen letisztultan, az E-Type is bejön, meg úgy az egész rendben van egyébként, de egy kicsit több fantáziával is összerakhatták volna a csomagot, ezeknél el tudok ugyanis képzelni egzotikusabbakat... A másik csomag, amiről nem is olyan rég írtam is, hogy kellene, egyszerre esett a kosaramba az egzotikusokkal. A bal az. Ebből az Austin Healey már volt, igaz, nem ilyen szép színösszeállításban, a Thunderbird már többszörösen is megvan, de posztban nem dolgoztam fel (Sam. Joe persze igen), szerepelt már a blogon a nyitott Camaro is, nem mellesleg az XK140-esről is ejtettük pár szót nemrég, de az évfolyamtársa, ez a réges-régi Aston Martin abszolút újdonság nálam. Ha egyszer lesz belőle bontott, majd visszatérünk rá, mert szerintem érdemes, de nem most. Erre a gyűjtésre is igaz, hogy egészen jól sikerült, mondhatni kivételesen jól, hiszen nem csak hogy mindegyik bekerült kisautó kabrió, legalább három legendásnak mondható közülük, szóval nagyon elégedett vagyok ezzel a két új érkezővel. Remélem, nektek is tetszenek. More to come.

Nem olyan nagyon régen Egerben volt szerencsénk eltölteni két kellemes napot életem párjával, és onnan a Mátrán keresztül jöttünk haza, de akkor még autóval. Már akkor is mondtam, hogy ide még vissza kell jönnünk motorral, mert nagyon klassz az út, csak alkalom kell. Október első hétvégéjén szerencsére lett. A srácokat leadtuk, és összejött a kis mocis kirándulás, aminek minden perce nagyon élvezetes volt.

Odafelé Hatvanig az M3-ason gurultam, visszafelé Hatvantól ugyanígy, a kettő között meg kellemes, óvatos tempóban, de élvezetesen lehetett haladni. Jórészt 18-20 fok körül volt az idő, bár visszafelé belecsúsztunk az estébe, és így a hidegebbe is, de túl lehetett élni.

A Mátra Patkó néven ismert kanyarban (Parádsasvárnál) szerencsére készült pár fotó, ezeket láthatjátok itt fent. Az említett múltkori alkalommal megtekintettük a Siroki várat, így a kultúrprogram most kimaradt, azelőtt jóval meg Galyatetőn is voltunk, tehát most csak egy kitérőnk volt, felmotoroztunk ugyanis még Kékestetőre is, de csak azért, hogy kipipálhassuk, nem szálltunk le sétálni, mert inkább haladtunk volna már hazafelé. Azt majd legközelebb. A mátrai kirándulás kapcsán összeírtam, hogy még hova kellene majd ellátogatni motorral, tervben van ugyanis, hogy előbb-utóbb bejárom, bejárjuk az országot a Hondával, először is a hegységeinket. Itt tartunk most, ezek a hegységek megvoltak (a hegységek mellett persze sok egyéb helyen is motoroztunk már nyilván, mint mondjuk a Balatonon vagy a Velencei-tónál), de egy jó részük csak éppen hogy, nem túl sokat időzve ott:

• Bakony (Eplény, Zirc)
• Pilis (Dobogókő)
• Börzsöny (Zebegény, Nagymaros)
• Cserhát (Bánk)
• Vértes (Csákberény, Gánt)
• Visegrádi hegység
• Budai hegység

Ez alapján tehát még kipipálandó tétel a Bükk és a Zempléni hegység, illetve a Mecsek. Előbbiben jártunk többször is autóval, legfőképp Lillafüreden és Szilvásváradon, de észak-keleten kalandozni még semmilyen formában nem volt szerencsém, ezt jövőre mindenképp szeretném pótolni. Pécs és Zengővárkony megvolt az utolsó kapcsán, de szintén csak autóval, egyelőre. Aztán ha ezek megvoltak, akkor lehet majd kicsit tágítani a kört, és elgurulni Szlovákiába, Ausztriába, esetleg Szlovéniába, és ha ez jól megy, később akár majd még messzebb is...

Máshogy klasszikus a mai delikvensünk, ment a legutóbbi Lancia, kisautóként viszont hasonlóképp kívánatos darab. A Gullwing Mercedes a Hot Wheelsnél egy prémium készlet darabjaként debütált, és el kellett telnie némi plusz időnek, hogy mainline verzióban is megvásárolható legyen, de szerintem megérte várni, így is nagyon jól néz ki. Mutatom bontatlanul:

Szerintem ezüst/szürke felnivel szerencsésebb lett volna, de így sem rossz, ez egy kifejezetten jól sikerült kereke a gyártónak, abszolút releváns ebben az esetben. Ekkora méretben nem volt még sirályszárnyasom (ja, de, csak nem ez, hanem egy újabb Merci, itt mutattam, lassan 10 éve), de eggyel nagyobb léptékben már volt szerencsénk, utcai kivitelben. A lámpákra nem, de máshova jutott dekoráció, és a kiválasztott minta az IWC Racing lett, ami a neves óragyártó gyári csapata, érdemes rájuk keresni a neten, elég jó tartalmakat készítenek. (Példának okáért egy hasonló autóról szólóan ajánlom szíves figyelmetekbe ezt az egy félórás videót a Speedzone-on.) Nagyon örülök, hogy sikerült megvennem ezt a kisautót, és persze itt is megjegyzem, hogy az utóbbi időben (azaz amióta megvan a Hondám) törekedtem arra, hogy ne kezdődjön újra a gyűjtés, de efféle elhajlásokat megengedek magamnak, aztán majd meglátjuk, mi lesz a sorsa, sorsuk.

Ebben a műfajban az egyik kedvencem:

Egy korábbi évjáratú változatot mutattam már kicsiben is.

Képzeljétek el, hogy a 2010-es évek elején még volt egy csomó 1:43-as raliautóm, amelyeknek mára persze hírmondója sem maradt, de ezek az Altaya darabok azért egy időben nagyon tetszettek. Nyilván ezek nem komoly modellek voltak, de bizonyos távolságból igenis jól néztek ki. Többek között volt Lancia Deltám is, nem is egy, hanem kettő. Sőt három, egy nagyobb méretű Bburago formájában. És az ok, hogy ezek miért csak nagyobb méretben voltak meg, egyszerű: kisebb méretben nem létezett. Vagy ha igen, akkor az csak olyan marginális vagy irreálisan drága gyártók kínálatában, hogy igazándiból fel sem merültek, mint opció - Matchbox-ként máig nincs ilyen, a Hot Wheels viszont észbe kapott, megvette a jogot, és tessék, kihozta ezt:

Azóta létezik feketében is, de nekem ez tetszett, ezt vettem meg. Börzén, drágán. Mindegy. Alkohol- és cigireklám nincs rajta, így nem is lehetett olyan képet találni az igaziról, ami hasonlít erre a kicsire, de oké, ezt el tudom fogadni. (Hiszen jól néz ez ki sima fehérben is, nem?) A Sparco, a Bilstein és a Michelin képviselteti magát a kisautón hivatalos támogatóként, ezek legalább valós vállalatok, a Rally El Segundo talán már kevésbé igazi verseny, de e kaliforniai városról tudjuk, hogy ott székel a Mattel, akkor tehát ez is oké. A kiválasztott felni rendben van, sőt jobbat el sem tudnék ide hirtelen képzelni. A kisautó elejét nagyon klasszul kirészletezték, hátul azonban elfogyott a lendület, némi pirosítást még elbírt volna a két lámpa, de az összkép enélkül is kiadja, az elcsépelt hiánypótló szó tökéletes ennek az autónak a leírására. Classico.

Na ez nagyon jól néz ki, szinte az első villanyautó, amire komolyan rákívántam:

Hyundai Ioniq 5

Kicsiben volt már Majorette és Corgi, de egy korábbi Matchbox-féle példány is szerepelt már a blogon, igaz, kissé lecsupasztíva, de ezek már mind nincsenek meg. Ahogy az 1:43-as darabomat is réges-régen elkótyavetyéltem. Érthető tehát, hogy a klasszikus Ford Capri legújabb inkarnációját megvettem:

A MB előző verziójának is komoly hibája volt szerintem a túlméretezett kerék, na, ezt itt is elszúrták, de pont amiatt, hogy az elődnél sem volt ez rendben, itt sem zavar igazán. A hátulját kevésbé, de az elejét egész szépen kidolgozták, ezért jár a plusz pont, illetve úgy összességében korrekt munkát végeztek, jók illik az utóbbi idők retro Matchbox-os vonulatába, rossz szavam nem lehet. 

Ez volt az egy. Néha írok a legkisebbik gyermekem legóiról, mivel az enyémeket már jórészt mind eladtam, nem maradt más ;) A régi rendőrállomás mellé Félix hatodik szülinapjára kapott egy szép újat is, ami rögtön az első számú kedvenccé vált - nyilván, így van minden játékával. Aztán a fellángolás alábbhagy, és jön valami új aktuális kedvenc. Mondjuk még ami emellett most nagyon megy nála, azok a játékfegyverek.

Ez a kis helyes horgásztó, képzeljétek el, Pécelen van, augusztus 21-én, a tűzijáték-nemnézés másnapján ide kirándultam egy kicsit, de nem volt ez betervezve, csak valahogy itt kötöttem ki:

Nagyon szép kis hely, tényleg, csendes, kellemes. Aznap csak egy rövidebb körre volt időm, így egyértelmű volt, hogy Budapest környékén megyek egy kisebb kanyart, és aztán úgy alakult, hogy szokásomtól eltérően kelet felé vettem az irányt, így esett útba Csömör, Kistarcsa, Isaszeg, végül Pécel, majd onnan indultam haza, Zuglóba. Legközelebb, ha ilyen lesz, dél felé indulok, hátha van valami jó kis útvonal Délegyháza környékén. 

Balatonfüreden szpottoltam ezt a Harley-t, Fat Bob, mint a Winkleré, csak ebben 114-es blokk van, az övében 107-es, köbinch-ben természetesen:

Ahogy öregszem, egyre inkább inkább úgy gondolom, hogy pár év múlva nekem simán kéne egy ilyen, vagy mondjuk az új Sportster...

A kurrens Honda Civic már szerepelt a blogon, volt belőle MB és HW is, az azelőtti is vótmá, az ufó szintén, de eleddig a legjobb mind közül talán az EF volt. Eddig. Mert nemrég (de a korrekt Maisto után sokkal) a Hot Wheels is kihozta a szerintem legmenőbbet, ráadásul Type R kivitelben, fehérben:

Nem volt szívem feltépni, és mivel a sorsa valszeg úgyis az lesz pár év múlva, hogy eladom, jobb is ez így mindenkinek. Ezért nem is készült róla több kép, de aki nagyon körbe szeretné nézegetni, javaslom az internetet e célra - vagy esetleg vegye meg ;) Nekem nagyon bejön, ami látszik belőle, az az én mércém szerint teljesen rendben van. Időközben az SI-ből is lett egy új színverzió, mutatom immár feketében is:

A korábbi narancs változat a Honda-sorból van meg, abban talán az volt a legjobb darab, és ez az új még annál is szebb. Még tök jó lenne, ha az EG-ből is jönne mainline, és akkor egy időre ezekkel rendben lennék. Viszont addig is itt van a 98-as Prelude, amire nagyon sokat vártam, és igazándiból csak pár napja lett meg (ez is):

Szuperjól néz ki, főleg ebben a (premier) színben, tetőablakkal, nekem valahogy sem a későbbi citromsárga, sem a sötétkék nem jött be annyira, ezt szereztem be, persze dupla áron, hiszen börzei zsákmány. Ahova amúgy nem járok, de most legutóbb hirtelen felindulásból mégis kilátogattam a Legenda Sörözőbe. Csak pár kisautót vettem, és egy következő pár körben megmutatom a maradékot. Amit leginkább kerestem, az pont nem volt. Most megint nem megyek másfél évig.

Augusztus 16-án egy a jól megérdemelt kéthetes szabadságomba beillesztett céges ebédre voltam hivatalos, és a budai Pata Negra előtt ezt találtam:

Need for Speed- és Halálos iramban-túladagolásban szenvedhet a tulaj, remélem, mielőbb meggyógyul. 

A The Cafe Club Budapest FB-oldalán láttam a felhívást, hogy megint lesz egy motoros összejövetel a Madách téren, így augusztus 25-én este felpakoltam a kis feleségem a Hondára, és ellátogattunk a belvárosba. A fenti kép az érkezésünk után mutat minket.

Olyan öreg már ez a blog, hogy simán tudok saját 12 éves posztokra is hivatkozni, ha akarok. Márpedig ehhez az augusztus 15-i motorozás során Dobogókőn lekapott szépséghez illik némi előzmény:

Szinte megkönnyeztem, annyira tetszett élőben...

Nyolc éve nem voltam, de idén sikerült eljutni Kecskemétre a hivatalosan Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutatónak nevezett kétnapos rendezvény második napjára. Milánnal és Gáborral, a feleségem sógorával. Ugyanebben a körben néztük meg jó múltkor a Forma-1-et is, és mivel az is remek volt, nem változtattunk a csapaton. Gáborunk ráadásul igazi katona, nem csak afféle hobbi-militarista, mint én. A szombati durva közlekedési anomáliák szerencsére vasárnapra vagy teljesen megszűntek, vagy csak simán szerencsénk volt, esetleg ügyesek voltunk, de simán odaértünk, simán parkoltunk, simán bebuszoztunk, sehol nem kellett pár percnél többet várni. Visszafelé már sűrűbb volt a forgalom az M5-ön, de az sem volt vészes.

Igazság szerint gyerek nélkül valószínűleg több időt töltöttünk volna kint, mint egy nagyon bő fél napot, mert a rendezvény rendkívül nagyszabású és változatos volt, hihetetlenül sok látnivalóval és programmal - összehasonlíthatatlanul nagyobb léptékben, mint az e blog hasábjain korábban már megénekelt Goldtimer-nap például: ez a magyar honvédelem egyértelmű népünnepe, némi nemzetközi habbal a tetején. Az alábbiakban mutatok egy kis válogatást - hiszen máshol minden bizonnyal sokkal részletesebb és látványosabb beszámolókat is olvashattatok már. Azt mutatom, ami tetszett, a fotókat viszont nem mind én készítettem, Gábor is besegített. Viszont hogy ne legyen már a címlap is átláthatatlan, lapozósra csináltam - tessék tehát a többi képért kattintani egy továbbot!

Ahogy legutóbb a Kockamercit, ezt is Balatonföldváron sikerült lefotóznom:

Közelről megdöbbentő, mekkora batár ez...

Amióta eldöntöttem, hogy nem vásárolok több kisautót, azóta nem tartom be. Tény, és a biztos gyógyulás egyértelmű bizonyítéka, hogy már sokkal kevesebbet veszek, szerintem ez idén nem volt (sokkal) több tíz darabnál, de csak ha az ötöspakkokat egynek számolom. Ezek a gyengéim. És amikor valahol beakciózzák, mondjuk a Tescóban és mondjuk 2000 Ft alá, akkor tényleg nincs mese. A mai bemutató első csomagja a Matchboxtól származik, és az MBX Wagons nevet kapta, tehát kombi mecsiket tartalmaz. Túl sok újdonságot nem hozott, mindegyik darabja szerepelt már a blogon ilyen vagy olyan formában - de nem ilyen színekben. Az Audi különösen jó lett, illetve a Fairlane is tökoké (az amúgy itt is remek):

2019 után megjelent a második Autobahn-szett, és ez is elég jól sikerült. Az első csomagolásán még hibásan, de itt már helyesen, egybe írták az autópálya német nevét, az viszont hasonló, hogy itt is van egy kakukktojás, hiszen a rendőrségi Land Rover mindenhová való, csak nem a pályára. A kis BMW nagyon szép ebben az új színben, de az elsőnél nem szebb, a Porsche jól néz ki így, sárgában, fekete kerekekkel, a nyitott Aston Martin pedig egyenesen meseszép. A Ford esetében a kerekek tetszenek, de ez a szett nem tökéletes választás a modellhez, a Landy kapcsán meg természetesen a rendőrségi festés jön be, illetve a felnik:

A mai utolsó MB-pakk az autópálya gyorshajtóiról kapta a nevét, és bár ez a csomag sem mutat túl sok újat, szerény véleményem szerint e különleges színekben prezentált kisautók mégis nagyon jó kis összképet adnak ki. A vajszínű Jaguar igen szép, a metálzöld Challenger szintúgy, a Ford sem rossz, a P1800-as Volvo pedig kimondottan tetszik, noha továbbra is a már közel 11 éve posztolt premierszínben tetszik a legjobban. Na és a német rendőrségi egyenruhában feszítő Impreza a hab a tortán - ez a zsandár hivatott rendet vágni a renitensek között, bár szerintem a két amerikai nyomában erősen fel kell kötnie a gatyát...

A Hot Wheels két csomaggal képviselteti magát a mai posztban, az egyik jobb szerintem, a másik gyengébb. Jobbnak gondolom a Lamborghini-gyűjteményt, mert sokkal szebbek a kocsik, különösen a szürke Murciélago és a narancs Gallardo, de a Huracán Super Trofeo is bejön. A maradék Veneno és Aventador kevésbé tetszik, de 3:2 arányban a jók győztek. (A témában ajálom még ezt a posztot.)

(Jut eszembe, a fentihez hasonló, de nem fotóztam, nem mutattam, szóval a legutolsó Exotics-csomagot is megvettem ám, legfőképp a Bugatti miatt.) Végül a másik HW-pakk, amely egy Corvette-gyűjtés. Őszintén szólva ebből úgy igazán csak az első, a '11-es Grand Sport tetszik, na jó, még a '69-es COPO is, ez utóbbi ugye külön is megvolt, csak jobb színben. A maradék három, a Stingray, a Roadster és a C6R nem az én világom, de ez van, szerintem a korábbi Corvette-válogatások sem voltak sokkal jobbak (lásd 2006 pl. vagy 2012), pedig egy ütős szettet biztosan össze lehetne hozni egy kicsivel több figyelemmel, különösen a festéseket illetően. Mégis megvettem ;)

Remélem, sikerül majd a többi nekem tetsző mostanában futó csomagot is beszerezni valamikor, HW-ből már csak az idei F&F-csomag kellene, MB-ból viszont több: Blue Highways II, Coffee Cruisers II, MBX City Drivers. Majd szólok, mit sikerült.