Ez a 350. Hot Wheels tag-gel ellátott poszt, ami még kb. 50-nel elmarad a Matchbox tag-ek számától, de jön fel, mint a talajvíz. Stílusos lett volna egy Nissan 350Z-ről írni tehát, de nem ezt dobta a gép, a mai téma egy annál valamivel kultikusabb Nissan lesz, a Skyline GT-R33-as, a Hot Wheels jóvoltából. Ugyanettől a gyártótól ugye már láttuk az R34-est, a legtöbbünknek talán meg is van, akár NFS-dekorációval is, így nem volt kérdés, hogy az R33 is kell. A másodikként linkelt posztban szerepel egy Tomica R33 is, az sem rossz, sőt, de ez is nagyon szépen sikerült, megérte rá várni, bár boltban eleinte én annyira nem találkoztam vele, hogy kénytelen voltam némi felárral az egyik börzén beszerezni, de akkor már rögtön több példányban...

Nem győzöm dicsérni a Hot Wheels mostanában (azaz egy néhány éve) tapasztalt viszonyulását a régebbi japán sportkocsik iránt, nagyon derék tőlük, hogy szépen megjelentetik lassan az összes olyan keleti kult-autót, amit élőben itthon csak találkozókon lehet látni, vagy még ott sem - gondolok itt a 60-as, 70-es évek Skyline-jaira például. Mondjuk a teljes lista még mindig elég foghíjas, így aki mondjuk R32-esre vágyik, muszáj lesz a Tomica felé fordulni, de a tendencia mindenképpen pozitív...

Egyébként a kisautót ebben a színben a Now & Then sorozatban jelentették meg, így van egy párja is, amit szintén megvettem, de az marad bontatlan, bontott szerepelt már a blogon, akkor meg minek kinyitni? ;) Ja, és közben meglett az R33 lilában is, előbb egy kellemes hármaspakkból, majd magában is:

Na minden jót, spóroljatok ügyesen, és cigi és kóla helyett vásároljatok ilyen kis szépségeket, ahogyan én is! ;)

Azon ritka posztok egyike a mai, amihez nem jár a retro címke. Az alábbi Nightburnerz nevű Hot Wheels ötöspakk ugyanis nem tartalmaz (igazán) régi autót, és egyébként nem is az első ilyen nevű ötöspakk, de az előző nekem nincs meg. Ezt mégis beszereztem, mert a CRX nagyon tetszik belőle, és a többi is tulajdonképpen vállalható - ráadásul nem rontották el az összképet semmilyen fantáziaautóval. Mutatom:

Mondjuk az nem lett volna baj, ha mind az öt autó ugyanolyan, HW-szinten visszafogottnak számító dekorációt kap, mint az említett kis Honda, bár még a Lancer is vállalható, a legfelső Nissant viszont erősen túltolták (lásd még: felnik), a Viper aranya is túl van egy fokkal a jó ízlés határán, a Challenger meg driftautóként végül is elmegy. Vannak egyébként további mainline kisautóim is ugyanezzel a Nightburnerz jelöléssel, pl. ez a négy:

Maga az ötöspakk szerencsére bőven 3000 Ft alatt lehetett az enyém, ami persze így sem kevés pénz, de ezek a csomagok az idők során szépen felértékelődnek, ráadásul szeretem is az ilyeneket, nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Ti hogy vagytok a pakkokkal?

A hetedik. Istenke éltessen!

Visszatérő sportlövőnk, Andris küldött kettőt az erkélyről:

Köszönet értük!

Jó régen volt, amikor azt írtam, hogy vágyom egy transitional kerekű Dodge Wreckerre (a regular wheel változat helyett, amit sikeresen elboltoltam), és végül tavaly decemberben sikerült e vágyamat teljesíteni, amikor egy vaterás aukción én lettem a nyertes. Nem hibátlan a kisautó, amit megnyertem, és ami így a gyűjteményembe került, de ezekből az igazán szép állapotúak nagyon nem az én pénztárcámnak valók, így tehát ezzel "kell beérnem":

Persze választhattam volna azt a - nyilván jóval költséghatékonyabb - utat is, hogy beújítok valami nagyon szakadt darabot, és megkérem szépen Játékdokit, hogy varázsoljon belőle nekem is egy olyat, mint amilyet egyszer már elkövetett, de inkább maradtam az időigényesebb megoldásnál, hogy várok egy számomra megfelelő példányra. Nem fűz egyébként semmilyen személyes emlék a fenti (amúgy 1970-es gyártású, azaz mára már 48 éves) kisautóhoz, gyerekkoromban nekem kimaradt, felnőttként ismertem meg ezt a modellt, de rögtön megtetszett. A konkrét példány nem mentes a kopásoktól, leverődésektől, de a fent látható közeli képek erősen kiemelik a hibákat, kézbe véve és szabad szemmel nézve nem tűnik ilyen rossznak a helyzet. És a kampó is megvan, bár egy kissé megcsavarodott az elmúlt évtizedek alatt. Ez legyen a legnagyobb baj...

Jók legyetek!

Hirtelen felindulásból vettem a srácoknak egy régi, 1986-os Lego rendőrállomást. A hirtelen felindulás annak tudható be, hogy egy releváns Facebook-csoportban feltűnt egy eladó példány ötezerért, így gyorsan lecsaptam rá, mert szeretik a srácok az ilyen holmit, én nem kevésbé, ilyen áron pedig ez ajándék:

Nagyon örültek is a 381 darabból álló készletnek, amihez járt két bónusz rendőrmotoros a hozzá eredetileg is való kettő mellé, Milán egyből birtokba is vette a szettet, Félix meg jórészt csak a "csibészeket" pakolta ki-be a börtönrészlegbe, illetve a pilótát, ezek jöttek be neki leginkább. A fenti képen már az látszik, hogy némileg kiegészült a kapitányság legénysége a saját rendőreinkkel, alant pedig hogy hogy néz ki a "terepasztal" a korábbról meglévő útalapokkal együtt:

Egész jó móka ez...

Sikerült a tavaly november eleji börzén behúznom egy újabb Corvette-et a gyűjteményembe, pedig ez tényleg nem szokásom. Ez az akkori legfrissebb kiadása a kisautónak, bár régebb óta megtalálható a HW portfoliójában, igaz, nem olyan nagyon régen. Mindenesetre nagyon szép darabról van szó, akár az igazit nézzük, akár a lekicsinyített mását:

Annak ellenére, hogy cabriolet (nálam a roadster is az, elnézést, ez az én szegénységem), a kormány környékét ellustálkodták, de ez messziről szerencsére nem látszik, a többi rész belül meg rendben van. Jut eszembe, ha szeretnétek visszaolvasni a blogon eddig megjelent Corvette-es bejegyzéseket, segítek, kigyűjtöttem ugyanis Nektek: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik. A típus sokszor, sok filmben szerepelt, találtam is egy jó kis cikket, amelyben a legfontosabbakat összeszedték, ez itt az, én most csak egyet emelnék ki: alant egy képkocka a Kiss Me Deadly című 1955-ös amerikai filmből, ahol pont ugyanez a kocsi látható - a képre kattintva megnézhetitek további képeken is a filmből:

Itt az imcdb-n olvastam, hogy a fekete volt a legritkább szín, amiben gyártották az autót, az első évben mindössze négy készült ebből a változatból. Valószínűleg én is inkább pirosat választanék magamnak, ha egyszer úgy adódna, de nem fog.

Tudtátok-e, hogy nem Rowan Atkinson az egyetlen brit komikus, aki él-hal az autókért? A címben ellőttem a poént, szóval Peter Sellers is gigantikus autóbuzi volt, és el is híresült róla egy mondás, miszerint úgy váltogatta az autóit, mint más az alsógatyáját. Elsősorban angol és olasz kocsikat gyűjtött, be is szereztem pár képet róla, róluk, ezeket osztom ma meg Veletek (loptam persze az infókat innen-onnan):

Szép, szép, de nem a legizgalmasabb.

Ez már jobb kép: a hölgy nem más, mint a svéd színésznő, Britt Ekland, akit Sellers 10 napi ismeretség után vett feleségül - és folyamatosan féltékeny volt rá. Külön az ő számára készült ez a felturbózott Radford Mini Cooper, szülinapjára. Ahogy a képen is látható a rendhagyó ajándékozás. Sellers egyébként több ilyen Minit is birtokolt.

James Jarche fotóján Sellers az aktuális Bentley-je mellett pózol a garázsban.

Ez meg itt egy 66-os Lotus Elan S2.

A híres luxus-Mini a speciális oldaldekorral - modellként is keresett ez a változat.

Állítólag 40 éves koráig 80-nál is több autója volt (valószínűleg nem egy időben), köztük a 60-as évek legjobbjaival, Astonokkal, Maseratikkal, Ferrarikkal, Mercedesekkel. Az angol luxusautók közül többet használtan vásárolt meg, az ötvenes években például Cary Grant régi Rolls-Royce Silver Cloud-ját, később pedig egy Bentley S1-et. A Casino Royale szerződésének aláírását követően kapott egy Rolls-Royce Silver Cloud III-at, ami mellé vett egy ugyanolyat használtan is. Csak hogy ne álljon olyan magányosan a garázsban a Ferrari 500 Superfast... Vagy a 275 GTB, esetleg a 250 GT/E. Ez utóbbi egy filmjében is szerepel, együtt egy akkori Aston Martin DB4 GT-jével.

A képen az Old Min, egy 1930-as Austin, állítólag a kedvenc autója volt. Egyszer adott egy ilyen autót az egyik barátjának, Spike Milligan-nek, de aztán visszakérte tőle, mert az kint hagyta ázni az esőben.

A motorcsónak egy Riva Junior, a kép pedig valószínűleg St. Tropezben készült.

Köszönöm a figyelmet!

A Land Rover, és azon belül is a Defender különböző verziói bizonyos szempontból nagyon hálás téma a kisautógyártóknak, mert a forma nem állítja őket nagy kihívások elé, az a pár formai jellemző pedig, ami alapján felismerhető, hogy egy Landyről van szó, és nem egy szegecselt oldalú mosógépről, könnyen elsajátítható. Viszont a G-Mercihez hasonlóan az ikonikus forma egész sok évig nem nagyon változott az igazi autó életében, így nagyon nehéz újat mutatni annak, aki egyszer kihozott egy Defendert kicsiben, utána leginkább már csak a színekkel lehet játszani... Ezt némileg megcáfolandó a Hot Wheels nemrég elkészített egy olyan változatot, amely újnak mondható, duplakabinos-platós kivitellel eddig ugyanis nem találkoztam ekkorában. Nézzétek csak meg Ti is, az első hosszabb posztom ez volt a témában, aztán volt azért egy rövidebb is, plusz egy-két érdekesség, no és persze a kedvenc, de lényegében, egy-két kivétellel, mind ugyanolyan... Ami nem is biztos, hogy baj, jó, ha van az ember életében állandóság ;) A most következő kisautó szerintem nagyon jól sikerült, hozza azt a vagányságot, ami az autónak a való életben is a sajátja, nem mellesleg ez a festés igazán telitalálat:

Egy kisautós HW-csoportban lőttem, egyből két példányban, szerencsére szinte bolti áron, és a novemberi börzén vettem át, majd egyből ment is az egyik bontatlanul az inventoryba, hátha egyszer jól jön majd - együtt a kis társaival, amelyeket szintén eredeti csomagolásukban pakoltam el: 

Aztán simán lehet, hogy mire ezt olvassátok (jó előre időzített posztokkal dolgozom ugyanis), már a zöld T3-as is egy olyan kommersz darab lesz, amit akár a bababoltból is be lehet szerezni, a poszt írásakor ez viszont erősen a nehezen (értsd: drágán) beszerezhető kisautók közé tartozik. Vissza a Landyre még egy kicsit: kíváncsian várom a következő színváltozatokat belőle, ha lesz még ilyen menő, tuti veszek további pár példányt.

Újabb téma, újabb autós gyűjtés - ezúttal, ahogy a cím is mondja, híres sportolókról keresgéltem autós képeket. Igyekeztem a mai európai focistákat inkább kihagyni, mert az ő luxus- vagy sportautóikról szóló cikk és poszt volt már ezer, de nem mondom, hogy azért nem csúszott be egy-kettő. És Dzsudzsák Balázst is kihagytam, inkább próbáltam a hiányát néhány régebbi, érdekesebb képpel ellensúlyozni. Szóval tessék, 36 kép következik, és remélem, hogy jó szórakozás:

Nem túl friss kép Michael Jordanről, és a Ferrariból sem sok látszik.

Csak a rend kedvéért írom ki e két kiváló magyar sportember nevét, úgyis mindenki tudja: Michelisz Norbert és Gyurta Dániel. Még a Hondás időkből.

Őt viszont talán kevesebb ismeritek fel: Rudi Völler, volt német világbajnok futballista.

Mike Tyson és Muhammad Ali. Aliról még egy itt lent, ahogy lemezeket válogat valamelyik korábbi kocsijában:

Vinnie Jones és egy Golf GTi, plusz egy menő maroktelefon.

Ez jópofa: Angliában csináltak egy (komolytalan) tesztet, hogy vajon a kiváló skót teniszező, Andy Murray szervája gyorsabb-e egy Jaguarnál? Teniszlabdával kellett eltalálnia az előtte elhúzó autókat - de nem jött össze a dolog. Több autó is szerepelt a tesztben, de azt nem mutatták meg előre, ki vezeti az autókat. Az utolsó kör után a sofőr felfedte magát, és hát az idős korára elegrijánosodott John McEnroe volt az. A képen ő.

Usain Bolt a Ferrarija mellett vágta be a híres pózt.

Magic Johnson 1982-ben kapta ezt a Trans Am-et, amikor a Sport Magazine az NBA Év Játékosának választotta. A díjért Pat Riley, a Lakers akkori edzője gratulál épp.

Ez is Magic, ahogy végtelenül lazán oszt autogramot a Mercijén ülve.

Björn Borg és Ingemar Stenmark egy Saab-hirdetésen.

Roger Federer gyűjteményében csak Mercedesek vannak.

Carl Lewis és egy Spyker C8.

Wayne Gretzky egy béna Chrysler jutalomautót vesz át.

Pelé.

Döme, azaz Détári Lajos egy Ferrari volánja mögött. Kapcsolódó cikk emitt.

Diego Maradona fénykorában és nápolyi rendszámú fekete Testarossája.

A fiatalok szerintem őt nemigen ismerik már fel: ő a magyar származású Johnny Weissmüller, olimpiai bajnok úszó és filmszínész - számomra az örök Tarzan.

Klaus Jürgen Klinsmann, volt német focista. A cabrióra esküszik.

Kimi természetesen Ferrarival került fel a listára - és egy szép motorral, mindkettő a sajátja.

Oké, még egy Ferkó, a tulajdonosa itt már viszont Kobe Bryant.

Andre Agassi + Vector. Hajak, fülbevalók rendben.

Boris Becker az egyik Mille Miglia versenyen szendvicsezik nyugiban sirályszárnyas Mercijében.

Lothar Matthaus, amikor még mind szerettük őt - bár ez a cipő szerintem már akkor is megbocsáthatatlan volt ;) Hasonló BMW pedig volt már régebben errefelé.

Ryan Lochte és frissen fóliázott Mercije. Lapozz a hölgyekért!

Április 14-én Biatorbágyon jártunk a Premier Oldtimer találkozón, ott fotóztam egy csomót, de külön poszt nem készült, így az egyszerűség kedvéért ezeket a képeket is itt mutatom meg, konkrétan az alábbira kattintva érhetitek el a guglis albumot:

Aztán meg kicsit később ott jártunk az első 2018-as PP-n, ahol már nem sokat fotóztam, mentségemre szóljon, hogy gyerekkel voltam. Pár érdekességet azért sikerült megörökíteni:

A Volvóval most már lassan nem fogom tudni elkerülni, hogy meglátogassam a szerelőt, mert egy kicsit gyengélkedik a generátorom (konkrétan nem tölt), csak ezt igyekszem a nyaralás utánra időzíteni, anyagi megfontolásokból. Ha majd meglesz, megírom. Addig is minden jót!

A ma következő, 1962-es Chevy kisteherautót megmintázó kisautó bizony már jó ideje megtalálható a Hot Wheels kínálatában, az adatlapja szerint ugyanis egy 2008-as darabról van szó - pont ez az év, amikor elkezdtem egy kicsit komolyabban foglalkozni a gyűjtéssel, szóval számtalan lehetőségem lett volna beszerezni, mégis csak tavaly novemberben vettem meg, mert eddig kellett várni egy olyan változatra, ami igazán tetszik. Ez leginkább az ezen használatos új felninek köszönhető, ami igen jól adja az eredeti lemezfelni szélesített verzióját, továbbá a színválasztás is bejön, szeretem a szörfös, deszkás tematikát, itt meg ez megvan, mutatom:

A brutális ültetést meg tudom emészteni, bár én szerényebben csináltam volna, a platóra helyezett deszka viszont jó pontot érdemel, az ilyen kis kedvességeknek mindig örülünk. Mármint jobb híján, ugyanis 2010-ig egy különálló deszka járt a kisautóhoz, mára ez sajnos lespórolódott... Egyébként pedig még sosem volt szerencsém szörfözni, lehet, hogy egyszer ezt is ki kéne próbálnom...

Februárban a feleségem szülinapja alkalmából ellátogattunk egy ebédre a Hűvösvölgyi úti Sunny Dinerbe, ahol szerintem legalább másfél évtizede voltam utoljára, de az is lehet, hogy régebben. Szerencsére a hely mit sem változott azóta, és nagyot jót ettünk, a gyerekek pedig különösen jól érezték magukat az amerikaias környezetben. A blog számára lőttem egy pár képet a kihelyezett dekorációs kisautókról, de azt javaslom, személyesen nézzétek meg, mert egyrészt több is van, mint amit most mutatok, másrészt van ezer más érdekes csetresz, amiket nem tudtam lefotózni idő és lehetőség híján - nem akartam ugyanis az ott étkező többi ember nyakába mászni egy-egy jobb fotó kedvéért. Az első képen Milán fiam és a pincérnő látható, utána jönnek csak a kisautók, jellemzően 1:18-as méretarányban:

Az utolsó képen Félix játszik az aznap délelőtt kapott, börzén turkált kisautóival, amelyeket külön is lefotóztam, mert szerintem nagyon jó fogás volt a kis pakk, mondom, turkálóból:

Mivel mással játsszon a két és fél éves gyerek, mint ötven éves angol Matchboxokkal, nem...?

Nem volt mit tenni, elém ugrott egy francia eladó portékája, és olyan áron adta, hogy nem lehetett otthagyni. Így a korábban mutatott piros mellé betársult egy szép kék Emek Mercedes is, Made in Estonia:

Sajnos nem lesz ebből most sorozat, teljesen véletlenül jött így ki a lépés, hogy múlt hétfőn is egy Stahlberg játékautó szerepelt a blogon, és most is, márpedig ugye a Stahlberg az Emeknek az anyja, erről már írtam a pirosnál, szóval valószínűleg a következő delikvensig egy hétnél többet kell majd várnunk. Aztán meglátjuk. Ami biztos, hogy ez is ugyanazt tudja, mint az eddigiek, könnyű, egyszerű műanyag az egész, de szép részletes, és a kissé karcos állapot ellenére jó kiállású, élethű darab. megvan mindene, ami fontos, és ez különösen az elején látható csillagra igaz, mármint, hogy fontos. Ez kell. Az utolsó képen igyekeztem valamit a beltérből is megmutatni, ennyire sikerült - de talán látható, hogy igényes részletességgel alakították ki, bár egy bézs szín talán jobban állt volna neki, ahogy ennek az origós cikkben bemutatott példánynak. De ez legyen a legnagyobb bajunk ;) Itt meg már méltó helyén a Merci:

Messze magasabban, mint ahol a gyerekek elérnék...

Nem tudom, emlékeztek-e, de mutattam még 2015 legvégén két szép Star Wars-tematikájú Hot Wheels kisautót, az az évi Pop Culture szettből csak a látott kettőt vettem meg, de már bánom, főleg hogy tavaly márciusban ezt a 2016-os szettet is megvettem - ami szerintem még nem szerepelt eleddig a blogon:

A kartonokon és az autókon Ralph McQuarrie munkái láthatók, aki az eredeti trilógiához is készítette a koncepciórajzokat, de a legújabb filmekben is használták a munkáit. Van is egy könyvünk is az illusztrációiról. Szerencsére 2017-ben is kihozott a HW egy elég ütős sort, ami november végén meg is érkezett. Ebben, mint látjátok, a Star Wars univerzumból ismert fejvadászok adják a vezérfonalat, nyilván Boba Fett-tel az élen:

Dengar révén ebbe is bekerült a Ford Transit Supervan, de nem bánom (Beatles-esként is megvan), főleg, hogy az összes többi kisautó eddig nem volt meg - ez egyébként a tavalyelőtti szettre is igaz. Mindnek fém az alja és gumisak a kerekeik, ez ezen a szinten már általános, és gyönyörű, részletes és hibátlan a festésük. Ennél többet azonban nem nagyon tudok róluk elmondani, mert maradtak bontatlanul mind. Nektek melyik tetszik a legjobban?

A legutóbbi Stahlberg-szerzeményemet igen rövid időn belül követte a következő jó fogásom, szintén itthonról: egy Volvós FB-csoportban is megosztottam a bejegyzést, amire válaszul jött egy hozzászólás, benne egy eladó darabbal. Amit természetesen megvettem, ezúttal is itthon, azaz nagyon kedvező áron. Csak Budára kellett érte átszaladnom november legelején, mutatom:

Az eddig elétek tárt Stahlberg modellekkel szemben ez csak kétajtós, és ez nagyon jól áll neki, még ha nem is ad markáns sportos karaktert a kocsinak. A kerekek is mezei lemezek, nyilván műanyagból, de a dísztárcsák valódi fémből készültek, még rozsdásodnak is. A kiegészítők a gyártó gyakorlata alapján megvannak szépen, külön kis darabból kimunkálva az indexek, lámpák, hűtőmaszk, sárgumik, lökösök. Tükrök ehhez nem jártak. A beltér is normális, bár erről most nem készült kép. Ritka és fontos darabja ez most a gyűjteményemnek, mert ez a 142-es típus jellemzően a "megszokott" ár háromszorosáért megy az ebayen, így ha nem bukkan fel itthon, egyhamar nem lett volna meg. De megvan, szóval most örülünk ;)

A közel három éve vásárolt, és szinte azóta a Volvo alatt szolgáló 7-es felniket lecseréltem 9-esekre, pont arra a típusra, amit a leges-legjobban kedvelek, számomra ezek a non plus ultra Volvo-kerekek, így valószínűleg a véglegesek.

Egyébként a Toyotánk is már nyári kerekeken gurul egy ideje, ezt sem mutattam még itt, csak a fészen, de ami késik, az a vonat, szóval íme:

A Verso ugye nem egy sportos valami, hiszen ez egy családi egyterű, szegénykém, viszont úgy jött ki a matek, hogy lett még egy garnitúra kf. felnim. A nem túl acélos nyári gumikat, amikkel vettem a kocsit, kidobtam még korábban, helyettük használt téli gumik kerültek fel a gyári felnire, azzal jártam egész télen, és így utána tavaszra kellett volna vegyek egy szett acélfelnit, plusz új nyári gumikat, és átvariálni az egészet. Ehelyett azonban azt csináltam, hogy vettem egy komplett szett nyári kereket használtan, a nagyon vagány Speedline felniken szerencsésen remek állapotú (és korú) Vredesteinekkel, a téli szett meg maradt úgy, ahogy utoljára volt. Hogy tetszenek?

Szinte pont egy éve írtam, hogy szert tettem két trafikos műanyag Trabira, csak nem járt hozzájuk normális kerék. A kék alá akkor sikerült betennem terepjáró Burago-kerekeket, most pedig az utolsó példány is lábakra állt, ugyanis a január közepi kisbörzén találtam egy százforintos, duplatengelyes mezőgazdasági pótkocsit, aminek a kerekei szemre jónak tűntek. Így már van egy narancs, egy kék és egy piros példányom, amiket ezennel együtt tudok prezentálni, íme: 

Nem mondom, hogy tökéletes, mert azért egy kicsit furcsán hat így a kisautó, ekkora terepgumikon, de összességében elégedett vagyok, addig, amíg nem sikerül "gyári" kerekeket szerválnom, maradnak így - és ez valószínűleg jó sok időt jelent ;)

Trabantról már írtam a blogon egy párszor, most mégis egy 2009-es posztot idézek vissza, ebben szerepeltek ugyanis először (és azóta utoljára) Welly Trabik Matchbox-méretben. A bejegyzés legvégén. Elérkezettnek láttam az időt, hogy egy frissített kiadást bemutassak - játékboltokban jellemzően kapható, semmi extra, viszont szerintem ez Matchbox-közeli méretben kivételesen jól eltalált darab:

A szín autentikus, a kerekek is korhűnek mondhatók, a jobb oldali tükör kevésbé, illetve a tükrök formája is modernebb, mint kellene, de egyébiránt elég nehéz belekötni. Oké, se nem rugózik, se nem nyitható rajta semmi, de az ember egy efféle oldtimert már inkább csak nézeget, mint használ, nem?

Nektek megvan már? Én erősen ajánlom a beszerzését... És remélem, tetszett a mai írás, mert a héten lesz még egy Trabis poszt.

Pár találat következik ma Dubaiból, köszönet értük Petinek!

Ezeket nagyon szívesen bevállalnám otthonra is...

Jó ideje - sok gyűjtőtársammal egyetemben - nem győzök lelkendezni, hogy a Hot Wheels sorra jelenteti meg a jobbnál jobb japán kisautókat, és szerencsére ez a gyakorlata ragadós, Matchbox-fronton is megfigyelhető ez a tendencia, bár kisebb hévvel. A mai delikvens egy R30-as Nissan Skyline, 1982-ből. Ahogy az utóbbi időben szokásom, átugrom a típusismertetőt, hiszen egy ikonról van szó, egy cikket azért hadd javasoljak a témában: az itthoni Skyline R30-asról írnak, érdemes elolvasni - anno még én is linkelten a hahus hirdetést a blog FB-oldalára. Ha megvolt, jöhet a kisautó:

Összesen három példányt szereztem be belőle, és kettő maradt bontatlan, majd meglátjuk, lehet-e, érdemes-e kezdeni velük valamit, de az biztos, hogy egy rendkívül jól eltalált kisautóról van szó, az pedig külön öröm, hogy nem hupilila lángnyelvekkel jelent meg, hanem az életből vett színkombinációban.

Egy japán rendőrfestéssel ellátott kivitelnek még bírnék ám örülni...

A fenti kép egy előzetes az elkövetkező kb. fél év posztjaihoz - erősen előre szoktam dolgozni (vagy inkább "dolgozni"), ami azt is jelenti, hogy jelentős csúszásban vagyok az aktualitásokkal, de talán ez nem akkora baj, főleg hogy a blog Facebook-oldalán azért igyekszem naprakészebben bemutatni az újdonságokat. Szóval készüljetek, ezek lesznek, meg egy nagy csomó minden, ami a képen nem szerepel!

Matchbox-méretű orosz Welly kisautókról először 2009-ben írtam, majd 2011 végén újra, épp ideje volt tehát, hogy a témát újra elővegyük, főleg azért, mert tavaly október végén beszereztem pár újabb darabot. Az történt ugyanis, hogy valaki kiposztolt egyet egy FB-csoportban, és kérdésre odaírta, hogy a Régióban vette. Nosza, egyik nap hazafelé beugrottam az M3-as mellé az áruházba, épp útba esett, így magam is meggyőződhettem róla, hogy szinte a teljes széria elérhető már itthon is. Samara pont nem volt mondjuk, de az mindegy is, és az alábbiakat sikerült bezsákolnom:

De igazándiból nem is ez a lényeg, hanem hogy a rendőrségi Niva megérkeztével végre nyugodt szívvel nekiállhattam a korábbról meglévő kék színű civil változat átalakításának, miszerint Matchbox-kerekeket teszek alá. Ez volt itt az alany:

Egy szegecset kellett az alján elöl kifúrnom, utána szépen szétpattant, régi tengely ki, új be, visszapattintás, még ragasztani sem kellett, tiszta munka volt. És akkor mutatom, mire jutottam:

Sajnos az iPhone megviccelt a fotókkal, de ezt csak akkor láttam, amikor visszanéztem őket gépen, ezért lett csak négy kép, de szerintem a lényeg teljesen jól látható - a műtét sikerült, a beteg él! Hogy tetszik a végeredmény? Ugye, hogy MB-kerekekkel egész vállalható lett...?

A színészek és színésznők után egy kicsit körbenéztem, milyen érdekesebb autós képeket találhatok, ha arra a kifejezésre keresek rá a gugliban, hogy zenész neve + car? (Oké, David Bowie Volvója nyilván adja magát.) Igyekeztem a paparazzi-fotókat elkerülni, helyettük lett inkább egy csomó szépen beállított kép, illetve találtam szerencsére pár magyart is, remélem, tetszik mind:

Turnébusz

A mai fiatalság talán már azt sem tudja, ki Tina Turner...

Lemmy a Motörhead-ből. Itt van az egyik kedvenc számom tőle.

John Lennon híres Rolls Royce-a és kisfia.

Paulnak viszont szerencsére nem csak ez a Mini jutott...

Mike Patton, a Faith No More, a Fantomas, a Peeping Tom, a Mr. Bungle, a Tomahawk stb. frontembere. Ő az egyik legkedvencebb énekesem amúgy. Evör.

Isaac Hayes és egy szerénytelen Caddy..

Az öregúr nem más, mint Bill Wyman, az egyik Rolling Stone. Az autó sem kevésbé híres.

Henry Rollins egy Chevy Caprice rendőrautó vezetőjeként a Hajsza című Charlie Sheen-filmből.

Run DMC. Érdekesség, hogy a kép helyszínétől nem messze az egyik utca ma már a zenekar ólommérgezésben elhunyt tagjáról van elnevezve.

Elvis Presley egy utólagosan színezett fotón, Messerschmitt Kabinerollerjében, 1956-ban (innen kölcsönöztem).

Ez meg a híres 507-es BMW-je, amelyet nemrég állítottak vissza régi pompájába...

Janis Joplin pszichedelikus Porschéja nem kevésbé híres.

Snoop Dogg, de oda is van írva...

Az lenne a furcsa, ha Bruce Springsteen egy nem amerikai autóval járna.

Abba és Abba.

Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers énekese és épített Road Glide-ja.

Egy Beastie Boys single borítója, rajta a régebben már többször tárgyalt kockaautóval.

Ice Cube akkor és most.

No és a Depeche Mode akkor és most.

R-Go, homok, pálmafák, Jeep.

George Harrison és egy DB5.

Nyilván Ringo Starr sem maradhatott akkor már ki... A törött Merci is az övé volt, 1980-ban zúzta le.

Döglégy Zoli és a 2107 nyeremény Mustang.

Nem tudom, tudtátok-e, de James Hetfield (a Metallica frontembere, pont tegnap játszottak itt Budapesten, többek között egy Tankcsapda-számot) óriási autóbuzi, elég jelentős gyűjteménye van autókból, motorokból.

És ha már itt tartunk: Tankcsapdáék pózolnak motorokkal. Aktuális történés velük kapcsolatban.

Ice T akkor és most. A BMW és a Bentley is saját, a csaj (Coco) is, csak a száj és a mellek nem.

Mick Jagger kissé lezúzta az Astont...

A fenti képen Komár László utolsó autós útja látható.

Michael Jackson is rendelkezett pár érdekes járművel, bár a leghíresebb talán a turnébusza volt. Az alsó (tükrözött) kép róla amúgy egy LA Gear (cipő) reklámfotója.

Ez meg itt az Omega, és egy ehhez hasonlót itt mutattam már korábban.

Elton John és az egyik ex-autója: 1956 Bentley S1 Continental Sport Saloon.

Jimmy Hendrix és egy VW Beach Buggy.

Jonathan Davies a Kornból.

Justin Timberlake a GTO-ra szavazott.

Kurt Cobain egy Caprice rendőrautó előtt fényképezve

A hab a tortán: két régi kép Zámbó Jimmy autóiról. A csepeli Mercis kép világos, de az alsó, balatoni fotón látható kocsi okozott egy kis fejtörést a facebookon, végül persze meglett a megoldás.

Végül pedig Jay Kay autógyűjteményének egy része a klipben. Ez most 45 kép volt, de könnyen összejöttek. Folytassuk, legyen ilyen még?

Elég sok év eltelt az első Dinky-posztom óta, és a későbbiekben sem sűrűn szerepelt a márka a blogon. Talán még kétszer, és az egyikben esett pár szó a gyártóról, illetve annak szomorú végéről. De még szerencse, hogy van ebay, vatera, facebook vagy börze, így be lehet szerezni még azt is, ami nem is volt ;) Egy gyűjtői FB-csoportban akadtam egy hirdetésre, amiben a most következő trió szerepelt bőven a lélektani határom alatt. Nem volt kérdés, a doboz megviselt állapota ellenére sem:

A talpazat valódi fa, nem műanyag, és ez a réztáblákra hajazó matricákkal együtt meglehetős komolyságot kölcsönöz a hármas összeállításnak. Az autók maguk is szépek és igényes kivitelezésűek, így szettben pedig nagyon mutatósak is. Mondjuk az, hogy két német és egy olasz került be a válogatásba, kicsit furcsa, jobban értettem volna, ha vagy három német (vagy három olasz), vagy mondjuk az egyik német helyett egy angol kisautót válogatnak be, de tény, hogy mindhárom egy igazi legenda, szóval erről ennyit. 356-os Porsche és Gullwing Merci  szerepelt már itt, Dino pedig emitt, de ez a három darab - már csak az 1:43-as méretarány adta részletesebb kidolgozhatósági lehetőségek miatt is - sokkal szebb, részletesebb, elegánsabb, mint kisebb társaik. Jó locsolást!