Elértünk a péntekhez, ami egyrészt remek hír (mint minden héten), másrészt pedig azt jelenti, hogy az utolsó poszt következik a SABÉKNB, azaz a 'Soha A Büdös Életben Ki Nem Bontott' kisautókkal foglalkozó tematikus héten. Az előző részek tartalmát nem linkelem, itt vannak ez alatt :) Az érzékenyebbek görgessenek gyorsan lejjebb, ugyanis lesz itt Custom Shop-os verda, illetve Maisto All Stars, és egyik sem kíméli a csicsára tuningolt autókra allergiás olvasók látóidegeit:

Jópofák az ismert Fuchs felnik, a kiemelt motorháztető, illetve a kalaptartóra épített hangszórók és erősítő. Egy ilyet igaziban is elfogadnék, az a helyzet. Azt kell (vagy legalábbis érdemes) tudni még ezekről, hogy a Matchboxoknál azért nagyobbak, és bár a feliratok 1:64-es méretarányról beszélnek, a valóság inkább az 1:55-1:50 felé közelít. Fogalmam sincs egyébként, hogy a gyártók miért nem veszik a fáradtságot, hogy egységesítsék ezeket a méretarányokat - illetve fogalmam azért van, ugyanis sok olyan érdek van azon az oldalon, amik jó részét nem látjuk, nem ismerjük, de az biztos, hogy szinte mind a végfelhasználók (azaz a gyerekek, illetve a mi, azaz a gyűjtők) érdekei előtt szerepelnek a listán. Itt van még egy hasonló darab, csak zárt kivitelben:

Majd ugyanez a tűzoltóság kötelékében, a realitásra való törekvés teljes mellőzésével, illetve alatta egy hasonlóképp elrugaszkodott tuningmentő - kidolgozott motortérrel:

Ellenpólusként egy abszolút letisztult kétéltű jön, ugyanis jó múltkor mondtam, hogy megmutatom a Schwimmwagent normális méretben is, hát íme:

Ez egy Playart modell, aminek a fellelhetősége egyre nehezebb, így az ára is kúszik szép lassan felfelé, a csillagos égig. A kidolgozás nem mondható túl részletesenek, de hozza, amit kell, az autó abszolút felismerhető, és helyt kapott pár autentikus kiegészítő is rajta, szóval összességében remek kis modell. A Corginak is vannak hasonló háborús játékai, de azok közül (egyelőre) egy sincs meg... Most viszont zárul Miki mókatára, jövő héten visszatérek a bontott kisautókhoz, remélem, azok között is találtok olyanokat, amelyek tetszenek, vagy olyanokat, amik pont nem :)

Ma elsőként egy Majorette, azaz a francia mecsboksz lesz a téma, azok közül is néhány érdekesebb darab. Illetve ez így csalás, nem mind olyan érdekes, de majd mondom. Az első egy rendőrségi vontató, amelynek a formája nagyjából talán mindenki számára ismerős, de a festése inkább más gyártók modelljeire jellemző:

Bizony, japán rendőr. A Blazer egyébként több verzióban is megjelent a Majorette kínálatában, sőt két tűzoltóval magam is rendelkeztem korábban, amiken túladtam, - és így el tudom mondani tapasztalatból, hogy ez is minden bizonnyal rendkívül jól rugózik, - de ez a darab marad, mert viszonylag különleges, nem mellesleg pedig állat jól néz ki :) Az alábbiak szerintem azonban sokkal megosztóbbak, mert ismerek nem egy, nem két kollégát, akiket a hidegrázás kerülget az úthengerkerekű Majorette kisautóktól, de olyat is, akinek ez bejön. Nem titok, én ez utóbbiak közé tartozom. Szóval két olasz csődör, amelyek közül azonban csak egyik jelvényén szerepel ló:

Ezeket a kisautókat többek között a vaterán is gyakorta látni, de többnyire csak kopott vagy kopottas állapotban, így, eredeti csomagolásukban viszonylag ritkának mondhatók, a hibátlan állapotukról nem is beszélve. És ha már úgyis elkezdtem összeszedegetni kicsiben a különböző Ferrarikat és Lamborghiniket, ezek sem maradhattak ki. Mint ahogy a Hasbro újabb kis duopakkja sem, amelyet a Tescóban zsákmányoltam tegnap, és a múltkor mutatott csomaghoz képest eltérő színekben tartalmazza a két átalakulásra képtelen Transformert, egy Autobotot és egy Álcát:

Vettem mást is, de arról majd máskor. Folytatom inkább két Sikuval, mert régóta akartam már róluk írni, de magukban nem tettek volna ki egy egész posztot, így most:

Az Opel Astra egy igen erősen hype-olt darab a Siku gyűjteményében, legalábbis Magyarországon, aminek az oka nyilvánvaló. A kisautóhoz választott színt nem mondanám telitalálatnak, a szigorúbb szemüvegemen keresztül egyenesen szarnak tűnik, de mivel ebből nemigen volt más, ezt kellett megvennem. Az Omega színe jóval decensebb, azt már egy valóságos autón is könnyen el tudnám képzelni. Hasonlóan a régebben mutatott újabbik Heteshez mindkét modellhez csomagoltak egy-egy kis műanyag közlekedési táblát, fokozandó a játék örömét. Méretben azonban sehogyse passzolnak, ezeknél még a Lego táblák is élethűbbek. Az Opel sosem kop el, ahogy azt mindannyian jól tudjuk, de a szívemhez továbbra is jóval közelebb állnak a VW kisautók, így akkor ezekkel folytatom, ezúttal a Maisto jóvoltából. De csak holnap.

Mivel a közlekedési helyzet finoman szólva is gáz, időszerű egy kis edukáció:

Miért nevezik az ónos esőt ónosnak?

Télen gyakran előfordul, hogy a felső és alsó hideg légréteg közé nulla foknál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul. Ilyenkor a felső rétegben keletkezett hó a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdaraként vagy ónos esőként érkezik a csapadék, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni.

Az ónos eső olyan víz, amely folyékony halmazállapotú és 0 celsiusnál alacsonyabb hőmérsékletű (túlhűlt víz). Ahhoz, hogy a víz szilárd halmazállapotú legyen, nem elég a fagypont alatti hőmérséklet: hétköznapi esetben a hűlő víz "hibák"mentén, pl szennyeződéseken, vagy pl. az edény falánál, határfelületen kezd kristályosodni.

Az ónos eső a földetéréskor válik szilárd halmazállapotúvá, a halmazállapot-változást az ütközés indítja el, és igen gyorsan, robbanásszerűen lezajlik, megfigyelhető, hogy gyakran még el sem tud símulni a földön, minden csepp helyén kis dombocska keletkezik.

Az ónos vagy ólmos eső a magyar nyelv egyik sajátos kifejezése, amelyet már a legelső magyar nyelvű meteorológiai tankönyv (Berde Áron Kolozsvárott 1847-ben kiadott Légtüneménytana) is használ. A germán és a latin nyelvekben „fagyott”, „darás” vagy „túlhűtött esőnek” nevezik.

Az ón, illetve ónos szavunk ősi, finnugor eredetű, s egy 1138-ból származó írásos emlékben fordul elő először. Feltehetően az ősi onu, olnu szóból alakult át.

Az ólom újabb keletű szó, 1490-től szerepel oklevelekben, de a kettő jelentése csak a XIX. században különült el egymástól. Ettől kezdve jelöli az ólom az úgynevezett fekete ónt, az ón pedig az akkor még fehér ónnak nevezett fémet.

Az ónos és az ólmos jelzőt is régóta használjuk. Három olyan jelentésük van, amelyek indokolják az ónos/ólmos eső elnevezést. Egyrészt a szín, másrészt a tárgyak fémmel való befuttatása, harmadrészt e fémek nagy fajsúlya. Mindhárom jelentés jól tükröződik az ónos eső, ónos szitálás vagy az ónos idő kifejezésekben. (forrás)

Jó autózást!

Hát ezt is megértük, december lett, nemsokára jön a Mikulás! Folytatom a bontatlan HW-modelljeim bemutatását, ugyanis a tegnapi poszt terjedelmét nem akartam a végtelenségig nyújtani. Szóval a témához tartozik még a két legújabb T-Hunt-om is, csak az újonnan érkezők kedvéért írom, hogy ez a jelölés a Hot Wheels kínálatában a Treasure Hunt-ot takarja, azaz a kincskeresős autókat, amelyek bizonyos feltuningolt jellemzőkkel bírnak a mainline, azaz mezei modellekkel szemben, ami lehet csak festés, gyakran eltérő felni, akár e kettő kombinációja, a T-Hunt felirat után pedig ha még megjelenik egy dollár-jel is ($), az maga a Paradicsom, ahhoz még szebb fényezés (többnyire metál) és gumikerék is jár. De az alábbiak "csak" simák, nem dollárosak:

Ha esetleg még emlékeztek, ilyen T-Hunt volt Christine is nem olyan régen, szintén egy bontatlan kisautókat bemutató posztban. A becsület kedvéért azért mutatok egy saját dollárost is, egy szép régi Mercury-t, amelyet csak a kiadás milyensége miatt vettem meg, magában nem kellett volna:

Bontatlan marad továbbá az összes Speed Machines gépem is, amelyek közül még csak a legújabbat, a Jaguart nem láttátok nálam, úgy mint XJ220:

Számomra a típus valamelyik régi Need for Speed játékban tűnt fel, de az igazat megvallva ott nem nagyon tetszett. Nem úgy ez, ugyanis a remekül eltalált festés és mintázat csodás kisautót eredményezett - hasonlóan a sorozat többi darabjához. Itt van közelebbről is:

Elölről itt, hátulról emitt. Ebből még kéne a McLaren is, amelyet pittlarennél már láthattunk, aztán egy darabig elég. Két kisebb alsorozatból jön most 2-2 kisautó, amelyek egyébként érintőlegesen már szerepeltek a blogon, de most készítettem pár jobb képet, így közelebbről is megnézhetők. Először két 2009-ben megjelent Military Rod, egy terepszínű Pontiac GTO és egy szegecses 'aknakereső' Camaro:

Ahogy írják is, a különlegességüket a speckó festés adja, bár a kisautók kerekei sem annyira hétköznapiak. Van valamiféle perverz vonzódásom a terepszínűre festett kis (és nagy-) autók iránt, így nem volt kérdés, hogy a GTO-nak jönnie kell, a Chevy emlékeim szerint csak azért kellett, hogy fajlagosan csökkentsem a szállítási költséget. De nem bántam meg azt sem, jópofa darab. Végül pedig két szentpatrikos-lóherés, szintén 2009-es kiadású Clover Car, egészen véletlenül megint egy GTO és egy Camaro, csak korábbi évjáratúak:

Ezek mindenhol rendes fémből vannak, nincs is gond a súlyukkal... A fényezésük is metálos, leginkább a HW Classic sorozat tagjaihoz tudnám hasonlítani őket, de a csomagolásuk sokkal díszesebb. Ezért is maradnak bontatlanok. Na, ennyit akartam most bliszteres HW-témában mondani, persze van még jó pár, de hirtelen ezeket találtam bemutatásra érdemesnek a tematikus hét keretében, aztán majd szép lassan biztos mutatom a többit is...

Egyértelmű, hogy a MB-ok után HW-eknek kell következni. És ahogy tegnap sem, ma sem maradhatnak ki a Volkswagenek. Sőt!

Jó múltkor már mutattam egy (jó, több) szép TL-t, illetve később egy T1-es buszt, úgyhogy most ezen a nyomvonalon haladok tovább, amikor elétek tárom a kis TL két újabb változatát, amelyek a Phil's Garage sorozatban jelentek meg, tisztelegve a Hot Wheels egyik fő tervezője, Phil Riehlman előtt, illetve az említett buszhoz hasonlóan az igen ütős Delivery szériából származó két szép KONI-dekorációval ellátott Variantot:

Szinte mondanom sem kell, de a kisautók kidolgozása igazán példás, a felnik terén is kényeztetnek, ami nagyon rokonszenves húzás, kár, hogy ezek normális úton nemigen jutnak el Magyarországra. Mivel a kombik egyébként is a kedvenceim, szinte minden típusból, ezért akkor legyen a következő is egy faja custom wagon, mégpedig a már szintén bemutatott GTO:

Ez már, ahogy a tetkós felirat is mutatja, Larry garázsából került ki, és hasonlóan a nagyáruházi, de ellentétben a mainline darabbal visszafogott, de nagyon szép festést kapott, illetve a kerekei sem hétköznapiak. A kis részletek itt is teljesen rendben vannak, beleértve a csomagtartóból kikandikáló hintalovat kutyát. A mai utolsó alany a változatosság kedvéért egy Volkswagen, mégpedig Bogár, a jó múltkor már mutatott Rat Rods sorozatból, 1:50 körüli méretaránnyal, szép színben:

A Müllerben ezek gyakran feltűnnek a mai napig. Figyelem, holnap folytatom...

Újabb tematikus hetet nyitok, a heti téma ezúttal a bliszteres daraboké, aka NRFB, azaz a bontatlan csomagolású kisautóké. Kezdem pár Matchbox-szal, de később lesz még más is természetesen.

Vitaindítónak: én többnyire azokat nem nyitom ki, amelyeket valami miatt ritkábbnak, értékesebbnek, vagy csak szimplán érdekesebbnek tartok a csomagolás nélkül porosodó társaiknál, sőt még olyan is akad közöttük, amelyeket egyszer később talán majd jó áron el tudok adni. Sam. Joe például tudtommal ha teheti, megveszi a Matchboxokat kétszeresen, így egy automatikusan megmarad az eredeti csomagolásában. És Ti...? Az angol nyelvet valamelyest bíróknak itt van egy kis olvasmány a gyűjtés pár egyéb aspektusáról, gyűjtő-típusokról, igazán élvezetes poszt.

Az alábbi darabokat azért nem is vágyom kinyitni, mert a mezei testvéreik megvannak bontottan, így kvázi duplikátumként nagyon is jó helyük van így, nem mellesleg jobban védettek is a környezet behatásaitól. Először tehát két Lesney Edition:

Mint azt nyilván tudjátok, a papírdobozon és a szép festésen kívül az adja e modellek különlegességét, hogy a régi hagyományokhoz hűen az alváz is fémből készült. Szinte az összes tetszik a sorozatból, de 2000-2500 forint alatt nagyon nehezen lehet őket megúszni, így egyelőre csak ez a kettő van meg - a kék T2-es VW busz azonban mindenképp a beszerzendők közé tartozik! (A Karmann így sárgában is tetszik, de ez a finomabb árnyalat sokkal jobban néz ki, mint az harsányabb sárga, amit az egyik kurrens ötöspakkban láthatunk.) Na, ugorgyunk! Van jó pár bontatlan kékdobozosom is, ezek közül az egyik kedvenc következik, amely modell eleddig nem szerepelt nálam, de tőlem nem messze már igen. A kék színűt gyerekkoromban is birtokoltam, de egy szerencsétlen taknyolás során a motorháztetejét elég csúnyán lehorzsoltam (két ujjammal egyetemben, de azok gyorsan begyógyultak, a Merci viszont nem), így mindenképp be kellett szereznem újra. A rendőrautó nem volt meg, de akkoriban nagyon vágytam rá, úgyhogy íme:

Ezen a fronton maradva jöjjön még egy német rendőrségi Mercedes:

A kockás doboz egy kicsit megviselt, de még így sem volt szívem kinyitni. Szerencsére ez is megvan már bontottan, igaz, az civil. Az alábbi kis Mini kinyitására sem szántam rá magam, bár nem egy ritka darab, de egy időben elszaporodtak a téves felirattal rendelkező bliszterek valamelyik teszkóban, így nem volt kérdés, be kellett szereznem egyet:

Az erroros modellek valami miatt értékesebbek a hibátlanoknál, bár nem hiszem, hogy ezért valaha is sok pénzt ajánlana valaki, inkább az érdekesség miatt tartottam ezt meg bontatlanul. És hogy meglegyen a keretes szerkezet, mutatok még három Volkswagent a végére. Az itthoni beszerzésű lila valamikor régen Sam. Joe-nál már szerepelt, ráadásul ott is bontatlanul, aztán egy szülinapost, de a kis fekete a kedvencem, amit valami miatt taxinak kereszteltek, amúgy pedig németországi kiadás:

A rendszáma kedves figyelmesség, a vonóhorog felesleges, de így is nagyon tetszik. Pirosban és narancssárgában is megvannak a bontatlan testvérei, bontottan pedig vagy egy tucat, de most mára ennyi, holnap is van nap, további Volkswagenek következnek,  illetve később mások is, készüljetek!

Mai kínzó kérdésünk: vajon gyerekkorunkban hányan tároltuk a legóinkat (vagy egyéb szirszarjainkat) mosóporos dobozban? A nagy kupacnak nálam még ma is egy ilyen doboz az otthona, ahogy látható is alább - tájkép csata közben:

A mai legózás tematikáját ezúttal is a retro adta, ugyanis újabb sosem megvolt készleteket raktunk össze - bár ez jórészt királyi többes, tehát mi, I. Daka Rájen raktuk össze ezeket, a kislányunk pedig csak mérsékelt lelkesedéssel segédkezett, ugyanis közben fél szemmel mesét nézett, a figyelme nagy részét pedig valami Barbie-s öltöztetős PC-s játékra összpontosította. Az eredmény a hajtás után.

Bemelegítésnek egy már itthon is kapható Infiniti:

Elölről majd legközelebb. Kárpótol minket porsche, aki az alábbi batárt küldte:

Külön felhívta a figyelmem a barátságos első lökhárítóra :)

Ennyi sok angol után billenjen vissza a rend, jöjjön egy vérbeli amerikai! Persze ez is Made in England... Annyira mondjuk nem ritka darab, mint pittlarené, de nekem mégis jó napom lett, amikor Lorn segítségével annyi idő után megérkezett végre a piros alvázzal szerelt Matchbox Chevy Pro Stocker:

Nem teljesen makulátlan, de abszolút elégedett vagyok vele, főleg az igen baráti ár fényében. A tsza-nál is megtekinthető valóban igen ritka zöld verziót még szívesen magaménak tudnám, illetve az egyszer már megvett, de ütközetben útközben eltűnt monster-kerekű (Super Chargers / Hog) verziót is, szóval remélhetően nem ez volt az utolsó Pro Stocker-poszt a szirszarjaimon. Péntek van, jó hétvégét!

A minisorozat második részében következzen egy Johnny Lightning, amelyet már egy kicsit láthattatok itt a blogon, de külön még nem mutattam be - Tommi örömére most megteszem. De előtte emlékeztetőül, ha esetleg elmulasztottátok volna, itt a "nagy" Astonos poszt, illetve egy kicsit későbbről egy kilövős Husky:

A kicsit poros doboz hátulján felsorolják a sorozat többi tagját képpel és filmcímmel, hadd csorgassa a nyálát az ember fia. Nyilván ismeritek már a nagykép-fétisem, ezért íme ugyanez nagyban:

Legvégül pedig két Corgi Lotus Esprit jön, amelyek természetesen szintén Bondosak, ráadásul a kedvenc Bond-filmjeimből valók. Bár Sean Connery-t tartom minden idők legjobb angol nullanullás ügynökének (bár Rowan Atkinson sem volt utolsó), mégis a Roger Moore-féle epizódok állnak a legközelebb a szívemhez, ugyanis gyerekként leginkább ezeket láttam, és nem mellesleg az akció és a humor keveréke szerintem ezekben lett a lehető legszerencsésebb. A Vasfogú pedig az egyik legjobb (nem is annyira) gonosz karakter az egész sorozatban! :) Egyszer az egyik Mythbusters részben is körüljárták a témát, Jaws of Steel címen találjátok, például itt:

De nézzük az autókat:

A szőrökért bocs, amikor megtörölgettem valami kis ronggyal, fogalmam sem volt, hogy ennyire fel is töltöttem a blisztereket elektromossággal. Vissza az autókhoz: bár nekem nincs, de volt már a kezemben JL Esprit is, így elmondhatom, hogy a Corgi kisautói a megtévesztésig hasonlítanak, még a felnijeik is ugyanolyanok! Ez nem lehet véletlen. Mindenesetre remek, részletes modelleket készítettek az angolok, ráadásul abszolút méltó csomagolásban. Kár, hogy nem tudom őket megtapizni, de hát ahhoz ki kéne őket nyitnom. De nem fogom. Erről a témáról még majd mondok valamit a jövő héten. Na mindegy, az van, hogy Bond-témával most valszeg egy jó darabig nem jelentkezem - sőt, ahogy a nyugdíjrendszer "reformját" elnézem, lehet, hogy nemsokára mással sem... Minden jót, isten áldja a Királynőt!

Ma és holnap James Bond-vonatkozású járművekkel foglalkozom. Ez persze nem az első eset, és más is csinált már ilyet. Kezdem akkor egy Matchbox-szal. De mit is írhatnék a MB hármas számú Renault-járól, amit a nagy tanító még nem írt le? Mondjuk az árát: egy kerek ezres volt, ami durván ötször annyi, mint amennyit ér, de a kopásokkal és a taxi tábla folytonossági hiányával együtt én nem bánom, jó ideje szerettem volna már megszerezni - mondanom sem kell, hogy a leütés és megérkezés után feltűnt a vaterán 500-ért egy messze jobb állapotú darab:

Made in England ráadásul, ami külön öröm, újabb hiánypótló darab, hasonlóan az Ezüst Felhőhöz, ha még emlékeztek. Igen, azért, mert Bondos:

Nem mellesleg a Bourne-ban is szerepelt, csak hogy tudjátok:

Ez most egy ilyen csapongó poszt, szóval akkor egy huszárvágással távolodjunk el egy kicsit a franciáktól! Hiánypótlónak mondható az alábbi 2010-es Matchbox is, már amennyiben nekem eddig nem volt ilyenem:

Bizony, egy Jaguar. A bordó XK különös ismertetőjele, hogy az új ötágú kerekekkel szerelték, ami nekem nagyon bejön, remélhetően sok kortárs modellt hoznak még ki ugyanezzel. De hogy hogy is kerül ide a Bondos posztba? Sehogy. Hacsak azért nem, mert az egyik filmben szerepelt egy nagyon hasonló Jag, igaz, cabrióban, azaz XKR-ként. Amit a Corgi készített el kicsiben, és az alábbi szettben árulta:

A Bondot mintázó bábu arca engem inkább másra emlékeztet, de nem tragédia, az 1:43-as autókhoz nagyon jól illenek. Csak az a baj, hogy a szettben nem 1:43-as autók vannak, hanem kisebbek, olyan 1:48-1:50 körüliek. Mindegy, ez sem akkora baj. Ilyen tehát kibontva, de a kis félköríves műanyag állványáról nem eltávolítva:

Tetszik az utasok helyét elfoglaló szerény robotizált géppityu... A páros másik darabja a már egyszer régebben (csak) említett Aston Martin V12 Vanquish, amely valahogy eddig még nem volt meg. De most már akkor megvan, és ilyen kibontva:

A filmben ez képes volt láthatatlanná válni, ha esetleg még emlékeztek. Minőség tekintetében egyébként a két kis Corgi nem egy nagy eresztés, láttunk már tőlük sokkal jobb darabokat, de így együtt elég impozánsak. Kis színes a poszt végére: többször említettem már neketek azt a turkálós ládát a börzén, amiből már korábban is szemezgettem ezt-azt. Na, abban is volt egy ugyanolyan zöld Jaguar, mint ami ebben a pakkban is, igaz, sokkal leharcoltabb állapotban és fegyverzet nélkül, de mégis érdekes lenne tudni a végül abban a dobozban kikötött modellek előéletét. Mert az a darab egyértelműen szét lett játszva, de azt ugye nem tudhatjuk, hogy itt már, vagy még ott. Magyarországon a Corgi annyira nem elterjedt szerintem, hogy csak úgy a gyerekek kezébe kerüljön... Na mindegy, holnap folytatom és egyben be is fejezem a kétnapos Bond-fesztivált, minden jót addig is!

A Hot Wheels kapcsán ismerős, hogy gyakran eléggé leültetik az autóikat, és erre most mutatok két újabb példát. Mindkettő Ford Torino, az elsőt már láttátok, de most itt van fehérben is, a második pedig tök új, és amennyire tudom, itthon még erősen a fehér holló kategóriába tartozik. Szóval akkor előbb a Talladega:

Nem rossz ez fehérben sem, na. De nézzétek csak ezt a kék szépséget alant! 1970-es évjáratú Ford Torino, amelynél tényleg a porig eresztették le a karosszériát, ezáltal valamelyeset elfedve a tényt, hogy hátulra ez esetben is jóval nagyobb kerekeket szereltek, mint előre:

Nagyon tetszik ez az autó. Annyit érdemes tudni róla, hogy ez egy kvázi harmadik generációs Torino, amely szakított az elődje szögletes formájával, sokkal sportosabb és áramvonalasabb lett, illetve az orrán a rácsot úgy alakították ki, hogy jól eltakarja a fényszórókat, mint egyes Cougar modelleknél, ezáltal sokkal szigorúbb lett az autó "tekintete". Ilyen ez igaziban:

Állat, nem?

Akár a múlt heti nagy darabokat bemutató minisorozatban is helyet kaphatott volna a következő szovjet darab, amelynek egy kistesója nemrég szerepelt errefelé. Ez nem más, mint a MAZ-537, aka Hurricane:

(Kép: Fodor Gábor)

(Kép: Sápi Gyula)

Amit a típusról érdemes tudni, olvassátok el szépen itt, illetve a Függőség Napjáról készült remek beszámolóban is szerepel. Én mindössze annyit szeretnék elmesélni, hogy kiskoromban ez nem volt meg, nemrég dobta fel a fórumra Dorean, akivel már korábban üzleteltem - nem mellesleg elhozott nekem egy kormányt is, ami egy készülő projektemhez kellett. Íme akkor a kis MAZ, tippre olyan 1:72-es méretarányban:

Hát egy kicsit kopottas, pedig jó ideje megfogadtam, hogy kopott kisautót többet nem veszek, de szerintem ennél az autónál nincs ezzel semmi baj, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. A rakéta felállítható, de kilőni nem lehet:

A beltérre nem fecséreltek sem időt, sem energiát - sem drága vasat :)

A barátnőm az első képeket látva megkérdezte, hogy mi ez, valami mozdony...? :) További tudnivalók a sorozatról itt olvashatók.

A múlt héten meglátogattam a Pecsa bolhapiacot, ahol Lego lányhajakat vásároltam a kislányomnak, mert vágyott ilyesmire, és útban odafelé lőttem egy szép Opelt:

De előtte még kaptam Sam. Joe-tól egy amerikai tepsit:

Ez egyébként egy 1981-es Oldsmobile Delta 88, csak hogy tudjátok. Alant pedig egy Buick, amit Andrew0807 küldött:

Jó maradék hétvégét!

...éveseknek :)

Én azért így is nagyon örültem. Össze is raktam iziben, és azt kell mondjam, hogy tök izgalmas volt a játékélmény, mert nagyon ötletes az egésznek a tervezése. Alul van rajta két kis kilőhető rakéta, de ami a legjobb, hogy eddig nem volt ilyen menő harci droidom, most meg lett három is, közülük az egyik sárga sisakos parancsnok. Roger-roger.

A Star Wars merchandise már a divatban is erősen jelen van, ezt jó ideje tudjuk. Valaki szerint menő, mások szerint ciki. Jó múltkor írtam ugye, hogy a Jézuska igazán meglephetne valami ilyen SW-cuccal, de mivel ő sajnos nem teljesítette a kérésem, a barátnőm a kezébe vette a dolgokat. Így lett végre Boba Fettes Adidas cipőm!!!

Ez pedig a cipő:

Nagyon klassz, ráadásul nagyon kényelmes is, tudom, mert tegnap reggel óta ez van rajtam, alvás és fürdés közben is. Szóval erősen örülök. Egy felsőt kéne még lőni hozzá:

No meg a sisakot :)

Az elkövető az Ogilvy Mexico. Nagy ötlet, nagy megvalósítás :)

A már jól ismert Toyota Land Cruiser, csak most tényleg szép nagyban, olyan 1:10 körüli méretarányban, a francia Joustra jóvoltából, távirányítósban:

Azt még nemtom, működik-e, lőnöm kell egy frekvenciában hozzá illő távirányítót, illetve egy kiló elemet, aztán majd kiderül. Addig meg csak nézegetem.

Gyerekkoromban is volt egy Joustra autóm, egy Porsche 928-as. De az volt benne az érdekesség, hogy a nagyjából szintén 1:10-1:12 körüli méretaránya ellenére nem volt távirányítós (bár létezett belőle ilyen), és tologatni is csak módjával lehetett, ugyanis "szerelhető" autó volt. Be kellett kapcsolni, járt a motor, majd "elromlott". A csomagtartóban elhelyezett diagnosztikai ábrán mutatta, hol a hiba. Fel kellett nyitni a motorháztetőt, és ott a különböző gombokat (hengerek, generátor, karburátor, akksi, ilyenek) a megfelelő műszerrel meg kellett nyomni. Bonyolult? Nem, nem az, itt a kép, és akkor érthető lesz:

Szóval ilyenem volt, de sajnos már nem tudom, hova került. Abban biztos vagyok, hogy nem törtem össze és nem rontottam el, bár emlékeim szerint az oldalsó króm dekormatricák aránylag hamar lekerültek róla. Most az ebay-en 120 evráért kínálják az itt látható példányt...

Egyébként a fenti Toyota valójában nem is a legnagyobb, mert mellette van még két darab 1:10-es távirányítós autóm (igen, kompenzálok, gyerekkoromban ez teljesen kimaradt), az egyik egy filmes játék, Mr. Irdatlan szolgálati autója, amit eredetileg donornak vettem a távos Wartburghoz azzal az elgondolással, hogy rádióst eszkábálok belőle, de mivel noname mivolta és az 1200 forintos (!!!) vételár ellenére tökéletesen működik, ráadásul a kislányomnak is megtetszett, meghagytam egyben. Ilyen ez:

A teteje levehető, az ajtók nyílnak, és amikor megy, dübörgő motorhangot ad és világít a lámpája, nem egy rossz darab. (A képeket az ebay-ről szerváltam, mert az enyém - óppardon, a kislányomé - pont nincs itthon. 40-50 dollár környékén megy egyébként.) A másik ennél azért egy jóval komolyabb, de még mindig elég alap R/C Nissan 350Z, amelyet a kínai - szintén névtelen kategóriájú - Propel Toys gyártott:

Na ez már igen fürge egy példány, jó múltkor le is vittem a játszótérre a gyerekkel együtt, ő elvolt a hintával meg a mászókával, én pedig ezzel élvezkedtem. Megy, mint a nyíl... Szerencsére a nyári napsütésben nem látszott, hogy bekapcsolásra a kerekek mögött kis piros ledek adnak az autónak némi pro street hangulatot :) Viccesen került hozzám, mert valami 10+5 dollárért lőttem, ráadásul Toyota Celicának hirdették, és amikor megérkezett, meglepve láttam a csomagoláson, hogy csak a szállítás 20 dolcsi volt. Írtam az eladónak, hogy hát nagyon köszönöm, mire azt válaszolta, hogy örüljek, hogy így elbaszta a kalkulációt :) A tervem az egyébként, hogy a jelenlegi karosszériát lecserélem egy ilyenre.

Péntek lett közben, lassan zárul a nagyokkal foglalkozó tematikus hét, de estefelé lesz egy utolsó nagy poszt, addig még tartsatok ki, de ha nem, az sem baj, jó hétvégét!

Nem maradhatott ki a sorból a legfrissebb beszerzés, a múltkori homokozós Wartburg tesója, a homokozós Trabant! Kitartó keresgélés és temérdek magyar forint árán végül meglett, így nyugodtan dőlhetek hátra, de előtte még elétek tárom a kincset:

Az én régi darabom piros volt, ez az új narancssárga, nem a nap szítta ki. Ahogy írtam a Varnyúnál is, az anyaga leginkább a locsolókannákéhoz hasonlítható, ha benyomom, behorpad, de aztán magától ki is horpad, ami igen hasznos feature egy gyerekjáték esetében. Összetörni tehát lehetetlen. Azért elrontható, a gonosz kis gyerekfogak például a tengelyt kitartó rágcsálással ki tudják szabadítani a helyéről, de a sarkokban is javíthatatlan károkat tudnak okozni, ezért gyerek kezébe szájába ez a példány már nem való. Egyébként az rögtön feltűnt, hogy ezek nem az eredeti kerekek rajta, jóval szélesebb is a tengely, mint kellene (saját legós tuning itt), de kicsire nem adunk...

Súlya nemigen van a kis Trabinak, viszont viszonylag jól gurul - és a viszonyítás alapja itt legyen akkor bármilyen más játák a homokozóból, tehát mondjuk egy lapát vagy egy vödör, tehát módosítok, állat jól gurul! Ha nekigurul valami nagyobbnak vagy nehezebbnek, simán visszapattan, és magától szerencsére egyáltalán nem prezentál gyűrődőzóna-tüneteket. És a kopások is értelmezhetetlenek az esetében, ugyanis anyagában színezett. Jó, ha mindenképp szigorúnak kell lenni, azt mondom, karcolások azért fellelhetők az autó felületén, ide értve az ablakokat is, amelyek a gyártás végletes egyszerűségéből fakadóan átlátszatlanok. Bár nem vágtam szét és nem világítottam át, az az érzésem, hogy nincs kidolgozott beltere :)

Gyerekkoromban emlékeim szerint ezzel is a Balatonon játszottam, valahogy nem rémlik, hogy valaha is felkerült volna Pestre, de még az is lehet. Ami biztos, hogy mára elkallódott, ezért kellett újra beszereznem - az akkori ár nagyjából hatvanszorosáért. Nem baj, megvan, és ez a lényeg.

Ha mondjuk - jó esetben - 50 év múlva feldobom a pacskert, a német ebayen az örököseim tuti újabb hatvanszoros árat kérhetnek majd érte. Ha viszont még idén kinyúlok, a csajom tuti kivágja a szemétbe... Bár addig még megkérhetem, hogy a hamvaimat ebben tárolja :D

Múltkor azt írtam, teljes a Countach-sor, de mint utólag kiderült, tévedtem. Most már teljes. A börzén egy kedvező csere útján szert tettem egy 1:18-as Lamborghinire, amit most meg is mutatok nektek:

Burago gyártmányú, Made in Italy, és ebben a méretben ez a második ekkora kisautóm. Vagy a harmadik, illetve inkább negyedik, ha nagyvonalúan ide sorolom a két Wartburgot is. Szóval jó nagy, na. Nyílik rajta minden, kormányozható, szépen gurul, de sajnos már látszik rajta a kor:

Sok részletet kidolgoztak rajta az olaszok, ez főleg a beltérben érhető tetten, de a motortér is igen látványosra sikeredett. Mondjuk ez ebben a méretarányban nem számít kirívónak, és ez így is van rendjén:

Elég súlyos is, már csak a méreténél fogva is, van benne anyag rendesen. Továbbra sem tervezem ezt a méretszekciót bővíteni, de néha azért teszek kivételt. Legközelebb például majd akkor, ha sikerül Hazárd megye lordjai-s Chargert vagy Starsky és Hutch-os Gran Torinót lőnöm ekkorában, emberi áron...

UPDATE: elcseréltem a fehér bálnát...

Folytatom a sort pár Polistil modellel 1:24-ben. A múltkor mutatott Merci mellett az alábbi pár darabbal rendelkezem egyelőre, de van még pár a listán, amiket jó lenne ám beszerezni. Kezdem a legritkábbal, ami nem más, mint egy Opel Ascona 400, csak ez ugye nagyobb a korábbinál:

A matricákat gyárilag csak az egyik oldalra tették fel (ilyen megoldást már láttunk), a maradékot nekem kellett megoldanom, de sikerült mindet aránylag jól felhelyeznem. Fém a karosszéria, alul-belül minden műanyag, nem rugózik, ez tényleg egy egyszerű játék inkább, mint modell. Hasonlóan a komoly szélesítésekkel felvértezett Porsche 928-hoz, amely hasonló jellemzőkkel bír minden egyéb tekintetben is, csak ez sajnos jóval kopottabb:

Az ajtajai ennek is kinyithatók, de ennyi az összes extra. Ja, és a kosz a beltérben. Van még egy Porsche, ami egy kicsit más kategória, jóval igényesebb, már valódi modell:

A 911-es aránylag jó állapotban került hozzám, de sajnos pár műanyag kiegészítő hiányzik róla. Összességében azonban nagyon egyben van, ezért is nem hagytam ott, illetve a 4 font körüli ára is komoly meggyőző érv volt - annak ellenére, hogy ez a méretarány továbbra sem lép elő fő profillá, de tény, hogy számosabbak már, mint jó pár hónappal ezelőtt. 1:24-ben egyébként még van ám egy remek modellem under construction, de az Burago, ha kész lesz egyszer, ígérem, megmutatom azt is. De nem holnap, akkor más jön, addig is egyrészt nézzétek meg ezeket az 1:24-eseket és döbbenjetek, másrészt pedig minden jót!

MÁS: nem tartozik a fenti témához, de az 1:24-es méret által talán egy kicsit mégis. A vasárnapi kisbörzén lőttem olcsón egy szép Anker FIAT lendkerekes kisárúszállítót, de nekem nem kell, szóval ha valaki vágyat érez egy ilyenre, szóljon, ne habozzon!

A ponyva kivételével hiánytalan, hibátlan darab. Kápé vagy csere. Üdv.

UPDATE: mégsem adom el...

Eldöntöttem, ezen a héten csak nagy kisautókat mutatok. Ez van, ha tetszik, ha nem. Kezdetnek jöjjön egy Elecon gyártmányú Kamaz 1:43-ban. De előtte a kötelező kör:

Ha valaki nem tudná, mert mondjuk túl fiatal, a Kamaz (Камский автомобильный завод - Камаз) egy orosz teherautógyár és egy -típus neve, az orosz Tatársztánból. 1969-ben a szovjet nagyfejűek úgy döntöttek, kell nekik egy ilyen gyár, ahol büdös nagy teherautókat készíthetnek. A Nabereznye Cselniben újonnan felépített üzemben még abban az évben el is kezdődött a gyártás, de csak 1976 február közepén gördült le a sorról az első Kamaz. 1987-től itt készültek az Oka nevű Lada kisautók. 1993-ban sajnos leégett a Kamaz teljes motorgyártó részlege. De megoldották. A hazai piacon kívül a Kamaz teherautók igen népszerűek még a mi környékünkön is, de a legfontosabb piaca már Dél-Amerika, Kína és Észak-Afrika. Napi 260 Kamaz készül. Esetleg azt fontos még megjegyezni, hogy a Kamaz rekordszámú, pontosan 9 Dakar-győzelemmel büszkélkedhet, legutóbb például 14 szakaszból 14-et nyertek, ez tehát flawless victory.

A modell is Tatársztánban készül, bármennyire is szürreális ez a név. A doboz feliratai szerint hét éven aluli gyerekeknek nem ajánlják, de nekünk, harmincas gyerekeknek annál inkább: csodás a részletezés, igényes a festés, a kerekeken gumik vannak, a rugózás is működik, billenthető a fülke, alatta kidolgozott a motor, de valahogy még mindig tapintható rajta valamiféle orosz darabosság, bár ezt nem tudom úgy igazán megmagyarázni. Valahogy olyan orosz az egész. Bármennyire is cizellált a modell, kevésbé félteném leejteni, mint bármelyik polctársát...

Az 1:43-as modell egy katonai kivitelű 5350-es típust mintáz, amely a valóságban hatkerékmeghajtású, 9.2 tonnás, 6 tonna teherbírású, egy 260 lóerős turbódízel motor által hajtva. Kezdetben féltem tőle, hogy ez az 1:43 talán csalás, de mellé téve az UAZ-t nem nagyon lóg ki a lóláb:

A motorról jut eszembe: egy speciális hidegindító berendezésnek köszönhetően -50 fokig simán indul a gép, a kerekei pedig közpintilag fújhatók. A modell elég súlyos, ugyanis az alváz és a fülke is fém, minden más műanyag, a ponyva pedig levehető, megkönnyítendő a pakolást:

Egy hasonló ZIL-hez kattintsatok ide, az sem rossz. A héten további méretes darabok következnek, de nem feltétlenül ilyen teherautós értelemben, majd meglátjátok...

Szép napot!

Ideális választás, belefér mindenféle csokoládé, ha Artúrnak van rá 5 rongya:

A Culinaris-ban szpottoltam szerdán.

Ezúttal saját. Először egy érdekes színű felnikkel szerelt Porsche a Hegyalja útról:

Majd egy újabb plázatöltelék:

Szép napot!

Újabb baja versenyző jön, ezúttal egy valódi Ford, a Hot Wheels-nél Sandblaster. Óriási. Számomra újdonság a kerék is, de a kisautó hossza is tekintélyt parancsol - ez főleg legalul látszik, ahol együtt szerepelnek a MB Baja Bullet modelljével:

A kiegészítők, amelyek egy ilyen versenyautónál megszokottak, a helyükön vannak, de tény, hogy nem cizellálták túl, elöl például fordíthattak volna egy kicsit több figyelmet a lámpákra, de hát annyi baj legyen, a lényeg úgyis az, hogy legalább megvannak. A hatalmas FORD felirat az autó elején így a kengururács takarásában kevésbé tolakodó, mint mondjuk a MB-féle Raptor-nál. 

És ha már itt buckákról esett szó, egy kis csúsztatással ide kívánkozik egy másik friss beszerzésem is, ami a változatosság kedvéért egy Matchbox, ugyanis meglett a Jungle Safari feliratú VW Typ181-es is, végre-valahára:

Nagyon jól állnak neki ezek a matt kerekek, ahogy azt nemrég pittlaren is írta, illetve a festetlen lámpák miatt sem panaszkodom, egyenesen örülök, hogy készítettek belőle egy ilyen változatot is, mert valljuk hát be férfiasan, a bilikék és a citromsárga nem a legszerencsésebb szín ennek a típusnak... A múlt héten elfelejtettem, de most szólok, hogy ha esetleg nem tudnátok, péntek van, jó hétvégét!