Autós gyűjtés az 1969-es Woodstock fesztiválról - nyilván VW-túlsúllyal ;)

Hoztam azért videós tartalmat is:

Gyertek máskor is!

Ma a Greenlight legújabb filmes sorából következik pár hiánypótló darab - de sajnos (persze a sajnos itt relatíve sajnos) mindet csak bontatlanul tudom megmutatni. Az első a Mátrixban (is) szerepelt Lincoln Continental, amely már nem egyszer volt a blogon téma, először 2009-ben, másodszor ugyanabban az évben, majd 2011-ben, igaz, ekkor két a maihoz képest újabb típussal, végül pedig 2014-ben. A mai kétségtelenül a legrészletesebben kidolgozott darab, illetve abban is ez a példány a legerősebb, hogy van hozzá csomagolás, nem is akármilyen - igazi polcdísz! Egy érdekesség a filmes autóról: nem ugyanaz az autó szerepelt a három részben, az 1999-es elsőben egy 65-ös volt (ez, amit kicsiben is mutatok), a folytatásokban pedig egy korábbi évjárat. Mi ez, ha nem hiba a mátrixban? ;)

A hiánypótló szó nem is igazán a fentire, hanem a most következő kisautóra érvényes, más gyártó ugyanis nem készítette el a Matchbox-méretnek is nevezett 1:64 körüli méretarányban a Mad Max ikonikus Ford Falcon XB modelljét, egészen eddig legalábbis. "Sima" Ford Falcon volt már errefelé, persze, ráadásul lassan 8 éve, de azért ez az igazi:

Az A-team (Szupercsapat) GMC Vendura furgonja a gyűjtőknek eleddig leginkább Hot Wheelsként lehetett ismerős (bár egyéb gyártók is megformálták MB-méretben, több-kevesebb sikerrel), mégis úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen nagy, fekete és kövér, szóval behúztam ezt is, ki tudja, lesz-e később?

A csomagolás hátoldalán a sorozatból vett jellemző idézetek szerepelnek a főszereplőktől, az autóról kevés szó esik. Ugorgyunk. A most következő kisautó magában nem túl érdekes (na jó, dehogynem, inkább úgy értem, hogy) szerepelt már a blogon több kivitelben és több gyártótól, pl. Johnny Lightning modellként civilben itt, Matchboxként pedig emitt, itt volt tehát az idő, hogy a Greenlight megoldását is beszerezzem, és ha már így tettem, akkor az legyen filmes. Így is lett, a Terminatorban szereplő rendőrautót tudom nektek megmutatni:

A többihez hasonlóan példás kidolgozottságú kisautó, és a csomagolás is nagyon jól sikerült. De folytatom: nem a bevezetőben említett új eresztés tagja, ráadásul már volt is szó róla, korábban a blogon, de szerintem hiba lenne innen kihagyni az 1974-es eredeti film 2000-es, Tolvajtempó címen ismert - és szerintem nagyon is jól sikerült - feldolgozás zászlóshajóját, Eleanort:

Azért válogattam be mára mégis, mert nem igazán jártam (fotóztam) még körül korábban, úgyhogy ez most egyfajta pótlás. A kisautó, a Greenlighttól nem meglepő módon, hiteles feldolgozása a filmben is látott 1967-es Ford Mustangnak (óppardon, Shelby GT500-nak), színek, arányok, dekoráció, body-kit, felnik mind rendben. Az ajtók nyithatók, és ezt volt szerencsém kipróbálni is, régebben volt ugyanis egy bontott darabom, amit azonban egy nagyobb pakk részeként eladtam. már. Végül pedig a Corgi, a Johnny Lightning és a Hot Wheels mellé be tudom tenni a Greenlight-féle Ford Gran Torinót is, amely természetesen a Starsky és Hutch című krimisorozat Zebra 3-asa, mondhatni, mindenki kedvence. Csikós itt írt is egyszer a (vagy 'egy'?) magyarországi példányról, autós találkozókon pedig magam is megcsodálhattam közelről, többször is. Ez itt az:

Mind közül (eddig) ez a legélethűbb, lerészletesebb darab, ehhez képest a JL és a HW is csak játék, a Corgiról nem is beszélve. Méretesebb is amazoknál, de nem zavaróan nagy, pont jó. Mint fentebb írtam, ezek nem csak most bontatlanok, hanem terveim szerint azok is maradnak egy jó ideig, így mutatnak ugyanis igazán jól, ezeket máskor sem nagyon szoktam kibontani, bár van olyanom, ami eleve pőrén érkezett, de nem ez a jellemző. (A HW A-team GMC-jét magam bontottam ki anno, de már bánom erősen.) Az a nagy helyzet egyébként, hogy van még vagy száz hasonló kisautója a Greenlightnak, de nem lehet mindent megvenni, illetve majd ha nyerek a lottón, utána lehet. Ha lesz fejlemény e fronton, ígérem, szólok ;)

Idén és itthonról sikerült beszereznem a következő 8-as sorozatot, amelybe a Hot Wheels fémszínű, "zamac" modelleket válogatott az 50 éves évfordulójuk apropóján. Szerintem elég jól néz ki a szett, de talán egy kicsit jobban is megerőltethették volna magukat, mármint ami a bekerült modelleket illeti: tucatdarab mind, semmi speckó, leszámítva persze az említett fényezést. (Megjegyzem, nem ez az egyetlen 50. évforduló sor, ami megjelent, létezik ennél "prémiumabb" válogatás is, nyilván jóval prémiumabb áron, majd mutatom azt is.) Ami egyébként érdekes, ilyenem eddig szerintem nem is volt, most meg lett hirtelen nyolc. (Update: nem mondtam igazat, mert elfelejtettem, hogy de, van már egy ilyen kivitelű Custom 67-es Firebird-öm, sőt egy ilyen fémszínű Datsunt is mutattam már a Cool Classics sorozatból, elnézést.) Jelen készletben a kisautók 1000 Ft alatti darabáron elérhetők (vagy legalábbis voltak, amikor egy hazai online játékboltból megrendeltem), de gondolom, lesz még ez a szett akciós is a hiperek polcain, ahogy ugye a BMW- vagy Porsche-sorok árai is erősen lecsökkentek pár hónappal a megjelenésük után. Mindegy, ha így lesz, akkor így jártam. Nézzük akkor a "tucatautókat", amelyek közül csak egy új bemutatkozó a gyűjteményemben, illetve egy másikról pedig még nem írtam, így a blogon kettő. Kezdem:

Rögtön az első szerintem a legjobb is mind közül, ez a 67-es Ford Mustang Coupe, amelyet 2012-ben mutattam, és tulajdonképpen az egyik legjobb Mustang-feldolgozásnak tartom a Hot Wheels életében. Annak ellenére, amit anno is írtam, hogy a nagyobb hátsó kerekeket nem szeretem, és hogy a MB-változat - pont ezért - jobban bejön. Ellenben ez az "új" típusú kerék, ami vasfelnit mintáz, tetszik ennél is.

A kettes számot viseli a sorban a Chevy Camaro Concept, amely 2009-ben szerepelt már a szirszarjaimon (a linkelt posztban alul), igaz, akkor túl sokat nem írtam róla. A nyers fém színén kívül a kék lángnyelvek és a kék szegélyek a kerekeken azok, amik még feldobják az összhatást, utcára nem kéne, de egy tuningshown elmegy. A nagy hátsó kerék is ilyen, hogy végül is egy ilyen összetételben megbocsátható...

Megint csak egy 2012-ben elétek tárt kisautó következik, mégpedig az 1968-as Plymouth Barracuda Formula S, amelyből a nekem meglévő darab talán nem a legszerencsésebb festésű kivitel, de még bőven vállalható - ez az új változat viszont már a vállalhatóság határán egyensúlyoz, a sárga lángfestés (ha már elhagyni nem lehetett) készülhetett volna egy kicsit visszafogottabbra, bár szerintem a karton grafikáján teljesen jól néz ki. A fehér peremű felnik viszont tetszenek.

2010-ig kell visszalapoznunk, ha meg akarjuk nézni újra az 1970-es, 4-essel jelölt Buick GSX kisautó "eredetijét", amely egy kimondottan jól sikerült darab, és nincs ez másként ennél az 50 éves szülinapi kivitelnél sem. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok az autók (és kisautók) oldalára festett lángnyelvek nagy barátja, főleg az ilyen erősen stilizált formájúaknak, a feketén hagyott front és hátsó rész azonban kárpótol, attól jó marcona lett az összkép, az meg kell. A felnik színe is passzol a dekorációhoz, nincs vele baj.

Ötödik a sorban a 68-as Olds 442, amely típus már többször volt látható a blogon, pont ez a verzió pedig 2015-ben, Modern Classic-ként. Az újon a fekete műanyagok jól mutatnak, ahogy a nemrég debütált "vasfelnik" is, ez esetben viszont a sárga peremet szívesen elhagytam volna róluk, mindegy. Értem, hogy miért variálták így meg, de talán felesleges volt. A zöldes üvegezés viszont érdekes színfolt.

Hatossal egy 1971-es Dodge Demon érkezett, amit a már linkelt 2010-es posztban is láthattatok, a Buickhoz hasonlóan sárgában. És lilában. Ezúttal is van némi lila, az autó ablakai kapták ezt a szokatlan színt, de oldalra is jutott, mégpedig a piros lángnyelvek szegélyeként. Érdekes, de nem fáj. Valószínűleg a kerekek is lilára pingálni már túlzás lett volna, ezt érezhették odaát is, így azok most arany színben pompáznak, de a fekete műanyagok itt is megmentik a kisautó becsületét.

Plymouth Duster Thruster kisautóm eleddig nem volt, tehát ez az igazi újdonság nálam, ezúttal hetes sorszámmal. A modell 2008-ban mutatkozott be a HW kínálatában, és ahogy a wiki is írja, egy 72-es Dustert mintáz, nyitott motortérrel. Valamiféle performance autóként talán még indokolt is lehet a brutális méretű hátsó kerék, így emiatt most nem kezdek újra siránkozásba, az oldalára itt most piros-fekete kombóban felkerült lángnyelvek pedig már szinte hiányoznának, ha nem lennének. Kezdem érteni a koncepciót... ;)

A sort egy 68-as Copo Camaro zárja, és ilyen kisautóm már volt régebbről (fehérben), csak még nem mutattam. Ellenben egy másik Copo-modell már volt errefelé, és ott le is írtam, mint jelent ez a mozaikszó. Szóval ez a kis Camaro tök jó kisautó lenne, ha nem kerültek volna alá ezek a harsány kék kerekek. Hogy hátul nagyobbak, mint elöl, már nem meglepetés, ebben a sorozatban ezt el kell fogadnunk, viszont hogy nem hagyták feketén őket, az szerintem komoly hiba. Nem mondom, hogy kilóg a sorból, de tényleg jobban esett volna, ha erre még alszanak. A karton képén bőven elmegy, és élőben szerencsére sokkal kevésbé bántó, mint ahogy itt kinéz. Oké, oké, azért nem dőlünk a kardunkba, lehetett volna nem megvenni ezt a sorozatot, tehát félreértés ne essék, ahogy fentebb is írtam, értem a koncepciót, tetszik is összességében, csak hát na... ;) Kicsivel több odafigyeléssel ez egy sokkal erősebb gyűjtemény is lehetett volna, és ha a gyárban olvassák, üzenem, hogy legközelebb nyugodtan kérdezzenek meg, teljesen ingyen válaszolok, javasolok, véleményezek.

Az elvakult Matchbox-hívő olvasóim véleményét borítékolni tudom, így inkább a többieket kérdezem: hogy tetszik ez a sor, megvettétek, megvennétek? Köszi a kommenteket előre is.

2013-ban egy időre "motoros" lettem, meg is szerettem a kis gyöszt, majd 2015-ben el is adtam. De nem sokkal később egy Suzuki VanVan szpottolása után azt írtam, hogy megcsinálom a B125-ös motoros jogsit. Tavaly nyáron el is kezdtem, akkor odáig jutottam, hogy levizsgáztam (motoros) KRESZ-ből, majd idén nyáron folytattam, bejelentkeztem vezetésoktatásra, és ennek a nyergébe pattanhattam:

Ez egy Suzuki TU-X, a "postás-yamaha" előtti "postás-suzuki" (ahogy egyébként pont a felső képen is szerepelnek, de ez csak véletlen), 125-ös egyhengeres, négyütemű, léghűtéses kis csoda, nagyon nekem való szerkezet. Ennek a 125 köbcentiig érvényes jogsinak az az előnye, hogy ha van B-s jogsid, viszonylag könnyű megszerezni - egyszer voltam rutinoktatáson, kétszer forgalomban, aztán tegnap jött a vizsga. Ez volt a rutin része:

Erősen féltem, hogy elcseszem a bójákat (emiatt buktatnak, őrület, pont kettővel előttem is ilyen okból húztak meg egy srácot), de végül nem volt gond itt sem és a forgalomban sem, simán meglett. A következő lépés, hogy beszerezzek magamnak egy motort, de még nem döntöttem el, mit: játszik a bevezetőben említett VanVan, a szintén említett Yamaha SR125, illetve tetszenek még a soft endurók, a Yamaha XT vagy DT. Vagy esetleg ha valaki megdob egy millával, akkor egy KTM Duke. Meglátjuk, és meglátjátok majd Ti is.

Mára 16 db képet szedegettem össze angol gyártmányú autókról, amelyeket Magyarországon fotóztak 1949-től 1974-ig. A gyűjtéshez a Fortepan mindig lenyűgöző képgyűjteményét használtam. Jó szórakozást!

1949. Könyves Kálmán krt.

1957. Komp

1964. A Magyar televízió Morris gyártmányú közvetítőkocsija, a második képen a Széchenyi téren.

1964. Szeged, lakótelep

1965. Margit krt.

1966. Budapest, valamilyen rendőrségi udvar

1967. Budapest

Szintén 1967-ben készült a Rolls-Royce-ról a kép a Baross utcában (Silver Cloud III)

1967. Az Ellenérvek című film forgatásán Schiffer Pál (jobbra) rendezővel

1970. Budapest IX., ferde utca, Hotel Aero

1972. Budapest, Városliget, BNV

1973. Budapest, Szentháromság tér

1974. Budapest, Dózsa György út

1974. Budapest, Hotel Aero újra

1974. Budapest, Vértanúk tere, esküvő

Köszönöm, hogy megnéztétek!

A projekt következő összerakandó tárgya a 75014-es készlet hósiklója volt. Mivel eleinte nem találtam meg a leírását, tévesen azt gondoltam a kb. 30%-os készültségi fokú sikló alapján, hogy ez valamelyik Snowspeeder szett, leginkább a 75049-es, de hamar rá kellett jönnöm, hogy amit a képen látok, és amit a kezemben, némileg eltérnek egymástól. Utána a 8089-esre tippeltem, de az sem stimmelt. Aztán meglett, hogy honnan származik, majd utána a kis összerakási füzet is előkerült a kupacból, így már nem volt nehéz elkezdeni összeszedegetni a szükséges alkatrészeket - nem volt nehéz, csak lassan ment, de csak összeállt:

A taun-taun is megvan, most már csak a sallangokat kell kikotorni és összerakni, de még mindig nem sikerült minden zacskót és kis dobozt átnéznem, szóval még akár elő is kerülhet minden. A legnehezebb részén azonban túl vagyok. Egy-két dolgot muszáj voltam cserélni benne, pl. a hátsó szigonyfegyver mögött egy lapos kis recés elem lenne gyárilag, illetve ugyanennek a fegyvernek a felfogatása sem színhelyes jelenleg, de talán majd sikerül kijavítanom, mielőtt eladásra felteszem valahova. Nagyon jó kis szett egyébként, erősen elgondolkodtam, hogy meg kellene tartani, főleg hogy anno sokat játszottam PC-n a Shadows of the Empire nevű 1997-es játékkal, amiben az a fejezet tetszett a legjobban, amikor ezt a siklót irányítva kellett felbuktatni a Hoth-on a lépegetőket.

Egész jó kis ötöspakkot készített a Majorette, amihez egy januári börzén sikerült hozzájutnom, igaz, pár nappal később láttam már a Tescóban is, picivel olcsóbban - mindegy, ez egy ilyen műfaj. Vintage Giftpack néven hozták ki, talán ezt nem kell lefordítanom, és tényleg igényes doboz lett, teljesen alkalmas ajándéknak. A kisautók jól lettek összeválogatva, és a kivitelük is teljesen rendben van - ráadásul ez mind új a Majorette kínálatában, nem csak úgy behúztak korábban kiadott modelleket. Mutatom:

Egyedül a kerekeikkel nem vagyok teljesen kibékülve, de ez legyen a legnagyobb baj az életben. Érdekes, hogy a Majorette szinte utolsó mohikánként ragaszkodik a nyitható ehhez-ahhoz, illetve a rugózáshoz is a kisautóik (egy részének) esetében, ami viszont sajnos a másik oldalon eléggé megdrágítja őket. A szett csomagolásának a hátoldala is kapott egy szép csoportképet, a szép persze relatív, láttam már szebb Photoshop-képet életemben, ráadásul a T1-es Transporter nem is stimmel teljesen, hiszen hiányoznak róla az ablakok körben. Mindegy. A VW kisbuszt egyébként megvettem önállóként is:

Létezik egyébként még több ilyen ötös szett is, pl. kimondottan Volkswagenes sor, ami a benne lévő újabb típusok miatt nem tetszett nekem annyira (hogy megvegyem), vagy Lamborghinis, de az alább is látható Mercis gyűjtés azért elég jól sikerült:

Mégsem vettem meg ezt sem, neon-metál színben ugyanis már van Majorette AMG GT-m. Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatás? Ha igen, és lesz olyan is, ami a posztban bemutatotthoz hasonlóan megtetszik, szerintem azt is beszerzem majd. Meglátjuk.

Na most hogy ez Volkswagen, vagy más, nem tudni biztosan, de szerintem VW. Turkálós találat a február eleji börzéről, és ahhoz képest szerintem teljesen jó. Nem volt meg eddig, nem is volt rá égető szükségem, de mivel egy régi (1971 és 1976 között gyártott) angol Matchboxról van szó, befogadtam hát:

Ez a típus összesen egy verzióban készült (mármint a földi halandó számára elérhető egy verzióról beszélek, nyilván vannak egyebek), pedig szerintem lett volna benne még fantázia. Az én példányomról már sajnos hiányoznak az első kerekek elől a fényszórók, de aki nem ismeri a típust, annak valószínűleg ez nem tűnik fel. Nem egy bonyolult darab, és aminek külön örülök, az az, hogy a tengelyek, kerekek teljesen rendben vannak, így tulajdonképpen játékra is alkalmas, na nem mintha ilyen sorsot szánnék neki a továbbiakban. Na de lőttem egy másikat is, ugyanebben a műfajban, csak épp a március közepén rendezett börzén, íme a Baja Buggy:

Ez is turkálós példány, ami látszik is rajta, de hogy az elejéről hiányzik a csodás margaréta matrica, nekem kimondottan jól esett. A fekete tüttékből tudható, hogy ez a legkorábbi kiadás, később ezeket pirosakra cserélték. Itt már valószínűleg nem egy VW-alapú bagiról beszélünk, a brutális V8 minden bizonnyal komolyabb terepezést tesz lehetővé, de az eredeti rendeltetési helyén, tehát a homokozóban, valószínűleg ugyanazt tudja, mint a lila tesója ;)

Nem egyszer utaltam már a kiváló, 2016 utolsó napján mutatott Japan Historics sorra a Hot Wheelstől, ami a mai napig az egyik kedvencem, de a mainál relevánsabb hivatkozás még nem volt, ugyanis megérkezett a második eresztés belőle, és ez is ámulatba ejtő.

A szett nekem kintről lett meg, de az egyik magyar forgalmazó - igen, van ilyen - honlapján ez a szöveg olvasható: "... a Japan Historics 2 szettnél igen komoly minőségi különbségeket találhatunk a Japan Historics 1-es szetthez képest. Változtattak és javítottak az öntő formák minőségén, a papír kártyák minőségén, a bliszter merevségén és a modellek minőségibb festékkel lettek fényezve." Jó tudni.

Annak ellenére, hogy ide is bekerült a Mazda RX3, így tehát van egy átfedés az előzővel, illetve a Bluebird 510 és a Nissan Z is megvolt már korábbról, utóbbi ráadásul gumikerékkel a két hete mutatott fánkos gyűjteményből, két új kisautó is itt debütált a HW kínálatában, az egyik a Skyline C210 (felső fotó) és a Laurel 2000 SGX (legalsó fotó). Nem is értem, miért nem lett ez kimondottan Nissan Historics...? Ja, de, nyilván a Mazda miatt. Hát azt már igazán lecserélhették volna mondjuk egy speckó kivitelű R30-asra ;) Mutatom a kicsiket:

Mondanom sem kell talán, hogy ezek is maradnak bontatlanok. És mielőtt kérdeznétek, miért: egyrészt nagyon jól mutatnak így együtt a kartonjaikon, másrészt ott van az a szempont is, amit amúgy jórészt csak viccből szoktam emlegetni, azaz hogy egyszer majd ha eladom őket, minden bizonnyal jókora haszonnal fogom tudni ezt megtenni. Bár nincs ilyen szándékom, még bármikor lehet. Az első szettet még 15.000 Ft alatt sikerült behúzni, ma már nehezen lehet találni 25 alatt. De mondok jobbat: sok-sok évvel ezelőtt mutattam pár Johnny Lighning kisautót, amelyeket a Hazárd megye lordjai sorozat alapján készítettek, több hullámban. 2-3000 forintokért vettem anno darabjukat, ami már akkor sem volt persze kevés pénz (2008-2010-ről beszélek), de tetszettek, így General Lee-ből talán két vagy három darabom is volt. És akkor menjetek fel most az ebayre, keressetek rá, és nézzetek nagyokat! (Mondanom sem kell, az én említett darabjaim már két kivétellel nincsenek is meg, de a narancs Charger azért megmaradt, és a jelenlegi eladási ára bőven fedezi az összes többi beszerzési költségét - jobban mondva fedezné, ha eladnám.) Persze csúsztatás lenne ezt befektetésnek nevezni, inkább csak jó érzés a tudat, hogy a gyűjtési ösztön és az önmagamnak történő esztétikai örömszerzés mellett valami értelmesre is jó azért a gyűjtés. És ha elég erős és kitartó leszek, a gyűjteményem felszámolása már az utódaimra fog maradni, remélhetően komoly anyagi nyereséggel a számukra. (Persze, hogy nyereséggel, hiszen ők nem tettek bele pénzt.)

Kívánok kedves mindannyiunknak kellemes napot és még sok-sok ilyen remek Hot Wheels kisautót!

Teszi fel a kérdést a holland Ruben Ooms itt. Hát szerinte így:

Ügyes.

Egyszer nagyon régen egy főnökömnek volt egy Lexus GS300-asa, amivel időnként mentünk ide-oda, néha hosszabb távokon is - és nagyon szerettem. Annyira, hogy elhatároztam, egyszer nekem is lesz. IS-t akár már azóta vehettem volna is, sőt GS-t is, hiszen ezek már egymillió alatt előfordulnak, persze nem újonnan, de végül csak az maradt, hogy kicsiben szereztem meg (jó) pár év késéssel a GS430-ast, Matchboxban. 2006-ban hozta ki a gyártó, több színben is megjelent, de Lexusból csak ez a típus érhető el náluk, és a Hot Wheels sem kényeztet. Mutatom az enyémet, és a képek azért ilyenek, amilyenek, mert ipaddel fotóztam:

Az utolsón látható valamennyire a szépen kidolgozott, jó színű beltér is. Ezeket a kerekeket szeretem a legjobban az utóbbi évek Matchboxai alatt, és ezzel együtt teljesen átlagos, vagyis inkább olyan, aminek az átlagnak kellene lennie: színek, arányok, részletek rendben, oldalsó tükrök és tetőablak is jutottak rá, talán egy kicsit lehetne alacsonyabb vagy szélesebb, de ezen kívül teljesen rendben van. Idén januárban vettem, szerencsére nem drágábban, mint amennyiért egyébként ma is kapható egy bármilyen alap MB az üzletekben. Ebből az érából (lásd még például a legutóbb mutatott Audikat) egyébként elég sok darab hiányzik, de majd idővel szépen bepótolgatom őket...

Az történt nemrég, hogy egy kedves kollégámmal beszélgettünk arról, hogy hát milyen kár, hogy megnőnek a gyerekek, és folyton a kütyüket nyomogatják, pedig mondjuk legózhatnának is. Nagyjából egyidős az ő fia az én lányommal, így a legót is kb. egyidőben hagyták el, és innen jött a kollégám ötlete: iszonyú sok legójuk van otthon, amit jó lenne valahogy elpasszolni, de mondtam neki, hogy ha nem ömlesztve teszi ezt, hanem a komplett készleteket külön, dobozzal, leírással, amik egyébként nagyrészt mind meg is vannak, sokkal több pénzt lehetne visszahozni. De a fiú már nem nagyon szeretne ezzel foglalkozni - én viszont igen! Meg is beszéltük, hogy átveszem az egész pakkot, kiszelektálom, amit tudok, összerakok belőle, még az eladásokat is intézem, és akkor így mindenki jól jár, mert mi tudunk építeni, játszani, ő meg több pénzhez jut majd remélhetően. És el is kezdődött az együttműködés, első körben tehát elhozta az összes legójukat, azt átpakoltuk a kocsimba, tele is lett, én hazavittem, felpakoltam mindent a gyerekszobába, és neki is álltam az első készletnek, a legelőrehaladottabb állapotban leledző 75055-ös számú birodalmi csillagrombolónak. (Utolsó ismert ára 85.000 Ft körül alakult.) A váza lényegében már kész volt, a többi (tehát a felhajtható alsó-oldalsó és felső "borítás", és a forgatható ágyúsorokat is magába foglaló központi blokk) az én feladatom volt. Nem készült túl sok kép az építésről, mert utólag találtam ki, hogy ebből poszt is lesz:

A romboló két délelőtt alatt kész lett, és azért kellett hozzá ennyi idő, mert az alkatrészek eléggé szétszórtan voltak csak meg a különböző dobozokban, a millió ömlesztett lego közül a hozzá való minifigeket is sikerült összeguberálnom, a képen még pont nem látható másik nagy gömbradar és a "tető" közepén található kis alkalmatosság is meglett, és hamar akadt rá vevő is, aki szerintem nagyon jól járt a kialkudott árral. A nagyobbik fiam legnagyobb bánatára... Ez a szett egyébként nekem sosem volt egy vágyott darab, mert a gigantikus 51 centis mérete ellenére túl kicsinek tartom, akár a többi SW-os legómhoz képest, de még inkább a minifigek méretéhez képest. Igaz, egy minifig-scale romboló valszeg nem is fért volna el a szobában, de még a házban sem, ugyanis ha egy minifiget nagyjából 1:40-es méretarányúnak tekintünk, és azt nézzük, hogy a "valóságban" egy csillagromboló kb. 1600 méter hosszú, akkor ez legóban kb. 35-40 méteres hosszúságnak felelne meg, ennyi lego pedig nincs is... Szóval ez volt a projekt első darabja, igyekszem majd az elkövetkezőkről is beszámolni, ha érdekel, gyertek és olvassátok!

A Matchbox-féle Audi RS6-ossal az történt az utolsó (9 éves!) olyan posztom óta, amiben mutattam egy régebbi példányomat, hogy erősen kult státuszba került, normális áron már egyszerűen nem lehet szerezni, vagy csak nagy szerencsével. Ez itthonra és a külföldi oldalakra is igaz, ezek a kisautók elfogytak, eltűntek, így meglehetősen felértékelődtek, ki tudja, miért? A régebbi kék példányomat nem találtam meg otthon, könnyen lehet, hogy az elmúlt közel 10 év alatt valamikor eladtam, nem tudom, de amikor egy decemberi FB-posztban megláttam két hirdetett példányt, és így lehetőségem nyílt visszapótolni, nem haboztam. Külön öröm volt, hogy a kettő a lehető legnagyobb mértékben eltér egymástól, más ugyanis a színük és a felnijük is, mutatom:

Ha átkattintotok a szomszédba, láthatjátok, hogy a jó néhány színváltozat közül azért lenne még mit bepótolni, de szerintem ez nem fog megtörténni, hacsak persze nem ugrik elém a jövőben valamilyen újabb jó ajánlat (update: jelentem, ugrott, de csak még egy sötétzöld lett). Ahogy anno a kéknek, a mostani zöldnek (vagy inkább szürkészöld?) is beszédes a rendszáma, nem fordítom le, úgyis érthető - a piros ebből a szempontból első blikkre érdektelenebbnek tűnhet, de ha mégis belekezdünk a kódolásba, egy szót kiad ez is, de nem mondom meg, számolgassátok ki Ti is! ;) És egyébként az alatta lévő felniket, bár a másikéi talán autentikusabbak, jobban szeretem. Érdekes még, ami az utolsó képen is látszik, hogy a fényszórók eltérő festést kaptak a két kisautón, bár lehet, hogy a pirosnál már egy kicsit fáradtabb volt a szitanyomó eszköz, és eredetileg annak is ilyen részletesebb lámpát kellett volna nyomnia, nem tudom. Amúgy teljesen jó mindkettő, szépek, élethűek, viszonylag részletesek is, és játékra tökéletesen alkalmasak, szerencsére ez a két példány az eddigi életét polcon töltötte, és ez nálam is így lesz, vigyázok majd rájuk. Játszani meg majd veszek a nemrég itthon is megjelent HW RS6-ból. Vagy négyet.

Már csak a vicc kedvéért is időzítettem napra pontosan egy évre a tavalyi hasonló című poszthoz képest, egy nagyon hasonló kisautóról van ugyanis szó, csak ez egy 2014-es Stingray, és nem 2015-ös, mint amilyen a hivatkozott ezüst-kék volt, illetve teljesen más a festése:

Ez a kisautó is megerősített abban, hogy a rendőrös festés szinte mindennek jól áll, így ennek is. Főleg az amerikai rendőrös. A vagány összképhez persze az is kellett, hogy az alap feketén kívül a kis részletek, feliratok is rendben legyenek, ne legyenek elcsúszva, de különösen jó választás volt az is, hogy ezeket a kerekeket tették a kocsi alá, ezek is fokozzák a hatást. (Még úgy is, hogy egyébként nem szeretem, ha a hátsó kerekek nagyobbak az elsőknél, de itt ez most valahogy nem fáj annyira.) Oké, a fényhíd elég megúszós, cserébe szépen kialakították rajta a külső visszapillantókat, és hátul sem lustálkodták (nagyon) el a négy kipufogóvéget, ami ennek a típusnak az egyik legerősebb részlete. Összességében tehát egy teljesen jól megcsinált, de alap Matchboxról van szó, viszont nem lepne meg, ha később visszaköszönne valamilyen speciális sorozatban, szerintem nagyon jó alap hozzá. Gyertek máskor is!

Ma egy újabb csodálatos Hot Wheels szettet mutatok, több korábbihoz hasonlóan a Car Culture sorozatból. Ez most a Cars & Donuts címet kapta, az autókat értjük, a fánk pedig vélhetően onnan jön, amikor a jellemzően hátsókerekes autókkal kör alakú gumicsíkokat rajzolnak az aszfaltra. Más kapocs nem is nagyon létezik a szettben felsorakoztatott kisautók között, ennek ellenére elég jó a válogatás, mutatom is:

McLarenünk már volt korábbról, ahogy a fehér Datsun sem újdonság, persze eleddig egyik sem volt meg gumikerekekkel, de az ötösből a maradék három sokkal érdekesebb: az Alfa már szóba került korábban a Forza-sor kapcsán (abban van a McLaren is), hát most ahelyett meglett így, és nagyon örülök neki, nagyon jól eltalált kisautó. (Nem lenne rossz egyszer majd valamikor egy bontottat is beszerezni, hogy a szintén csodálatos Matchbox-változat mellé tudjam tenni a polcon.) Tök új darab a BMW M1 Procar (ennek eleddig csak a MB-verzióját ismertük) és a békaszemű Impreza is, bár ez utóbbit nem teljesen értem, hiszen létezik már régebbről HW Impreza, de talán úgy gondolták, ide csakis a korábbi, békaszemes változat illik, így megcsinálták ezt is, ráadásul szokatlan módon nyitható motorháztetővel. Lelkük rajta, én örülök ennek is, Subaruból minden jöhet. Kíváncsi vagyok, érnek-e valamit majd ezek a díszes szettek pár év múlva, mert bár alapvetően a gyűjtés öröméért és az esztétikai élményért veszegetem ezeket, de nyilván az sem utolsó szempont, hogy ha mondjuk egyszer elegem lesz ebből az egészből, ki lehet-e majd szállni belőlük plusszal? A fenti pakk beszerzésekor az a szerencsés dolog történt egyébként, hogy valami miatt az amerikai eladó duplán küldte el, otthon kinyitottam a dobozt, és mindegyik kisautóból kettő volt benne. Nyilván nem szóltam neki, gyorsan megkapta a pozitív értékelést, kalap, kabát. Az így feleslegessé vált második szettet gyorsan el is passzoltam a megfelelő csoportban, ezáltal a Cars & Donuts végül nullszaldóval került a gyűjteményembe. Na ez az igazi jó fogás...

Modern autók különkiadás. Az elsőt a nagyobbik fiam ovija előtt lőttem, egy Juke Nismót. Igazi ovibajárós autó anyának.

A legújabb Discovery, asszem, ekkor láttam ilyen életemben másodszor, Óbudán.

Ez meg az aktuális Év Autója, Volvo XC40. Nagyon tetszik.

Igazándiból bármelyikért odaadnám bármelyik autómat... ;)

Az aktuális Chevrolet Camaro tavaly februárban mutatott zárt változata után, amit a Hot Wheels készített el, most meg tudom mutatni a Matchbox-féle nyitottat is, szerencsésen ez is pirosban jött ki elsőre, így elég jól mutatnak együtt...

A fenti képeket, főleg az utolsó látva nem lenne talán rossz ötlet színek szerint gyűjteni, hogy mondjuk a modern izomautókat csak pirosban, a Porschékat meg mondjuk csak fehérben, a japánokat kékben stb. Szerintem elég jól mutatnának így a polcon. A konkrét darabot illetően még annyit mondanék el, hogy szerintem nagyon-nagyon jól sikerült, köszönhetően a visszafogottságának, a kifestett részleteknek és a remek kerékválasztásnak - persze itt is fontos megjegyezni, hogy az ilyen kormányt büntetni kellene, főleg egy cabrio esetében...

Milán fiamat még (szerencsére) nem kapta el úgy a kisautógyűjtési mánia, mint engem, ezért is nem lett a poszt címe az eredetileg kitalált "Apádra ütök", nem mellesleg azért sem, mert egy ilyen volt már. De azért szép lassan gyarapodik a saját kollekciója is, bár ő egész más elvek alapján gyűjt (sőt még csak nem is hívja gyűjtésnek): egyrészt az van neki, amit tőlem kap, másrészt neki nem szempont a realitás, annál inkább az, hogy egy kisautó legyen csili-vili, krómos, fényes, aranyszínű, csicsás, mert ezek szerinte a menőség ismérvei. Ezek az övéi jelenleg:

Mint látszik, ezek mindennapi használatos játékok, de az is világos, miért nem az én gyűjteményem részeként mutatom - bár van átfedés, mert a Ram (ami már szerepelt is a blogon) pl. nekem is tetszik, illetve a MB Firebird azért van meg neki is, mert amikor egy börzén a kezembe ugrott egy turkálós dobozból, és úgy voltam vele, hadd legyen neki is legalább egy "igazi" mecsije - főleg hogy ez az egyik kedvenc gyerekkori kisautóm. Így megleptem vele, és örült is neki. A HW Bone Shaker a halálfejes dekor miatt tetszett meg a kölöknek, az átlátszó meg azért, mert átlátszó. Ezt itt lent szerintem valami csoportból vettem párszázért, Shrek miatt gondoltam jó ötletnek, és nem is tévedtem nagyot, bejött a kölöknek:

A következő Bone Speeder fantázianevű Bone Shaker-reinkarnáció a Burger Kingből érkezett, ez is Miláné:

Aztán van egy pár másik, amikkel inkább Félix játszik, ilyenekből már mutattam korábban, de ezek is folyamatosan sokasodnak, részben börzés turiból (első kép), részben a KIK-ből, amikor akció van ;)

Ő inkább a munkagépeket szereti. Az International CXT eddig nem volt meg (mármint ebben a változatban, másként igen), de ezt a katonait megvettem magamnak is, ugyanis elég jó kiállású darab lett, főleg ebben a színben tetszik. A hókotró (?) fém aljú, elég masszív darab, kapja is az ívet otthon, de nagyon jól bírja, és a traktor is tartósnak ígérkezik, nagyon nem bántam meg ezeket a beszerzéseket, van ugyanis a kicsinek pár gagyi kínai kis munkagépe is, és azokhoz képest ezek Hubble űrteleszkópok. Ja, egyébként még ez a monster truck is Félixé lett időközben, megörökölte a nagyobb tesójától - és "Gonosz Autónak" hívja ;) A fiaim gyűjteményét láttátok, hasonló posztom szerintem egyhamar nemigen lesz...

A lányom. Ma. 14. Agyam eldobom.

2014 után újra hajót szpottoltam, tegnapi és mai sztori, hogy valami bombát találtak a Dunában, és szó volt róla, hogy reggel 10-től lezárják a fél belvárost és a budai rakpartot emiatt. Szerencsére a lezárást eltolták, így Óbudáról az irodába menet tudtam arra menni, és ha már így tettem, le is fotóztam a bombakereső hajót Nektek:

A fent parkoló katonai Unimogokat sajnos nem sikerült lefényképeznem, így abból csak a játékot tudom linkelni ;)

Egész jó képeket sikerült megint összeszednem a már sokszor magasztalt Fortepan oldalról, ezúttal az amerikai gyártmány címkére kattintva töltögettem le egy párat, pontosabban 22 darabot.

Azok kedvéért, akik az eddigi Fortepan-gyűjtéseimről lemaradtak, itt egy kis ismétlés: rendőrök, Mercik, repülők, színészek, ötvenes évek, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek, Volvók, Volkswagenek, versenyautók.

Időrendben:

Willys Jeep 1947-ben Győrben, ünneplőben.

1948, esküvő a Bakáts téren, a főszerelő egy Nash.

1948, egy Plymouth a Szent István téren, Budapesten.

1949, Hegyalja út, Chevrolet Master 85 Town Sedan.

És a büszke tulajdonosok.

Apuka jobban szerette az autót fotózni, mint a feleségét.

1949, Hudson Commodore a Nyugati (akkor Marx) térem, hátrébb egy Topolino az Ikarus mellett, még hátrébb egy Dodge (WC?) teherautó.

1952, Margitsziget, Cadillac Fleetwood. Többször is. Jó messzire eljött.

Dodge WC sorol jobbra szintén 51-ben a Kálvin téren.

Ez a Ford Custom Line a Petőfi téren nem sorol sehova 1956-ban.

1958, Buick Super.

1959 Chevrolet Fleetmaster, kerékcserén.

Nem, nem Csajka, hanem egy Ford Fairlane Miskolcon, 1963-ban.

Ez meg egy Bel Air, 1964-ből.

Ez a kép is 64-es, rajta egy Chevrolet 210.

... és tulajdonosa, Greguss Zoltán színművész. Óbudán készült a fotó.

Ez a kép már egy évvel későbbi, egy Buick Invicta és tulajdonosa látható rajta a Szent Gellért téren.

Nagyjából ugyanonnan származik ez is, csak már 1966-ból, az autó pedig egy Cadillac Sedan De Ville.

Ugyanaz az év, Városliget, Impala miniszteri rendszámmal és miniszteri sofőrrel.

Végezetül egy Chevelle szintén a Városligetből, 1970-ben. Köszi szépen a figyelmet!

Porsche-péntek, hurrá! Óbudán találtam. Ráadásul ismerem a tulajt.

A lassan már végeláthatatlan BMW-sorom egy újabb példánnyal bővült, sikerült ugyanis beszerezni az idén megjelent Hot Wheels BMW M2-t, amely az egyik legkeresettebb darab volt március-április tájékán. Én is ekkor vettem, szerencsére üzletben, azaz "normál" áron, még ha ez már sajnos közel 700 forintot jelentett, amennyiért (vagy csak egy egészen kicsivel többért) jó pár éve a speckó darabokat lehetett megvenni. Mindegy, így is örülünk, hiszen egy nagyon jól eltalált darabról van szó, amelyet a pár éve mutatott 1M-mel együtt fotóztam, végtére is nagyon közeli rokonok:

Az említett "előd" egyébként az M2-ről szóló Totalcar-bemutatóban is említésre kerül. Kisautóként (és gondolom, valódiként is) jobban eltalált darab ez az új, szebb is, finomabbak a vonalai ugyanis, és az egész valahogy szerencsésebb arányú, autószerűbb valahogy. Jó, a Matchbox-féle BMW elég sokat torzult a lekicsinyítés során, ezt a HW esetében mégis sikerült elkerülni, ennek eredményeképp teljesen jól esik ránézni. Ebben sokat segít a jó színválasztás is, amihez szintén fasza kerekeket párosítottak, az összhatás szerintem kiváló. Elöl-hátul rendesen kifestették a részleteket, lámpákat, bár ennyi erővel már rendszámot is kaphatott volna. Mindegy. Amíg nem lesz ilyenem igaziban, addig ez a kicsi is bőven megteszi ;) Bontatlanul azóta egyébként már az újabb színű, a piros változat is megvan, az sem lett rossz.

Idén ismét Horvátországban nyaraltunk egy hetet, és a változatosság kedvéért ugyanoda mentünk, ahol három éve is voltunk, Omisba, csak ezúttal a tavalyi szlovéniai nyaralásunkhoz hasonlóan egy kempingben, mobilházban laktunk, és nem privát apartmanban. (A kemping a fenti képen látható utolsó A-betű jobb szára alatt-mellett van egyébként.) Készült vagy kétszáz kép, de főleg a gyerekekről, na jó, egy pár a feleségemről és közös is, autós-motoros sokkal kevesebb, de azokat megosztom.

Először is, még a nyaralás előtt vettem tetőcsomagtartót a Toyotára, mert az nyilvánvaló volt, hogy az utastérben nem lesz hely, kinyitottuk ugyanis a leghátsó üléssort is. Menabo márkájú, talán olasz, olcsóbb típus, nem is szép. Szemre túl közel van egymáshoz a két rúd, de a leírásban így voltak belőve a távok, nem akartam és nem is mertem ettől eltérni, úgy szereltem fel, ahogy kell.

Aztán béreltem tetőboxot, a legnagyobb Thulét, ami létezik, épp hogy elég volt ötünknek. Úgy volt, hogy hatan megyünk, de akkor már valszeg nem fértünk volna el a cuccokkal, vagy csak az utastér túlzsúfolásával, amit kerülni akartam. Végül maradtunk öten (plusz a kutya), így bent egész jól elfértünk.

Még a főszezon előtt mentünk egy héttel, így nagyon olcsó volt a szállás, de a kempingben (Galeb a neve, ha valakit érdekel) azért voltak rendesen, még ha nem is teltház. A legjobban ezek a puttonyos pickupok tetszettek.

De ez az Indian is nagyon bejött... Szuperjó időnk volt szinte végig, pedig előtte egy kicsit féltem, de egy-két délelőtti és éjszakai esőt leszámítva nem volt gond, a tenger már az első naptól 23-24 fokos volt, a második-harmadik naptól már inkább 25, a vége felé meg már 26 körül, szóval szerencsénk volt. De a kisházunk mellett volt két gyerekmedence is, a kicsik inkább ott pancsoltak naphosszat.

Omisban pedig a kukásautók mellett ez a két rendőrségi kisbusz tetszett meg Félixnek, így ezeket is lefotóztam.

Egy régi Bogarat is sikerült lőnöm, illetve hasonlóból többet is láttunk, de nem volt mindig kéznél a telefon. Trogirban pedig egy gyönyörű állapotú 504-es Peugeot-t láttunk, na azt sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni. Egyébként pedig fájóan kevés régi autót láttunk.

Ez itt egy fél-tengeralattjáró, ilyet szerintem már mutattam korábban.

Visszafelé (is) elég jó tempót jöttünk, ez meg is látszott aztán a box elején. A Toyota egyébként jól teljesített, elégedett voltam vele, még ha a fogyasztás nem is volt alacsonynak mondható - odafelé 7,4 körül, visszafelé, amikor jobban nyomtam, 7,8 körül alakult, de mentségére szóljon, hogy jól meg volt pakolva, a tempomat 138-ra állítva, és jelentős széllel is meg kellet küzdenie, nem beszélve az emelkedőkkel, amikre a Honda kapcsán anno panaszkodtam. 

Ez a csavar még egy érdekesség a végére: mielőtt elindultunk volna, beterveztem, hogy még időben csekkolom a pótkereket, hogy ha netán defekt érne minket, simán ki tudjam cserélni. Még az autó megvásárlását követően beszereztem hozzá a hiányzó gyári emelőt, ezzel nem is volt gond, de végül ilyen-olyan okokból az indulás előtti napra (mit napra, estére!) hagytam a pótkereket. Gondoltam, leszerelem (mert alul van, nem belül), felfújom, visszaszerelem, jó lesz a gyakorlás esti torna helyett. Na ja, csakhogy ekkor tudatosult bennem, hogy belül a csomagtartó alján elhelyezett leeresztő csavar még véletlenül sem oldható a kerékkulcs segítségével, ahogy az logikus lenne, neeem, egy ötlapú csavart kell kitekerni, és akkor ereszkedik le a pótkerék. Na ehhez való dugóm persze nem volt, én meg jól ráparáztam, hogy akkor most mi lesz? A toyotás FB-csoportba írtam, hátha valaki tud egy ilyet nélkülözni egy hétre, és láss csodát, egy volt kollégám felajánlotta a sajátját, amiért még péntek éjszaka elszaladtam, szombat reggel pedig ennek a nyavalyás szarnak a birtokában vághattunk neki a kb. 700 km-es útnak. Szerencsére nem volt semmi gond, de ugye jobb félni, mint megijedni. Hát ennyi, ha valakinek lennének kérdései az úttal vagy a szállással, esetleg ajánlott látnivalókkal kapcsolatban, keressen nyugodtan privátban vagy itt kommentben. Jó nyaralást vagy jó munkát, ízlés szerint!

Nagyon tetszenek a régi Datsunok, ami feltehetően a gyerekkorom egyik kedvenc játéka miatt alakult így, kisautóként igyekszem tehát minél több változatot beszerezni, hogy mást ne említsek, a nálam Hot Wheelsként debutált 510-est, majd ugyanazt kombiban, vagy a Superkings duót. Ezért is vártam nagyon a napot, amikor a kezembe foghattam a legújabb Matchboxot a témában, ami egy négyajtós 510-est, de nem utcai, hanem verseny-kivitelben, a tetején a szafari ralikhoz szükséges kellékekkel. Az internetet böngészve ilyen autót leginkább pirosban lehet találni képeken, és már azt is tudjuk, hogy a következő színvariáció ez lesz (sőt már van) a kisautóból, de ezzel a sárossá dekorált narancs színnel sincs bajom, teljesen jól néz ki. Létezik ugyanebből egy "dísztárcsás" kerekű is, amit szintén sikerült beszerezni valamelyik börzén, és a poszt végén láthatjátok, bontatlanul - bár az ilyen kerék igazándiból egy fokkal kevésbé illik egy versenyautóhoz. Mutatom:

Pont egy hete (és előtte is sokszor máskor) dicsértem a Hot Wheelst, hogy milyen szorgalmasan készíti el kicsiben ezeket a csodás japán kocsikat, de szerencsére a Matchbox is mintha kezdene rákapni az ízére, nem régóta van ugyanis Nissan Junioruk például, vagy kocka Skyline a kínálatukban. És persze nálam otthon a polcon.

Csak így tovább, ennyit tudok mondani...