A legutóbbi óta már új a sofőr, illetve régi-új az autó, csapassuk!

Nekem tetszett.

Merthogy december 5-én előrehozott névnapi ajándékként fogtam fel a 12 fokot, így motorra pattantam, és mentem egy közepes kört. Szentendrének indultam, hogy aztán Leányfalu környkén kiránduljak, de aztán a jó időre kiözönlő tömeget látva inkább elfordultam Pomáz felé, majd onnan fel Dobogókőre:

Persze ott is annyian voltak, hogy egy tűt alig lehetett leejteni, vagy ha az sikerült is, lehajolni már nehéz lett volna a millió parkoló autó között. Nem is időztem ott sokat, fordultam tovább Esztergom felé, majd onnan a 10-es úton lényegében haza, de tettem egy kis kitérőt az Üvegtigrishez:

Ott egy csodás KTM parkolt, majd befutott még egy Hayabusa is, így parkoltunk ott hárman motorosok :) Hazafelé már kezdett fázni egy kicsit a kezem, pedig ugye már téli kesztyűm is van, de az is igaz, hogy ahogy lement a nap, a hőmérséklet is nagyon gyorsan süllyedni kezdett, szerintem 7 foknál nem volt melegebb, mire hazaértem. Igazság szerint nem volt annyira élvezetes most a hegyi szakasz, mert fostam, hogy a csúszós út és a viszonylag régi gumijaim esetleg elvesztik a kompatibilitásukat, de szerencsére nem volt gond, óvatos voltam. Egészségemre!

Az utóbbi időkben nem vettem magamnak semmilyen legót már, ezt is el kellett engednem, viszont a fiatalúrnak egyre több és nagyobb kedve van legózni, így az ő "gyűjteménye" viszont szépen gyarapodik - igyekszünk persze nem eszetlenül mindent összevásárolgatni neki, ráadásul viszonylag markánsan csak a CITY-vonal érdekli, így mostanra összejött egy adag, amit lefotóztam egyben, és elétek tudom tárni. Az anno mutatott rendőrállomás helye fix a csapatban, azt csak akkor kell mindig újjáépíteni, amikor valami nagy játszás során véletlenül megsemmisül, ennek is köszönhető, hogy eléggé sallangmentessé vált, de az alapfunkcióit tökéletesen betölti így is, jelenleg főleg fotóháttérként:

Ez a fenti itt egy kakukktojás, mert nem kész készletként vettük, hanem csak "összelegóztuk" - az alapja régi szett, amit egy letöltött útmutató alapján reprodukáltunk, persze szokás szerint csak ahogy sikerült, hellyel-közzel. Legoland 6693-as számon futott, és igyekeztem a képeken a funkcióit is szemléltetni: kukát tud beborítani, a felgyülemlett szemetet pedig ki tudja önteni a felnyíló hátfal segítségével. Klasszikus, 4 stud széles. Félix imádja :)

Viszonylag állandó tagja a játszós pakknak a fenti, bolhapiacról (talán tavaly) szervált 6691-es mentőhelikopter is, ez is még a régi iskola tagja, 4 pötty szélességben, egyszerű funkciókkal, alapvetően általános alkatrészekből összeállítva. Az alant látható és fentebb említett rendőrállomás mellett egy saját építésű kis mentőállomás is látható, de az most nem téma...

Na itt, a fenti képen már azért modernebb vízekre eveztünk. Ezek szélesebb darabok, a két szélső egy szettben volt, a középső kis utánfutós szerelvény külön. Ez utóbbihoz még emelőkosár is járt a futóra, de annak a helyén most a legénység utazik: ha nagyobb a tűz, több ember kell, világos. Személy szerint nekem ez az irány egyáltalán nem jön be, mentőautó és tűzoltóautó témájában a gyerekkoromban megismert (és vágyott) készletek sokkal jobban tetszenek a mai napig, de a gyereknek ezek is nagyon tetszenek. Valahol persze érthető. Ezekre is igaz amúgy, hogy csak nagy vonalakban követtük az eredeti összerakási útmutatót, mert amitóta minden belekeverődött a nagy kupacba, fél napok mennek el a szükséges kockák összevadászásával, és a végén valami úgyis hiányzik mindig. Itt van még egy ilyen kis egyszerű darab:

Következik egy újabb megunhatatlan kedvenc, szintén kukás téma (60220-as szett):

Széles, masszív, klassz kerekekkel, billenős funkcióval, és egy remek zöld, kerekes konténerrel. Lényegében gyári állapotban, kevés kilométerrel, tulajdonostól, friss vizsgával. Na de:

A nagyágyú, a zászlóshajó! Ez a 60139-es Mobile Command Center, beépített dutyival és rendőrmotorral. Félix még a tavalyelőtti horvátországi nyaralásunk során találkozott egy ilyennel valami kis helyi gyerek jóvoltából, aki egy ilyet tologatott a strandon, mondanom sem kell, egyből odatelepedett mellé és azonnal hatalmas cimborák lettek, nem is volt kérdés, hogy neki is kellett egy ilyen - meg is kapta szülinapjára. Ez a készlet jelenleg is lényegében a gyári állapotában leledzik, nem hiányzik (még) róla semmi, és minden funkciója működik: felnyithatók az oldalai, bepattintható a moci, "kiránthatók" a börtönrácsok, és jelen van a rendőrkutya is. A csőrös vontatóról nem tettem fel szemből képet, pedig nagyon jól néz ki, de meg tudjátok nézni máshol, ha érdekel. Ez is esett már le, és atomjaiból kellett teljesen fejből újjáépítenem a pótkocsit, de megugrottam, újra működik ;)

Végül pedig egy csodás repcsi, ami meg itt a 60208-as készletből származik, és amihez járt még egy menekülő quad megy egy üldöző rendőrmotor is, de a nagy truváj az, hogy igazi ejtőernyő is, amivel a bankrabló menekült. A repülő aljából kihajtható egy nagy kampós végű rúd, amivel fel tudja szedni a menekülő quadot, szuperjó játék ez így, nagyon szeretjük. Új típusú sisakokat ismerhettünk meg ebből a készletből jó nagy rostélyokkal, illetve oxigénmaszkok is jártak hozzá, de tényleg az ejtőernyő a legmenőbb, teljesen jól működik, jól optimalizálták a méretét minifigre. Egy baj volt vele, hogy a mi készletünkből hiányzott, de miután írtam a supportnak, két héten belül pótolták teljesen ingyen. Korrekt. Most jut eszembe, eddig nem is tűnt fel: a kabintető felhajtója alatt a kockák pont egy német zászló színeit adják ki, lehet, hogy ezt egyszer kicserélem, hogy magyar zászlót formázzanak ;) Szóval itt tartunk, illetve ott, hogy közeledik a karácsony, úgyhogy az aktuális katalógust az illetékes már ellátta gazdagon filccel rajzolt X-ekkel, csak hogy a kedves Jézuska nehogy véletlenül mellényúljon...

Az erkélyünkről láttam először:

Aztán még aznap ugyanazt a nagyobbik fiam sulijánál is, így körbe is tudtam járni:

Szerintem kéne.

Csináltam még egy ilyen összegyűjtést motoros hírességekről. Igyekeztem a múltkori poszthoz képest kerülni az ismétléseket, de így is becsúszott kettő, Elvis és Jason. Talán nem baj. Jó szórakozást:

Adrien Brody

Angelina Jolie

Antonio Banderas

Bear Grylls

Nem látszik, de ő Bradley Cooper

Cher

Chris Pratt

Christian Bale

Chuck Norris - ha ő motorozik, a motor vesz fel bukósisakot!

Danny Trejo

Didier Drogba

Dwayne Johnson

Ed Harris

Elvis kétszer

James McAvoy

Jason Momoa

Lemmy Kilmister

Orlando Bloom

Pink

Richard Hammond

Sean Connery x 2

Stephen King

És Steven Seagal. Mára ennyi, gyertek máskor is!

Ma 45 éves lettem, így megleptem magam két dologgal: az egyik egy friss Matchbox, bár ugyanebben a színben megvolt már korábbról is, itt viszont a karton is Mr. Bean-es már:

Amúgy itt van egy hasonló darabról szóló posztom 10 évvel korábbról, de ennek a főszereplőjét már rég eladtam. A másik ajándék, hogy a meglepően kellemes 10 fokban elkirándultam motorral ide a környékre, mert sikerült csinálni magamnak másfél szabad órát az egyéb intéznivalók között. Ez egy Zugló-Pécel-Isaszeg-Gödöllő-Zugló kört jelentett, és nagyon-nagyon jól esett, köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette ;)

Négy éve szerepelt utoljára egy szép Impala a blogon, egy klasszikus darab, azelőtt meg modernebb darabokat mutattam - ma viszont az egyik titkos kedvencem következik, mert a hiánypótló Matchbox Chevy Caprice rendőrautó után ez is megjelent, ezúttal Hot Wheels formájában. Az említett Caprice mellett az egyik legszebb modern amerikai tepsi szerintem. Ilyen kicsiben:

Igazából azon kívül, hogy a hátsó lámpákat rossz így nézni, bármiféle festés nélkül, azt kell mondjam, nagyon jól eltalálták a formát, a méretet és az arányokat, szép munkát végeztek a Mattelnél. Kíváncsi vagyok, kihozzák-e később rendőrnek kifestve, az még tetszene. Viszonylag normális belső kialakítást is kapott, bár ez most így a fotókon nemigen jön át. Ezzel az alapkerékkel és a sima fekete fényezéssel nagyon tetszik, örülök, hogy ez is meglett - még ha csak kis ideig is birtokolhattam. Fun fact: Nick Fury is egy ilyet vezetett a Marvel kapitányban.

Mindenféle Golfok voltak már itt a blogon bőven, nem fogom most belinkelni mind, csak egyet, mert ez is Mk1-es Golf GTI volt, csak kicsit durvább kivitelben, mint ami most következik a Matchboxtól. Ez is abba a kontingensbe tartozik, amely tagjai már a kisfiam flottáját gazdagítják, de egyet megtartottam magamnak bontatlanul, ahogy amúgy mutattam is korábban ezt a kisautót. Ilyen tehát kibontva:

Ahogy az idézett posztban is írtam, jóval közelebb sikerült jutni az általában nehezen eltalál Golf-formához, ez már szinte olyan, amilyennek lennie kell. A szín sem rossz és a kerekek is tetszenek rajta, de sajnos hátulra nem jutott festék a lámpákra. Cserébe elöl szép részletes. Jó pont a napfénytető jelzésértékű jelenléte, rossz pont a két ormótlan visszapillantó. Az elős ablakok le vannak húzva, a hátsók emlékeim szerint a valóságban is fixek. Mindenféle mélyelemzés nélkül azt kell mondjam, a Matchbox ezzel a kisautóval abszolút teljesítette, amit vállalt, összerakott egy korrekt, közelről is Golfnak kinéző kisautót, ami a maga egyszerűségében tökéletes játék. Én még örülnék később egy zöld-fehér Polizei-kivitelnek is, mint amilyenben a HW ugye az utóbbi időben egy Porschét és egy BMW-t is kihozott, remélem, odaát is olvassák a posztot. És akkor egy ide illő vicc a végére, angolosoknak:

Minden jót!

Nagyon igyekeztem, hogy olyan képet találjak a poszt tetejére, amin együtt látható a két mai főszereplő, de csak a típusok stimmelnek, az évjáratok nem, hiszen a következő két kis Hot Wheels által megformált eredetiek régebbiek, mint amit fent láttok, 88-as a Nissan és 89-es a Mazda. Ahogy a legutóbb bemutatott pár kisautó, ezek is Félix fiam gyűjteményét gyarapítják, bár a gyűjtemény talán túlzás az ő esetében, ő ezekkel rendesen játszik, ahogy kell. És még nem igazán értékeli azt, hogy végül ezek is megjelentek idén a HW kínálatában, sok felnőtt rajongó legnagyobb örömére - most már mondhatjuk, hogy jó pár éve kezdődött, és szerencsére fenn is maradt a Mattel márkájánál ez a japán retroláz, és mivel szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek, azaz a feldolgozható márkák és típusok, esetleg kimaradt évjáratok, remélhetően ez így is marad még egy darabig. Kezdjük akkor az S13-mal:

Ezt a típusszámot hallva nálunk Európában ugye nem ez a forma ugrik be, hanem a bukólámpás verzió, a 200SX, de Japánban ez fix lámpás volt, szedánra hasonlító kialakítással. Igazából, elnézegetve a formát szerintem könnyen belelátható a klasszikus előd, a '65-ös CSP311-es formai világa, de nem tolakodóan, nem arról van szó, hogy ez annak egy újabb változata lett volna, egyszerűen csak pár formai megoldás emlékeztet arra. Nagyon jó egyébként ez a forma, dinamikus, sportos, csibész, és ezt kicsibe is elég jól sikerült átültetni. A szín tetszik, a dekor eggyel kevésbé, jöhetett volna valamilyen sokkal markánsabb Advan- vagy Greddy-festéssel, ez a KW így nem üt akkorát, a Greddy felirat alul meg eltűnik rajta. Vagy persze nem bántam volna egyből japán rendőrként megvenni, és akkor biztosan nem kapta volna meg Félix fiam. Az aranyszínű kerekek tökéletesen mutatnak a kisautó alatt, ez telitalálat! Külső tükrök vannak, ez jó, első lámpafestés nincs, ez nem jó, cserébe a hátsó lámpákat nagyon szépen kirészletezték. Nagyjából ennyi, soha ennél rosszabb mainline-t. És akkor következzen az RX7-es. Mivel ebben a szép piros színben debütált, vigyázzatok, hogy ne tévesszétek össze a 944-es Porschével, nekem majdnem sikerült :)

Az igazi autót csak egy év választja el a fent mutatott Nissantól, mégis sokkal modernebb a forma, olyan, mintha legalább öt év lenne közöttük. Ez a kisautó oldalra nem kapott dekort, így viszont jutott festék előre és hátulra is, aminek persze, örülünk, de ennek alapnak kéne lennie szerintem. A forma itt is jól működik kicsiben, értem ezt úgy, hogy az igazi is ilyen (azaz ilyen semmilyen), ugye RX7-témában voltak azért emlékezetesebbek, de inkább annak örüljünk, hogy lassan tényleg minden fontosabb japán típus megjelenik Hot Wheelsként, így aztán mindenki megtalálhatja a magának legjobban tetszőt. Ebből is szeretnék japán rendőrfestésűt! ;)

A mai delikvensünk egy 1976-os Honda Civic. A kisautó bliszterén mégis a CVCC jelzés olvasható, ami a Honda egy 1975-ös újítása, egy ún. összetett örvényvezérelt égésű, 1488 köbcentis, 53 lóerős motor, amivel a kis Civic katalizátor nélkül tudta teljesíteni az amerikai emisszíiós előírásokat. De ez a része uncsi, sokkal érdekesebb, hogy megjelent Matchboxként, és nagyon-nagyon cuki lett! Ezek a régi kisautók nekem nagyon bejönnek, egy ős-Starlet vagy egy ilyen (sőt, akár egy második generációs) Civic erősen a kéne kategóriába tartozik nálam (sőt másoknál is). Persze nincs ilyen vásárlási tervem, jelenleg a csodálatos, kétkerekű Hondám hivatott az efféle boldogsághormonokat termelni, és a családom sem igazán díjazna egy újabb autót a flottában most, hogy azt sikerült aránylag ésszerűen letisztítani. Az aktuális Honda Civic-kel (amit mutattam itt MB-, itt meg HW-formában, korábbiakat meg erre, arra és amarra) összehasonlítva azt láthatjuk, hogy nagyot változott a világ, és egyébként is, régen minden jobb volt. Tessék, így néz ki:

Nézzétek, még a rendszáma is szuperaranyos, és hát a fronton és a fenekén is remek lett a részletezés, kedves ez a sárga szín is, jók a dísztárcsás kerekek alatta, van beltér, szóval minden szempontból nagyon tetszik. És nagyon kicsi, ami most kimondottan jó hír, bár ezt most nemigen tudom érzékeltetni, mert nem fotóztam össze mással, de anno az újabb kivitelű MB Mini kapcsán már volt erről szó, a klasszikus előddel ott az volt egy kicsit a bajom, hogy batár nagy volt. Na ez nem az, hanem valóban egy kis gyösz, és ez nagyon jól áll neki. Félix fiam is szereti, ajánlom hát mindenkinek!

2009-ben volt itt a blogon egy szintén piros Terrano (vagy odaát inkább Pathfinder), na, ez, ami most jön, ugyanez platósban. Nem gondoltam volna, hogy a Matchbox által összehozott festésnek létezik valós alapja, azt meg végképp, hogy még képet is találok róla, de hát itt van, látjátok, szuperjó vagyok. Mindig is tetszett ennek az autónak a formája (mármint az orra, ebben a kategóriában ezen a részen kívül nemigen tudtak a gyártók miben különbséget tenni, bár ez az elmélet azért a modernizált L200-as Mitsubishinél borult, ők anno nagyot gurítottak a formabontó dizájnnal), olyan masszív, robusztus és bamba - pont nekem való :)

Nagyon klassz ez a kerék, szépen kitalálták a színeket, a kiegészítőket a platón, a műanyag kerékíveket, a kibuktatott tetőablakot, tényleg le a kalappal, ez a kisautó baromi jól sikerült. És mi a hab a tortán? Hát a vonóhorog! Régen (amikor ugye minden jobb volt) a Matchboxok sokkal nagyobb számban voltak vonóhorgosak, és talán utánfutóból is nagyobb volt a választék - ezt ismerhették fel (újra) a Mattelnél, vagy csak úgy gondolták, ehhez a kisautóhoz illik, és kész. És ha már illik, akkor be is szereztem hozzá egy zsírúj motorszállító utánfutót, ami egyébként két verzióban jelent meg, a másikon egy igazi hónaljszellőztetős chopper, emezen meg ez a tényleg lélegzetelállítóan gyönyörűséges scrambler:

Írtam már többször, talán legutóbb az azóta kibontódott Gladiator posztjában, hogy bejönnek a motorszállítós megoldások, legyen szó külön futón, platón vagy csak a hátfalra rögzítve, és ez nem csak azóta van így, hogy magam is motorozom. Ez a fogat így együtt meg szerintem nagyon jól mutat, a dekoráció kis változtatásával kijöhetne modernkori TP-ként is akár. A futó dísztárcsás felniket kapott, kicsit talán nagyobbakat, mint illett volna, de nem gáz - sokkal zavaróbb a motor első (és kicsit a hátsó) kerekeinek "belefolyása" a plató műanyag bélésébe, de értem én, azért kellett ilyen drasztikus megoldás, hogy a kisgyerekeknek ne az legyen az első dolguk, hogy letépik és megeszik a bringát, mindenesetre kár ezért. De mondom, összességében tetszik, jó, hogy van, jók így együtt, és Félixnek is nagyon bejön, és hát valójában csak ez a fontos.

Szombaton ki kellett gurulnom Biatorbágyra, de onnan visszafelé még beugrottam 10 percre a The Cafe Club Budapest által szervezett Bikes & Friends rendezvényre a Madách térre. Kicsit design contest, kicsit haveri összejövetel, de ami biztos, hogy elég menő gépeket láttam - pedig amire odaértem (du. fél négy körül), már alig voltak. Azért amit láttam, gyorsan lefotóztam. Fun fact: a második képen egy MZ látható!

Sietnem kellett haza, mert tökfaragást beszéltünk meg négytől a fiúkkal, de még így is tetszett a buli, a motorok mellett álló és természetesen motorokról beszélgető figurák mind kedvesen, barátságosan fogadtak, pedig én "csak" egy Transalppal érkeztem. Az utolsó képen látszik is a mocim a Totalcaron nemrég bemutatott oldalkocsis fogat mellett. Na az sem volt semmi...

A Matchbox által lekicsinyített 911-es Rally után most meg a Hot Wheels készített egy szafari-kivitelt a 914-esből, amit Jacques Duval kanadai újságíró és autóversenyző 1970-es 914-6 GT (azaz hathengeres) gyári versenyautója ihletett, ami egyébként kategóriagyőztes volt 71-ben a Daytona 24 órás versenyen. További részletek itt, de látható, hogy az nem Safari, ilyen gyári kivitelt én nem találtam a típusból, de még nagyon hasonlót sem. Ez persze nem zárja ki, hogy volt ilyen valaha, de ha nem is volt, az ötlet nekem nagyon tetszik, meg is vettem hát ezt az idei kisautót, Félix fiam nagy örömére: 

A kisautót - a fent linkelt sztorija mellett - egyértelműen a terepes kiegészítők adják el: a sárvédőszélesítések, a nagy kerekek, a tetőcsomagtartó, a három ködlámpának is otthont adó dögrács, illetve a motor felett/mögött kialakított szekció, ami egy pótkereket is rejt, no meg egy hatalmas benzinkannát, meg még valamiféle bukócsövet. Vagy mit. Ezeket az újabb típusú offroad kerekeket nem olyan régen vezette be a Hot Wheels, nekem abszolút bejönnek, jó választás volt. Mind a négy kerék mögé méretes sárfogó gumikat is lógattak, ez látványos extra, továbbá kapott még a kis VW-Porsche a vezető oldalára külső tükröt, a tetőre pedig egy kiegészítő keresőlámpát. A szín és a dekoráció rendben van, egy versenyautóhoz teljesen jól illik, ahogy azt a bevezető képen is láthatjuk. Pár extra szponzormatrica azért még biztos elfért volna valahol. Összességében nagyon tetszik, ezért is vettem meg, 

Az utolsó két kisautós poszt ezév júniusában, azelőtt meg februárban született - hiába, az élet úgy alakult (vagy alakítottam), hogy ezt a hobbit jórészt leépítettem. Egy kiskaput azért hagytam, azóta és mostanában is veszek azért egyet-egyet, csak most azt mondom, Félixnek veszem - mármint azokat, amik nekem tetszenek, ő meg nem válogathat :) Most ismét felgyűlt egy kisebb adag az utóbbi időben, ezeket szerintem egyenként megosztom itt, aztán mennek neki játszósba. A mai delikvens mondjuk pont egy olyan darab, ami nem mondható igazán újdonságnak, hiszen szerepelt már a blogon többféle verzióban is, csak így nem, kibontva:

A Jurassic Park mind a mai napig nagy kedvenc. Már a nagyobbik fiammal is többször megnéztük az összes részt, de akárhányszor adják valami bóvli filmcsatornán, mindig le tudok ragadni elé. Matchboxból régebben megvolt szinte a teljes szortiment, mára már csak két ötöspakk maradt meg, meg most ez, de ezt már a legkisebbik gyermekem használja, szó szerint. Maga a kisautó nem egy nagy eresztés, alapvetően a régi Wranglerre épül, de vannak eltérések. Például az alváz és így a lökhárítók (viszlát, vonóhorog!), illetve a rollbar, amit egyébként a kartonra is ráírtak, no és a pótkerék is más, nem beszélve természetesen a festésről. Mindezek a "fejlesztések" szerintem kimondottan jót tettek a kisautónak, plusz így jobban hasonlít a filmben szereplő autóhoz. Az első szélvédő a bordóra festett kerettel meglehetősen ormótlan lett, de engem ez nem zavar annyira, az összkép általában jónak mondható szerintem. Még a beltér kidolgozottsága is éppen vállalható, vagy inkább mondjuk úgy, valamennyire felismerhető, hogy mire gondoltak a megformázásakor. A tamponozás minősége kiemelkedő, de ez egy ilyen filmes tartalom esetén kiemelkedően fontos is, hogy el lehessen olvasni normálisan a feliratot az emblémán oldalt, ne csak jelzésértékű legyen. Összességében nagyon tetszik ezt a Matchbox, szépn összerakták. Arra kíváncsi vagyok, hogy hasonlóan ehhez kihozzák-e esetleg a Ford Explorert is ilyen kvázi mainline-ként...

Ha nem olvasom, hogy lassan bizony készül már a 11. ilyen típusú videó a szokásos felállásban (mínusz Ken Block és a Ford), akkor sosem tudom meg, hogy már a 10. részt sem láttam :) Ez itt az:

Három hete van kint, szerintem ahhpz képest elég szerény a nézettség, na de majd most, hogy én is kiposztoltam, egészen biztosan megugrik :D

A címben jelzett jópofa dátum nagy eséllyel azt a napot jelzi, amikor idén kb. utoljára lehetett jó időben motorozni. Persze ez relatív, kinek mi a jó idő. Nekem az, amikor egy pulcsi-kabát kombóval, aláöltözés nélkül nem fázom, és nem kell még a téli kesztyű sem. Szombat délutánra kértem egy kis kimenőt a családtól, és elindultam Csákberénybe. Azért ide, mert a kanyarfoto.com FB-oldalán a kettő közül ez volt az egyik helyszín, ahova megint fotózást szerveztek.

Meg egyébként sosem jártam még arra ezelőtt. Bicskétől elég jó út vezet már oda is, amit nagyon élveztem, de valszeg nem csak én, mert rengeteg motorossal találkoztam. Odaérve persze mentem oda-vissza pár kört, majd megálltam egyet nyújtózni - na ezt nem kellett volna, mert nem tudom, hogy a környéken százszámra legeltetett birkák vagy egyéb miatt, de olyan bogárinvázió volt, hogy álltunkban is beleptek minket valami szörnyű muslica-légy hibrid mutánsok (update: szárnyashangyák voltak, hogy a fene enné meg őket), de a motorokat is, mindent. Az alábbi képen valamennyire lehet is látni ezeket az átkozott fenevadakat, leginkább a plexin:

Na, onnan visszafelé vettem az irányt, mert Csákvárról rémlett egy útjelző tábla, hogy arra van Velence. Soha nem voltam annyira jó földrajzból, hogy vágjam, ez milyen távolságot jelent és milyen irányba, csak elkanyarodtam arra, mondom, meglátjuk. Párszáz méter után felzárkóztam egy nagyobb motoroscsapathoz, és egészen a tóparti sétányig együtt motoroztunk - pont úgy, mint azok, akiket már gyerekkoromban is áhitattal néztem az autó hátsó üléséről, ahogy előzgettek minket dörgő motorhanggal, az utak királyaiként. Na, én is így éreztem magam, bár az út, aminek épp a királya voltam, erősen próbára tette a motor lengéscsillapítóit. Ez volt az:

A Velence Korzónál megint megálltam, ittam egy ücsit, nézegettem a hattyúkat, ücsörögtem a homokban, élveztem a felhők által csak néha megzavart szikrázó napsütést. Me time ;)

Majd a kis pihi után a régi 7-es úton hazagurultam. Érdekes módon a fenekem nem fáradt el egyáltalán (ellentétben ugye a Yamahával, ami próbára teszi azt rendesen), de a kissé görnyedt testtartástól időnként menet közben is ki kellet nyújtóztatnom a hátamat, ezt még azért szokni kell. Főleg azért, mert az a terv, hogy ezzel a motorral tervezünk ennél jóval messzebb is menni majd, szóval ki kéne tapasztalni, hogy érdemes ülni rajta. A plexikérdés sem megoldott még, erre a túrára visszatettem a magasabbat, ami úgy 100-ig úgy-ahogy jó, de felette nagyon nem, a következő az lesz, hogy valami pluszban felszerelhető magasítót próbálok ki. Kaptam nemrég kölcsön egy gyári méretű szélvédőt, ami városon belül remek, de nagyobb sebességénél nagyon nem. Mindegy, valami majd csak lesz. Összességében nagyon klassz, tartalmas (fél) nap volt, és igazán jó érzés volt az is, hogy most már legálisan, a friss A-s jogsim valós, fizikai birtokában motorozgathattam. Ajánlom ezt mindenkinek!

Szerdán be kellett mennem okmányirodába (az új jogsimat intézni), és az Erzsébet téren ott parkolt ez a fekete szépség:

Megdöbbentően szép, még ha nem is olyan nagy. Itt egy remek beszámoló a genfi bemutatójáról, emitt meg egy későbbi írás a gyártás megkezdéséről. Mit mondtok, jogos a Volvo címke?

UPDATE. Lesz ez még jobb...

A Gresham előtt mindig van valami érdekesség:

Ezt szombaton találtam ott.

Nem tudom, meséltem-e már, de az van, hogy korlátlan nagymotoros jogosítvány csinálásában vagyok. Laci pajtásom írta még anno, a B125 megszerzésekor, hogy bánni fogom, hogy nem egyből ennek álltam neki, de akkor még én nem így gondoltam, ma már viszont tudom, hogy igaza volt, így most már én is ezt javaslom mindenkinek, menjen neki egyből a korlátlannak, nem veszthet semmit, utána aztán még lehet kisebb motort vezetni, de fordítva nem megy... Szóval nem emlékszem, itt a blogon mondtam-e, hogy elkezdtem ezt, de a fb-on biztos írtam, sőt még képet is posztoltam augusztus elején az első rutinórámról. Az itthonról (azaz e-oktatásban) pikk-pakk megoldott elméleti rész (igen, hiába volt már kisjogsim, mégis újra kellett csinálnom mindent, de ezt most nem fejtem ki, hosszabb, mint érdekes) és a rutin sima ügy volt, majd szeptember közepén elkezdődött a forgalmi oktatás. Ezt már volt szerencsém saját motorral abszolválni, mert úgy gondoltam, ennél jobb gyakorlási lehetőség nincs, és az oktatók részéről sem volt ellenvetés. Két szimpla és egy dupla órán voltam összesen, a vizsgára pedig egy csodás szombati napon (tegnap) került sor.

De még előtte egy kicsit kitérnék. Ez a 25 éves Honda Transalp nagyon jól kitalált szerkezet. És nem csak azért, mert ez a széria, ami nekem van, még japán gyártású, mert amennyire tudom, az ezt követő európai gyártású változatok sem mutattak számottevő különbséget sem összeszerelési minőségben, sem megbízhatóságban (ez utóbbiakat a dupla első tárcsafékről lehet beazonosítani, az enyémen viszont csak egy tárcsa van), hanem mert szuperjó vele motorozni. Már eleve az, hogy ez egy túraenduró, azaz a motorok SUV-ja, tehát robusztus, kényelmes, jó nagy, és elég jól meg tud lódulni, ha kell. Oké, nem egy erőgép (bár túl nagy összehasonlítási alapom nincs, de ami van, az konkrét: egy 600-as Horneten nyomtam végig a tanpályát, és hát az a sornéggyel azért tudja szedni a lábát, ha az ember meghúzza), de az eddigi közös kalandjaink során még nem volt olyan, hogy hiányoltam volna egy kis plusz kakaót. Mondjuk még eléggé az elején vagyok a közös utunknak...

De mondok olyat is, ami egy kicsit árnyalja az eddigi ömlengést: a szélvédelme nem az igazi. Ezt a mocit már a most rajta lévő GIVI túraplexivel vettem, ami egy a gyárihoz képest magasabb szélvédőt jelent, a tetején egy enyhe kunkorral. Az én példányomnak ráadásul az ülése is mélyítve van egy kicsit, ezekből azt raktam össze, hogy az előző tulaj egy nálam minden bizonnyal alacsonyabb ember lehetett - és egyébként egy olasz rendőr, ha igaz, amit az eladó anno mesélt. Namármost: neki biztosan tökéletes volt ezt a konfiguráció, de nekem pont a bukósisakom közepére tolja a szelet úgy 50-es tempó felett. Ez akkor zavaró, ha felnyitott sisakplexivel motorozok, márpedig úgy szeretek. De erről kénytelen voltam/vagyok leszokni. Kipróbáltam egy olyan megoldást, hogy levettem a szélvédőt, és sokkal jobb volt úgy menni, mert a szél a mellkasomra jött, remek volt. De úgy meg nem tetszik a motor kinézete, olyan befejezetlennek tűnik. Pár másik Transalp-tulajdonossal beszéltem, és intéztem magamnak egy gyári szélvédőt, először kipróbálásra, majd mondom, mire jutottam, de addig egyszerűen annyit csinálok, hogy lecsukom a rostélyt a sisakon és úgy motorozok, így egyáltalán nem (de legalábbis nem annyira) gáz a szél. Csak hangos. Van egyébként olyan is, akinek a kiegészítő kis szélterelő jött be, de nem tudom, majd ha sehogy nem lesz jó, azt is kipróbálom, végülis nem sietünk sehova...

Érdekes egyébként, hogy a kis Yamahán (a "nagy" Honda megvásárlása után ez a "kis" lett az eposzi jelzője) sosem volt gondom a széllel, pedig azon egy nagyon egyszerű idomon kívül nincs semmiféle szélvédelem. Bár az is igaz, hogy jellemzően városban használom, 50-nél nem gyorsabban, mégis a ritkább túráimon azért előjöhetett volna az ilyen természetű hiányérzetem. De nem jött. Ja, jut eszembe, a Yamahát most akkor gyorsan el kéne adnom, nem akarok két motort tartani, mivel a nagyobbik is nagyon kezes városban. De lehet, hogy érdemes most már tavaszig várnom ezzel, hiszen a motoros szezonnak kezd vége lenni, azaz csak nyomott áron mennek már a mocik. Igyekszem azért minél jobban kitolni ezt a szezont, amihez ugye van már téli kesztyűm is ;)

De a lényeg: meglett a vizsga. Simán, elsőre. Pár nappal korábban még esőt írt a telefonom akkorra, de aztán megúsztam, csak hideg volt, de az ellen ugye már megvan a felszerelés (valójában persze az eső ellen is van már nadrágom és kabátom, de nem kellettek most), jól felöltöztem, gyorsan lenyomtuk, és kész. Párban mentünk, ahogy gyakoroltuk is korábban, a másik versenyző szintén a saját motorjával jött. Az időben előttünk próbálkozó páros mindkét tagját meghúzták, ami nem tett jót a lelkesedésünknek, de apróbb hibákon kívül szépen megoldottuk a feladatot, nem is mentünk túl sokat, de indexeltünk és fékeztünk, ahol kellett, a vizsgabiztos dinamikus haladást kért, így nem 40-nel tötymörögtünk, betartottuk a szabályokat, nem ütöttünk el senkit, tényleg ügyesek voltunk. A vizsgabiztos a végén csak balasetmentes közlekedést kívánt, elbúcsúztunk az oktatótól, és hazafelé vettük az irányt - ami nekem plusz öt perc motorral. Ennyi. Jövő héten okmányiroda, aztán majd kiküldik az új jogsit, és megvagyunk. A vírushelyzet miatt jól elhúzódott az egész, amit sajnálok, mert egyébként legalább két hónappal hamarabb meglehetett volna, és úgy a szezonból sem csúsztam volna ki, de most már mindegy, csak a szépre emlékezem... Anyám nem örül velem :D

Ez meg mi a...?

Hát egy Mia.

Bécsből, szeretettel:

Nem ma készültek a képek ;)

Idén pont tíz éve, hogy Egyiptomban jártunk nyaralni, akkor írtam is róla. Az egyik legjobb élmény egy sivatagi quados kirándulás volt, amit digitálisan nem tudtam rögzíteni, de nyomtatott képünk van róla, ez itt az:

És azóta sem ültem ilyen szerkezeten, egészen az augusztus 20-a körüli napokig, amikor is azt történt, hogy egy szűk hetet a Balcsin töltöttünk, és mivel már nemigen volt a Balatonban-fürdős-időjárás, csináltunk inkább minden mást, többek között elmentünk egyszer egy rövidke quadozásra. Több járgány közül lehetett választani:

És így hasítottam:

Rövid, de intenzív program volt, nagyon élveztük. 2030-ban, ha még élek, esküszöm, felülök újra egyre... ;)

Amíg nincs normális tartalom, ilyen unalmas carspotting-találatokkal szórakoztatom magam - és Titeket:

Porsche Taycan Veresegyházán.

Bevásárlókocsi a Tesco parkolójából:

Eléggé más világ, mint az előző posztban mutatott Hondamanó...

E!

Vinném haza... Más is.