A közel három éve vásárolt, és szinte azóta a Volvo alatt szolgáló 7-es felniket lecseréltem 9-esekre, pont arra a típusra, amit a leges-legjobban kedvelek, számomra ezek a non plus ultra Volvo-kerekek, így valószínűleg a véglegesek.
Egyébként a Toyotánk is már nyári kerekeken gurul egy ideje, ezt sem mutattam még itt, csak a fészen, de ami késik, az a vonat, szóval íme:
A Verso ugye nem egy sportos valami, hiszen ez egy családi egyterű, szegénykém, viszont úgy jött ki a matek, hogy lett még egy garnitúra kf. felnim. A nem túl acélos nyári gumikat, amikkel vettem a kocsit, kidobtam még korábban, helyettük használt téli gumik kerültek fel a gyári felnire, azzal jártam egész télen, és így utána tavaszra kellett volna vegyek egy szett acélfelnit, plusz új nyári gumikat, és átvariálni az egészet. Ehelyett azonban azt csináltam, hogy vettem egy komplett szett nyári kereket használtan, a nagyon vagány Speedline felniken szerencsésen remek állapotú (és korú) Vredesteinekkel, a téli szett meg maradt úgy, ahogy utoljára volt. Hogy tetszenek?
Szinte pont egy éve írtam, hogy szert tettem két trafikos műanyag Trabira, csak nem járt hozzájuk normális kerék. A kék alá akkor sikerült betennem terepjáró Burago-kerekeket, most pedig az utolsó példány is lábakra állt, ugyanis a január közepi kisbörzén találtam egy százforintos, duplatengelyes mezőgazdasági pótkocsit, aminek a kerekei szemre jónak tűntek. Így már van egy narancs, egy kék és egy piros példányom, amiket ezennel együtt tudok prezentálni, íme:
Nem mondom, hogy tökéletes, mert azért egy kicsit furcsán hat így a kisautó, ekkora terepgumikon, de összességében elégedett vagyok, addig, amíg nem sikerül "gyári" kerekeket szerválnom, maradnak így - és ez valószínűleg jó sok időt jelent ;)
Trabantról már írtam a blogon egy párszor, most mégis egy 2009-es posztot idézek vissza, ebben szerepeltek ugyanis először (és azóta utoljára) Welly Trabik Matchbox-méretben. A bejegyzés legvégén. Elérkezettnek láttam az időt, hogy egy frissített kiadást bemutassak - játékboltokban jellemzően kapható, semmi extra, viszont szerintem ez Matchbox-közeli méretben kivételesen jól eltalált darab:
A szín autentikus, a kerekek is korhűnek mondhatók, a jobb oldali tükör kevésbé, illetve a tükrök formája is modernebb, mint kellene, de egyébiránt elég nehéz belekötni. Oké, se nem rugózik, se nem nyitható rajta semmi, de az ember egy efféle oldtimert már inkább csak nézeget, mint használ, nem?
Nektek megvan már? Én erősen ajánlom a beszerzését... És remélem, tetszett a mai írás, mert a héten lesz még egy Trabis poszt.
Jó ideje - sok gyűjtőtársammal egyetemben - nem győzök lelkendezni, hogy a Hot Wheels sorra jelenteti meg a jobbnál jobb japán kisautókat, és szerencsére ez a gyakorlata ragadós, Matchbox-fronton is megfigyelhető ez a tendencia, bár kisebb hévvel. A mai delikvens egy R30-as Nissan Skyline, 1982-ből. Ahogy az utóbbi időben szokásom, átugrom a típusismertetőt, hiszen egy ikonról van szó, egy cikket azért hadd javasoljak a témában: az itthoni Skyline R30-asról írnak, érdemes elolvasni - anno még én is linkelten a hahus hirdetést a blog FB-oldalára. Ha megvolt, jöhet a kisautó:
Összesen három példányt szereztem be belőle, és kettő maradt bontatlan, majd meglátjuk, lehet-e, érdemes-e kezdeni velük valamit, de az biztos, hogy egy rendkívül jól eltalált kisautóról van szó, az pedig külön öröm, hogy nem hupilila lángnyelvekkel jelent meg, hanem az életből vett színkombinációban.
Egy japán rendőrfestéssel ellátott kivitelnek még bírnék ám örülni...
A fenti kép egy előzetes az elkövetkező kb. fél év posztjaihoz - erősen előre szoktam dolgozni (vagy inkább "dolgozni"), ami azt is jelenti, hogy jelentős csúszásban vagyok az aktualitásokkal, de talán ez nem akkora baj, főleg hogy a blog Facebook-oldalán azért igyekszem naprakészebben bemutatni az újdonságokat. Szóval készüljetek, ezek lesznek, meg egy nagy csomó minden, ami a képen nem szerepel!
Matchbox-méretű orosz Welly kisautókról először 2009-ben írtam, majd 2011 végén újra, épp ideje volt tehát, hogy a témát újra elővegyük, főleg azért, mert tavaly október végén beszereztem pár újabb darabot. Az történt ugyanis, hogy valaki kiposztolt egyet egy FB-csoportban, és kérdésre odaírta, hogy a Régióban vette. Nosza, egyik nap hazafelé beugrottam az M3-as mellé az áruházba, épp útba esett, így magam is meggyőződhettem róla, hogy szinte a teljes széria elérhető már itthon is. Samara pont nem volt mondjuk, de az mindegy is, és az alábbiakat sikerült bezsákolnom:
De igazándiból nem is ez a lényeg, hanem hogy a rendőrségi Niva megérkeztével végre nyugodt szívvel nekiállhattam a korábbról meglévő kék színű civil változat átalakításának, miszerint Matchbox-kerekeket teszek alá. Ez volt itt az alany:
Egy szegecset kellett az alján elöl kifúrnom, utána szépen szétpattant, régi tengely ki, új be, visszapattintás, még ragasztani sem kellett, tiszta munka volt. És akkor mutatom, mire jutottam:
Sajnos az iPhone megviccelt a fotókkal, de ezt csak akkor láttam, amikor visszanéztem őket gépen, ezért lett csak négy kép, de szerintem a lényeg teljesen jól látható - a műtét sikerült, a beteg él! Hogy tetszik a végeredmény? Ugye, hogy MB-kerekekkel egész vállalható lett...?
A színészek és színésznők után egy kicsit körbenéztem, milyen érdekesebb autós képeket találhatok, ha arra a kifejezésre keresek rá a gugliban, hogy zenész neve + car? (Oké, David Bowie Volvója nyilván adja magát.) Igyekeztem a paparazzi-fotókat elkerülni, helyettük lett inkább egy csomó szépen beállított kép, illetve találtam szerencsére pár magyart is, remélem, tetszik mind:
Turnébusz
A mai fiatalság talán már azt sem tudja, ki Tina Turner...
Lemmy a Motörhead-ből. Itt van az egyik kedvenc számom tőle.
John Lennon híres Rolls Royce-a és kisfia.
Paulnak viszont szerencsére nem csak ez a Mini jutott...
Mike Patton, a Faith No More, a Fantomas, a Peeping Tom, a Mr. Bungle, a Tomahawk stb. frontembere. Ő az egyik legkedvencebb énekesem amúgy. Evör.
Isaac Hayes és egy szerénytelen Caddy..
Az öregúr nem más, mint Bill Wyman, az egyik Rolling Stone. Az autó sem kevésbé híres.
Henry Rollins egy Chevy Caprice rendőrautó vezetőjeként a Hajsza című Charlie Sheen-filmből.
Run DMC. Érdekesség, hogy a kép helyszínétől nem messze az egyik utca ma már a zenekar ólommérgezésben elhunyt tagjáról van elnevezve.
Elvis Presley egy utólagosan színezett fotón, Messerschmitt Kabinerollerjében, 1956-ban (innen kölcsönöztem).
Ez meg a híres 507-es BMW-je, amelyet nemrég állítottak vissza régi pompájába...
Janis Joplin pszichedelikus Porschéja nem kevésbé híres.
Snoop Dogg, de oda is van írva...
Az lenne a furcsa, ha Bruce Springsteen egy nem amerikai autóval járna.
Abba és Abba.
Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers énekese és épített Road Glide-ja.
Egy Beastie Boys single borítója, rajta a régebben már többször tárgyalt kockaautóval.
Nem tudom, tudtátok-e, de James Hetfield (a Metallica frontembere, pont tegnap játszottak itt Budapesten, többek között egy Tankcsapda-számot) óriási autóbuzi, elég jelentős gyűjteménye van autókból, motorokból.
És ha már itt tartunk: Tankcsapdáék pózolnak motorokkal. Aktuális történés velük kapcsolatban.
Ice T akkor és most. A BMW és a Bentley is saját, a csaj (Coco) is, csak a száj és a mellek nem.
Mick Jagger kissé lezúzta az Astont...
A fenti képen Komár László utolsó autós útja látható.
Michael Jackson is rendelkezett pár érdekes járművel, bár a leghíresebb talán a turnébusza volt. Az alsó (tükrözött) kép róla amúgy egy LA Gear (cipő) reklámfotója.
Ez meg itt az Omega, és egy ehhez hasonlót itt mutattam már korábban.
Elton John és az egyik ex-autója: 1956 Bentley S1 Continental Sport Saloon.
Jimmy Hendrix és egy VW Beach Buggy.
Jonathan Davies a Kornból.
Justin Timberlake a GTO-ra szavazott.
Kurt Cobain egy Caprice rendőrautó előtt fényképezve
A hab a tortán: két régi kép Zámbó Jimmy autóiról. A csepeli Mercis kép világos, de az alsó, balatoni fotón látható kocsi okozott egy kis fejtörést a facebookon, végül persze meglett a megoldás.
Végül pedig Jay Kay autógyűjteményének egy része a klipben. Ez most 45 kép volt, de könnyen összejöttek. Folytassuk, legyen ilyen még?
Elég sok év eltelt az első Dinky-posztom óta, és a későbbiekben sem sűrűn szerepelt a márka a blogon. Talán még kétszer, és az egyikben esett pár szó a gyártóról, illetve annak szomorú végéről. De még szerencse, hogy van ebay, vatera, facebook vagy börze, így be lehet szerezni még azt is, ami nem is volt ;) Egy gyűjtői FB-csoportban akadtam egy hirdetésre, amiben a most következő trió szerepelt bőven a lélektani határom alatt. Nem volt kérdés, a doboz megviselt állapota ellenére sem:
A talpazat valódi fa, nem műanyag, és ez a réztáblákra hajazó matricákkal együtt meglehetős komolyságot kölcsönöz a hármas összeállításnak. Az autók maguk is szépek és igényes kivitelezésűek, így szettben pedig nagyon mutatósak is. Mondjuk az, hogy két német és egy olasz került be a válogatásba, kicsit furcsa, jobban értettem volna, ha vagy három német (vagy három olasz), vagy mondjuk az egyik német helyett egy angol kisautót válogatnak be, de tény, hogy mindhárom egy igazi legenda, szóval erről ennyit. 356-osPorsche és Gullwing Merci szerepelt már itt, Dino pedig emitt, de ez a három darab - már csak az 1:43-as méretarány adta részletesebb kidolgozhatósági lehetőségek miatt is - sokkal szebb, részletesebb, elegánsabb, mint kisebb társaik. Jó locsolást!
Nem mondom, hogy az év fotója, de ezekből nem látni túl sokat, ezért gondoltam, hogy jó lesz ide betenni. Nekem speciel tetszik a Subaru Tribeca. Február elején lőttem.
Meglehetősen nagy volt a várakozás a Matchbox Golf Country iránt tavaly ősszel, és azt kell mondjam, miután alkalmam nyílt a saját kezeimmel kibontani a saját példányomat, hogy megérte várni, ez egy nagyon-nagyon jól sikerült kisautó lett. Mintha nem is ma készült volna, hanem húsz éve - és ez itt most dicséret... Fiatalabb koromban nemigen láttam egyébként ilyen autókat igaziban, de amióta sűrűbben járok (főleg veterános, youngtimeres) autós találkozókra, azóta szinte állandó vendég vagy 3-4 példány, rögtön itt is a legutóbbi carspotting a témában, de talán ezt láttátok már, ha végigpörgettétek a Zuglói tali képeit. Szóval akkor tessék, itt van kicsiben:
Minden a helyén. A gallytörő az elején persze túl vastag, a kerekek túl szélesek, de ezekkel nincs baj, hiszen csak egy játékról van szó, nem egy élethű modellről. (Egyszer meg kéne számolnom, hogy ezt már hányszor írtam le.) Első ablakok "lehúzva", hátul a külső pótkerék, tükrök is kerültek a kocsira, belül szép a kidolgozottság, autentikus a szín, a hegyvidéki dekoráció az oldalán pedig pont olyan, mint az igazin. Az első kerek ködlámpák valami miatt nem a rácsra kerültek, hanem beljebb, ezt furcsállom, de túl fogom élni. Az alsók jó helyen vannak, csak azokat meg nehéz észrevenni... Rendszám nincs, de minden bizonnyal egy amerikai kivitelről van szó, legalábbis erre engednek következtetni a kocsin a szélességjelzők.
Jó szívvel ajánlom ezt a kisautót mindenkinek, akár játszani, akár eltenni a gyűjteménybe, vagy akár csak betárazni belőle, és 10 év múlva eladogatni ;) Gyertek máskor is, éljenek a Volkswagenek!
Minifig Artu már van otthon kettő is, nemrég azonban hozzájutottam egy nagyobb Lego példányhoz is, egy nagyobb vásárlásomhoz kaptam ajándékba a Lego Shopban. Milánnal még aznap este össze is raktuk, sőt inkább úgy kellene mondanom, hogy ő rakta össze a füzet és az én segítségemmel, de magát az építést tényleg ő csinálta - és nagyon élveztük így is mindketten. Kiváló darab egyébként, mutatom is a fotókat:
Méreténél fogva ez természetesen sokkal részletesebb, és "élethűbb" is, mint a normál "legoemberekhez" arányosított változat, összerakás szempontjából pedig meglehetősen komplex darab, de ötletes is a kialakítása, nekem nagyon bejön. A "feje" forgatható, a "lábai" is mozgathatók, dönthetők, de a legnagyobb erőssége, hogy baromi jól néz ki. Szerintetek is? (És itt van pár érdekesség a film(ek)beli R2-ról, olvasnivalónak.)
Lassan öt éve hallottunk először a Mercedes brutális, hatkerekű terepjárójáról, és íme, meglett kicsiben is. Azóta egyébként már már több videóban és beszámolóban láthattuk, mire képes, most nézzük, mire megy kisebb méretben, Matchboxként?
Egészen jól sikerült. Egy dolog zavar benne, de az nagyon: túl kicsi lett, annyira, hogy nem is lehet a MB korábbi G-osztálya mellé tenni, de ez valahol érthető, hiszen egy sokkal hosszabb autóról van szó, ami meg arányosan a bliszterbe nem fért volna bele. Na jó, a bukórács kivitelezése is zavar egy kicsit, de azt könnyebb megszoknom, mint a pinduri méretet... Ha már a platón szépen kimunkálták a pótkereket, igazán megtehették volna, hogy ugyanazt a darabot megtoldják egy kicsit, és akkor külön cső lehetett volna az utaskabin mögött, így egy kicsit megúszósnak tűnik ez a megoldás. Ahogy a beltér is ;) Oké, egy olcsó játékról beszélünk, nem egy 1:18-as modellről, szóval leállok, és egyben nagyon könnyen bele tudom érezni magam az 5-8 éves fiúk helyébe, akiknek ez a kisautó úgy tökéletes, ahogy van, és már előre döngölik a homokot a játszótéren, hogy minél előbb ráereszthessék a valóságban inkább olajsejkek játékszerének készült hatkerekűt. És milyen igazuk van!
Mára Hollywood egykori és mai férfi sztárjairól gyűjtöttem autós (és motoros) képeket - és sokkal könnyebb dolgom volt, mint legutóbb a hölgyek esetében, így ma tetemes mennyiségű, 40 db fotóval jövök:
Tudtátok, hogy mit jelent a Murciélago? Christian Bale tudja.
Alain Delon szintén saját Ferrarijában. Felülmúlhatatlanul vagány.
Belmondo itt valószínűleg nem a saját kocsiján pihenget.
Bruce Lee fentebb egy Mercivel pózol színben passzoló cipőben, úgy tudom, az autó a sajátja volt, alatta pedig az eredeti Green Hornet mellett Kato szerepében, ahogy épp Batmannel és Robinnal pacsiznak.
Richar Burton támasztja Cadillacjét.
Chris Pine egy újabb típust vezet...
Klasszik :)
Tony Curtis ezúttal nem a legendás Ferrari Dino, hanem egy Jaguár mellett.
Robert DeNiro: a dicső múlt és a pink jelen ;)
Clint Eastwoodról direkt nem a Gran Torinóból kerestem fotót. Ez pár évtizeddel korábban készült, gondolom, a Kémek a sasfészekben című film forgatásakor.
Don Johnson és Mickey Rourke fiatalkorom egyik kedvenc filmjében.
És ha már a kedvenceknél tartunk...
Harrison Ford, mint a jó bor...
Hugh Jackman és a fentebb elmaradt Ferrari egy magazin-fotózáson.
James Dean 130-as jelzésű Porschéját sajnos mindenki ismeri.
Matt Damon divatfotózik.
Steve McQueen megkerülhetetlen egy ilyen gyűjtésben, még ha a Bullitot ki is hagytam: fent egy Jaguar volánja mögött, alatta magával Carrol Shelbyvel, végül saját 356-osában.
A fiatal Mel Gibson vállalhatatlan válltömésekkel.
Roger Moore nevével összenőttek a kívánatos nők és autók. A felső képen mellette egy Aston Martin DBS, alul pedig egy Lotus Esprit szolgál sámliként. A dzsekije az alsó képen abszolút überfasza.
Ryan Gosling kétszer: a feleségem szerint róla 100 kép sem lett volna elég... (A felső képen egy Road Runner társaságában, alatta pedig szerintem egy Camaróban, ez utóbbi saját, és 2009-ben került lencsevégre LA-ben.)
Tom Hardy, egyik személyes kedvencem a listáról - egy Lincoln előtt.
Jude Law és egy pompás Delahaye 135S Tourer. Az ilyesmi autókért nemigen vagyok oda, ezek nekem túl régiek, mégis tetszik a kép, és a színészt is bírom.
Brad Pitt egyedül.
Brad Pitt nem egyedül. Egyszer lehet, hogy csinálok egy olyan sorozatot, hogy Sztárok és a Tesla, csak ahhoz több hely kell...
Keanu Reeves - ő is inkább motoros, mint autós, de a Porschékat is szereti, az biztos.
Jamie Foxx viszont talán egy kicsit túlzásba esett a Bugatti színválasztásával...
A fenti izmos úriembereket valószínűleg senkinek nem kell bemutatnom. Arnie további pár autójáról még itt olvashattok.
Ellenben az utolsó képen a Forddal pózoló ifjú John Travoltát már talán nehezebb elsőre felismerni. Remélem, tetszett a gyűjtés, és ha igen, mondjátok, és csinálunk ilyet még.
Nem egy és nem kettő Subaru rendőrautó található a gyűjteményemben, és remélem, lesz még több is, mert ezek általában tetszenek. A legutóbbi ilyen példányom egy 2017-es Matchbox, amely jól folytatja az előzőek sorát, amelyek nagy részét egyébként egy összefoglaló posztban mutattam még ezer éve. Ezekből a kisautókból hajlamos vagyok több színvariációt is beszerezni, de a MB előző Subi rendőrautójából azért nincs meg mind, valószínűleg nem is lesz. A most következő darab elég jól mutat a fehér háttér előtt:
Az elején elég jól sikerült kifesteni a részleteket, az oldalsó dekoráció is remekül sikerült, de hátul már elfogyott a lelkesedés, ott nagyon sivár lett a kép. Talán még a kék alapszín vastagsága is sok lett ezen a észen, épp ezért nagyon hiányzik az ellensúlyozás. Az összképet tekintve nincs azért nagy baj, bár ülhetne lejjebb az autó, viszont játékra minden bizonnyal így is tökéletesen alkalmas. A szárny vastagsága kissé még bántja a szemem, de láttunk már rosszabbat, és így legalább biztosak lehetünk benne, hogy sosem fog letörni ;)
A jó régen itt mutatott, viszonylag kompakt méretű Sharp 4646-osról később emitt írtam, hogy eladtam, de decemberben lett másik, egy nagyobb, 5757-es, amit apróért hirdettek egy FB-csoportban, így megvettem.
Kissé kopottas, hiányzik is róla pl. a rádió állomásjelzője, nem mellesleg a hátoldalán van egy nagyobb repedés, de tényleg ajándékáron adták, nehéz lett volna nem megvenni ;) Nagyon szeretem ezeket a retro szerkezeteket nézegetni, épp ezért nagy szívfájdalmam, hogy a garázsban kell őket tárolnom, és nem mondjuk a nappalinkban, de a feleségem ezt nemigen díjazná... Ha egyszer sikerülne a jelenleg inkább csak a mindenféle, máshol nem elhelyezhető szirszar tárolására szolgáló garázst élhetőbbé tennem - ami egyébként a terveim között szerepel, selejtezéssel, festéssel, világítással, kanapéval -, akkor biztos, hogy a magnógyűjteményemet is méltóbban fogom tudni elhelyezni, mert most csak porosodnak egy sarokban egymás hegyén-hátán. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy alkalomadtán beszerezzek egy-egy újabb példányt ;)
Filmes autó következik, a Fast & Furious sorozat nyolcadik részéből ráadásul. Mindegyik filmet láttam, és a fanyalgókkal ellentétben nekem nem csak az első, még valóban autós filmnek mondható epizód tetszett, hanem lényegében mind, a maga módján. Az utolsó kettő vagy három már csak egy agyatlan akció-orgia, de ez nem feltétlenül baj, ezt aránylag jól csinálják, a bődületes (fizikai) marhaságok ellenére is. Ahogy egyre eszementebbek az akciók, úgy idomulnak ezekhez az autók is, legutóbb ugye az offroad Charger volt az egyik ász, most legutóbb pedig a jégen járó, turbinával felszerelt Dodge, de ha belegondolunk, nem sokkal extrémebb ez, mint Ken Block őrült Mustangja... Az igazi filmes autóról itt olvashattok egy remek beszámolót, ha akartok, én meg mutatom a Hot Wheels megoldását a Vin Diesel által alakított karakter legutóbbi autójára:
Amennyire jól tesz a kisautónak az ablakok (szélvédők, jó) körüli szegecselés imitációja, annyira okoz csalódást a hátul látható gépészet ellustálkodása - na persze simán lehet, hogy majd a speckó kiadás kap normális részletezést, mármint festéssel, és akkor érhető, hogy a mainline kivitelt muszáj volt lebutítani, hogy aztán a gyűjtők vagy lelkes apukák jobban rákívánjanak az ötször annyiba kerülő verzióra. A felnit viszonylag szerencsésen oldották meg, bár ez a modern design egy kicsit idegen az autótól, mégis sokkal jobb így, mintha hátulra nagyobbat szereltek volna, mint előre. Az egész kocsi lehetne alacsonyabban, de az összhatás ennek ellenére is rendben van szerintem, nem szabad tőle többet várni, mint amit tud...
Nektek melyik a kedvenc F&F kisautótok? Nálam az Escort a csúcs, a második helyen pedig a Racing Champions sorozatában megjelent Tomica Mitsubishi áll.
Szerintem nem szoktuk mi még meg ennek az autónak a látványát a forgalomban. A BMW mert nagyot álmodni, amikor elkészítette az i3-at, amiről egyébként többek között itt olvashattok egy csomó mindent, az én személyes vonatkozásom pedig annyi, hogy ültem ilyenben, mert egy volt kollégám ilyennel jár. Kívülről csak érdekesen furi, belül szerintem viszont lenyűgözően furi, és most megnézhetjük, mit sikerül ebből hoznia a Matchbox megvalósításának:
Hát, nem sokat. A B-oszlop ellustálkodása nagyon nem tesz jót az összképnek, de ezt jól ellensúlyozzák sz igényesen kifestett részletek - ilyen pontos festést szerintem én még nem is láttam mezei kisautón. Az igazi autón érdekesen mutatnak a szekérkerekek, de vékony kerék híján a MB-ra szabvány felnik kerültek, és ez komolyabbá, masszívabbá tette az összhatást, ez tetszik. A metál szürke szín szerintem egy kicsit igénytelen a szemcsékkel, egy homogén szürke vagy fekete talán jobb lett volna, és azon a kék is jobban mutatna valószínűleg. Elég nagy felületen be lehet látni a kisautóba, így legalább ezért muszáj volt a belteret rendesen kidolgozni, és ezt nagyon szépen meg is oldották, bár csak egyszínű műanyagból, gondolom, itt ennyit bírt el a büdzsé. A végeredmény összességében szerintem teljesen elfogadható, az i3 tökéletesen felismerhető - remélem, lesz alkalmunk egyszer a nagytesót, az i8-at is górcső alá venni itt a blogon. Tomicában például már létezik egy ideje.
A múltkori, hasonló című poszt folytatása következik, kvázi közkívánatra. A nevek a képek alatt ezúttal már inkább az idősebbeknek szólnak, bár nekik is kedveztem pár ismerőssel ;) Én mondjuk még nem vagyok idős, csak mondom. Öreg talán igen, de idős nem... 25 db kép következik, kezeket a paplan fölé, éljenek a csajok! (A linkek, amiket némelyik név alá tettem, az Origo Filmklub egy hiánypótló sorozatának cikkeire mutatnak, 18+ jelzéssel.)
Monica Bellucci mellé egy Lancia Fulvia Zagatót választották. És milyen jól tették.
Angelina Jolie (Wanted) egy Viper motorháztetején.
Kim Basinger (fotósa) szintén egy E-Type-ot választott ülökének.
Margot Robbie plusz egy Mercedes.
Michelle Rodriguez két Jaguar társaságában. A következő képen is ő van, bár nem olyan könnyű felismerni, alatta pedig két kép a barátnőjéről, a Suicide Squadból és a Valerianból is ismert, modellből lett színésznőről, Cara Delevingne-ről:
A végére pedig egy magyar lány, Palvin Barbara. Kisfityóval.
A fenti hölgyek közül néhányan már egy kicsit megidősödtek a képeken látható állapotukhoz képest, az autók további sorsáról viszont még ennyit sem tudok. Remélem, tetszett a gyűjtés, gyertek máskor is!
Az utóbbi időben - szerencsére - a Hot Wheels mellett a Matchbox is beerősített retro japán vonalon, ennek az egyik legfrissebb bizonyítéka az 1962-es Nissan Junior kisautó, amely igaziban 1956-tól volt gyártásban, módosított formában egészen 82-ig. A Bluebird-alapú kisteherautók és a Nissan Diesel név alatt forgalmazott nagyobb méretű teherautók közötti piaci rés betöltésére született, de a közvetlen versenytársát, a Toyota Stout-ot nem sikerült igazán megszorítania, a wikipedia szerint az ebben a kategóriában furcsán ható Junior név miatt - ezt a vásárlók nehezen tudták az igavonáshoz párosítani. Érdekes módon viszont állítólag Iránban a mai napig gyártják az utolsó változatát... És létezett belőle gyári tűzoltóautó kivitel is. Már a fenti képpel összehasonlítva is látható, hogy bármennyire is kedvere, aranyosra sikerült a Matchbox megoldása, nemigen sikerült eltalálni az igazi arányait. Cserébe viszont elég keskeny és magas lett a kisautó, de nem akarok panaszkodni, mert ezektől elvonatkoztatva nagyon is tetszik!
Tök jól áll neki ez a bilikék szín, szintén jól néz ki a bélelt plató, a kabin rácsozott hátfala, szépek a dísztárcsás felnik, és hát látjátok, került rá vonóhorog - hát mikor láttunk már ilyet utoljára a Matchboxtól? A lámpákat elöl-hátul, illetve pár apróságot kifestettek rajta, merem remélni, hogy ez standard lesz a MB-nál innentől, bár a fehér műanyagra a fényszórók festése nem ígérkezik túl tartósnak, már most sem 100%-os. Összességében nagyon tetszik, el is tettem belőle egy pár bontatlan példányt nehezebb időkre. Nektek bejön?
A múltkori Lledo-poszt címében azért szerepelt az egyes szám, hogy most lehessen egy kettes. Nem magában sikerült ugyanis az olivazöld Bogarat bezsákolnom, hanem egy gyönyörűséges bordó VW T1 Transporter társaságában, aminek már ráadásul fém az alja, ahogy az illik:
A Starlight gyufa Volkswagen Transporter reklámautója tényleg egy darabka 50-es éveket hoz el a polcra, és ez a múltidézés a doboz nélkül is működik. Egyszerű, praktikus a festése, hiszen ez egy munkásautó, semmi sallang, semmi króm. A reklámról viszont szerintem hiányzik a cég elérhetősége :) Igényes, súlyos modell, a felniken rendes gumikkal. Nem nyílik azonban semmije, de mivel nem is egy játékautóról beszélünk, ezzel együtt lehet élni. A Lledo Days Gone sorozata egyébként nem annyira régi, mint amit a tartalom és forma alapján elsőre feltételezhetnénk: a cég vezetői a nyolcvanas évek elején visszavásárolták és Enfieldbe szállították Makaóból a Matchbox korábbi, Models of Yesteryear sorozat gyártó gépsorát, ahol 1983-ban, folytatandó a MB ezen hagyományát, már abban az évben be is indult a gyártás. A sorozatban jó pár csemege megtalálható, de nekem most egyelőre ennyi elég, főleg hogy a modellek többsége nekem túl régi autót mintáz, de ha esetleg megint betalál valami jó ajánlat, bővülhet még a sor, meglátjuk. Addig is a témához lazán kapcsolódó, egy tavaly év végi beszerzésemet mutatom még meg itt, nagyon tetszik:
Hot Wheels, speckó gumikerekes kiadás. Na minden jót!
Utoljára 2016. karácsonyán mutattam Nektek Lledo kisautót, ráadásul akkor is egy Bogarat - most itt van egy "normális" is belőle, aminek van teteje is. Az eredeti dobozában érkezett, de sajnos a fólia eléggé megviselt, olyan szinten meggyűrődött, hogy ezzel már nemigen lehet mit kezdeni. A lényeg szerencsére bent van, és kiszabadítva sokkal jobban is mutat:
Továbbra sem tekintem magam 1:43-as gyűjtőnek, ezt az egyébként nagyon is népszerű méretarányt sokkal kisebb mennyiség képviseli a gyűjteményemben, mint amennyi Matchbox-méretű kisautóm van, de ennek nagyon nehéz volt ellenállni, mert nagyon szép darab és nagyon kellemes áron kínálták - együtt egy kis társával, amit a következő posztban mutatok majd meg. A bal hátsó sárvédőn látható egy kis gyári festékhiba, amitől azért nem dőltem a kardomba, de összességében nagyon szép ez a modell, a csodás kerekek pedig nagyon jól hozzák a retro érzést. Úgy egyébként nem egy nagy durranás, nem rugózik, nem nyílik, sőt még az alja sem fém - egyszerűen csak szemet gyönyörködtető...
Utolsó kommentek