Az történt nemrég, hogy egy kedves kollégámmal beszélgettünk arról, hogy hát milyen kár, hogy megnőnek a gyerekek, és folyton a kütyüket nyomogatják, pedig mondjuk legózhatnának is. Nagyjából egyidős az ő fia az én lányommal, így a legót is kb. egyidőben hagyták el, és innen jött a kollégám ötlete: iszonyú sok legójuk van otthon, amit jó lenne valahogy elpasszolni, de mondtam neki, hogy ha nem ömlesztve teszi ezt, hanem a komplett készleteket külön, dobozzal, leírással, amik egyébként nagyrészt mind meg is vannak, sokkal több pénzt lehetne visszahozni. De a fiú már nem nagyon szeretne ezzel foglalkozni - én viszont igen! Meg is beszéltük, hogy átveszem az egész pakkot, kiszelektálom, amit tudok, összerakok belőle, még az eladásokat is intézem, és akkor így mindenki jól jár, mert mi tudunk építeni, játszani, ő meg több pénzhez jut majd remélhetően. És el is kezdődött az együttműködés, első körben tehát elhozta az összes legójukat, azt átpakoltuk a kocsimba, tele is lett, én hazavittem, felpakoltam mindent a gyerekszobába, és neki is álltam az első készletnek, a legelőrehaladottabb állapotban leledző 75055-ös számú birodalmi csillagrombolónak. (Utolsó ismert ára 85.000 Ft körül alakult.) A váza lényegében már kész volt, a többi (tehát a felhajtható alsó-oldalsó és felső "borítás", és a forgatható ágyúsorokat is magába foglaló központi blokk) az én feladatom volt. Nem készült túl sok kép az építésről, mert utólag találtam ki, hogy ebből poszt is lesz:

A romboló két délelőtt alatt kész lett, és azért kellett hozzá ennyi idő, mert az alkatrészek eléggé szétszórtan voltak csak meg a különböző dobozokban, a millió ömlesztett lego közül a hozzá való minifigeket is sikerült összeguberálnom, a képen még pont nem látható másik nagy gömbradar és a "tető" közepén található kis alkalmatosság is meglett, és hamar akadt rá vevő is, aki szerintem nagyon jól járt a kialkudott árral. A nagyobbik fiam legnagyobb bánatára... Ez a szett egyébként nekem sosem volt egy vágyott darab, mert a gigantikus 51 centis mérete ellenére túl kicsinek tartom, akár a többi SW-os legómhoz képest, de még inkább a minifigek méretéhez képest. Igaz, egy minifig-scale romboló valszeg nem is fért volna el a szobában, de még a házban sem, ugyanis ha egy minifiget nagyjából 1:40-es méretarányúnak tekintünk, és azt nézzük, hogy a "valóságban" egy csillagromboló kb. 1600 méter hosszú, akkor ez legóban kb. 35-40 méteres hosszúságnak felelne meg, ennyi lego pedig nincs is... Szóval ez volt a projekt első darabja, igyekszem majd az elkövetkezőkről is beszámolni, ha érdekel, gyertek és olvassátok!

A Matchbox-féle Audi RS6-ossal az történt az utolsó (9 éves!) olyan posztom óta, amiben mutattam egy régebbi példányomat, hogy erősen kult státuszba került, normális áron már egyszerűen nem lehet szerezni, vagy csak nagy szerencsével. Ez itthonra és a külföldi oldalakra is igaz, ezek a kisautók elfogytak, eltűntek, így meglehetősen felértékelődtek, ki tudja, miért? A régebbi kék példányomat nem találtam meg otthon, könnyen lehet, hogy az elmúlt közel 10 év alatt valamikor eladtam, nem tudom, de amikor egy decemberi FB-posztban megláttam két hirdetett példányt, és így lehetőségem nyílt visszapótolni, nem haboztam. Külön öröm volt, hogy a kettő a lehető legnagyobb mértékben eltér egymástól, más ugyanis a színük és a felnijük is, mutatom:

Ha átkattintotok a szomszédba, láthatjátok, hogy a jó néhány színváltozat közül azért lenne még mit bepótolni, de szerintem ez nem fog megtörténni, hacsak persze nem ugrik elém a jövőben valamilyen újabb jó ajánlat (update: jelentem, ugrott, de csak még egy sötétzöld lett). Ahogy anno a kéknek, a mostani zöldnek (vagy inkább szürkészöld?) is beszédes a rendszáma, nem fordítom le, úgyis érthető - a piros ebből a szempontból első blikkre érdektelenebbnek tűnhet, de ha mégis belekezdünk a kódolásba, egy szót kiad ez is, de nem mondom meg, számolgassátok ki Ti is! ;) És egyébként az alatta lévő felniket, bár a másikéi talán autentikusabbak, jobban szeretem. Érdekes még, ami az utolsó képen is látszik, hogy a fényszórók eltérő festést kaptak a két kisautón, bár lehet, hogy a pirosnál már egy kicsit fáradtabb volt a szitanyomó eszköz, és eredetileg annak is ilyen részletesebb lámpát kellett volna nyomnia, nem tudom. Amúgy teljesen jó mindkettő, szépek, élethűek, viszonylag részletesek is, és játékra tökéletesen alkalmasak, szerencsére ez a két példány az eddigi életét polcon töltötte, és ez nálam is így lesz, vigyázok majd rájuk. Játszani meg majd veszek a nemrég itthon is megjelent HW RS6-ból. Vagy négyet.

Már csak a vicc kedvéért is időzítettem napra pontosan egy évre a tavalyi hasonló című poszthoz képest, egy nagyon hasonló kisautóról van ugyanis szó, csak ez egy 2014-es Stingray, és nem 2015-ös, mint amilyen a hivatkozott ezüst-kék volt, illetve teljesen más a festése:

Ez a kisautó is megerősített abban, hogy a rendőrös festés szinte mindennek jól áll, így ennek is. Főleg az amerikai rendőrös. A vagány összképhez persze az is kellett, hogy az alap feketén kívül a kis részletek, feliratok is rendben legyenek, ne legyenek elcsúszva, de különösen jó választás volt az is, hogy ezeket a kerekeket tették a kocsi alá, ezek is fokozzák a hatást. (Még úgy is, hogy egyébként nem szeretem, ha a hátsó kerekek nagyobbak az elsőknél, de itt ez most valahogy nem fáj annyira.) Oké, a fényhíd elég megúszós, cserébe szépen kialakították rajta a külső visszapillantókat, és hátul sem lustálkodták (nagyon) el a négy kipufogóvéget, ami ennek a típusnak az egyik legerősebb részlete. Összességében tehát egy teljesen jól megcsinált, de alap Matchboxról van szó, viszont nem lepne meg, ha később visszaköszönne valamilyen speciális sorozatban, szerintem nagyon jó alap hozzá. Gyertek máskor is!

Ma egy újabb csodálatos Hot Wheels szettet mutatok, több korábbihoz hasonlóan a Car Culture sorozatból. Ez most a Cars & Donuts címet kapta, az autókat értjük, a fánk pedig vélhetően onnan jön, amikor a jellemzően hátsókerekes autókkal kör alakú gumicsíkokat rajzolnak az aszfaltra. Más kapocs nem is nagyon létezik a szettben felsorakoztatott kisautók között, ennek ellenére elég jó a válogatás, mutatom is:

McLarenünk már volt korábbról, ahogy a fehér Datsun sem újdonság, persze eleddig egyik sem volt meg gumikerekekkel, de az ötösből a maradék három sokkal érdekesebb: az Alfa már szóba került korábban a Forza-sor kapcsán (abban van a McLaren is), hát most ahelyett meglett így, és nagyon örülök neki, nagyon jól eltalált kisautó. (Nem lenne rossz egyszer majd valamikor egy bontottat is beszerezni, hogy a szintén csodálatos Matchbox-változat mellé tudjam tenni a polcon.) Tök új darab a BMW M1 Procar (ennek eleddig csak a MB-verzióját ismertük) és a békaszemű Impreza is, bár ez utóbbit nem teljesen értem, hiszen létezik már régebbről HW Impreza, de talán úgy gondolták, ide csakis a korábbi, békaszemes változat illik, így megcsinálták ezt is, ráadásul szokatlan módon nyitható motorháztetővel. Lelkük rajta, én örülök ennek is, Subaruból minden jöhet. Kíváncsi vagyok, érnek-e valamit majd ezek a díszes szettek pár év múlva, mert bár alapvetően a gyűjtés öröméért és az esztétikai élményért veszegetem ezeket, de nyilván az sem utolsó szempont, hogy ha mondjuk egyszer elegem lesz ebből az egészből, ki lehet-e majd szállni belőlük plusszal? A fenti pakk beszerzésekor az a szerencsés dolog történt egyébként, hogy valami miatt az amerikai eladó duplán küldte el, otthon kinyitottam a dobozt, és mindegyik kisautóból kettő volt benne. Nyilván nem szóltam neki, gyorsan megkapta a pozitív értékelést, kalap, kabát. Az így feleslegessé vált második szettet gyorsan el is passzoltam a megfelelő csoportban, ezáltal a Cars & Donuts végül nullszaldóval került a gyűjteményembe. Na ez az igazi jó fogás...

Modern autók különkiadás. Az elsőt a nagyobbik fiam ovija előtt lőttem, egy Juke Nismót. Igazi ovibajárós autó anyának.

A legújabb Discovery, asszem, ekkor láttam ilyen életemben másodszor, Óbudán.

Ez meg az aktuális Év Autója, Volvo XC40. Nagyon tetszik.

Igazándiból bármelyikért odaadnám bármelyik autómat... ;)

Az aktuális Chevrolet Camaro tavaly februárban mutatott zárt változata után, amit a Hot Wheels készített el, most meg tudom mutatni a Matchbox-féle nyitottat is, szerencsésen ez is pirosban jött ki elsőre, így elég jól mutatnak együtt...

A fenti képeket, főleg az utolsó látva nem lenne talán rossz ötlet színek szerint gyűjteni, hogy mondjuk a modern izomautókat csak pirosban, a Porschékat meg mondjuk csak fehérben, a japánokat kékben stb. Szerintem elég jól mutatnának így a polcon. A konkrét darabot illetően még annyit mondanék el, hogy szerintem nagyon-nagyon jól sikerült, köszönhetően a visszafogottságának, a kifestett részleteknek és a remek kerékválasztásnak - persze itt is fontos megjegyezni, hogy az ilyen kormányt büntetni kellene, főleg egy cabrio esetében...

Milán fiamat még (szerencsére) nem kapta el úgy a kisautógyűjtési mánia, mint engem, ezért is nem lett a poszt címe az eredetileg kitalált "Apádra ütök", nem mellesleg azért sem, mert egy ilyen volt már. De azért szép lassan gyarapodik a saját kollekciója is, bár ő egész más elvek alapján gyűjt (sőt még csak nem is hívja gyűjtésnek): egyrészt az van neki, amit tőlem kap, másrészt neki nem szempont a realitás, annál inkább az, hogy egy kisautó legyen csili-vili, krómos, fényes, aranyszínű, csicsás, mert ezek szerinte a menőség ismérvei. Ezek az övéi jelenleg:

Mint látszik, ezek mindennapi használatos játékok, de az is világos, miért nem az én gyűjteményem részeként mutatom - bár van átfedés, mert a Ram (ami már szerepelt is a blogon) pl. nekem is tetszik, illetve a MB Firebird azért van meg neki is, mert amikor egy börzén a kezembe ugrott egy turkálós dobozból, és úgy voltam vele, hadd legyen neki is legalább egy "igazi" mecsije - főleg hogy ez az egyik kedvenc gyerekkori kisautóm. Így megleptem vele, és örült is neki. A HW Bone Shaker a halálfejes dekor miatt tetszett meg a kölöknek, az átlátszó meg azért, mert átlátszó. Ezt itt lent szerintem valami csoportból vettem párszázért, Shrek miatt gondoltam jó ötletnek, és nem is tévedtem nagyot, bejött a kölöknek:

A következő Bone Speeder fantázianevű Bone Shaker-reinkarnáció a Burger Kingből érkezett, ez is Miláné:

Aztán van egy pár másik, amikkel inkább Félix játszik, ilyenekből már mutattam korábban, de ezek is folyamatosan sokasodnak, részben börzés turiból (első kép), részben a KIK-ből, amikor akció van ;)

Ő inkább a munkagépeket szereti. Az International CXT eddig nem volt meg (mármint ebben a változatban, másként igen), de ezt a katonait megvettem magamnak is, ugyanis elég jó kiállású darab lett, főleg ebben a színben tetszik. A hókotró (?) fém aljú, elég masszív darab, kapja is az ívet otthon, de nagyon jól bírja, és a traktor is tartósnak ígérkezik, nagyon nem bántam meg ezeket a beszerzéseket, van ugyanis a kicsinek pár gagyi kínai kis munkagépe is, és azokhoz képest ezek Hubble űrteleszkópok. Ja, egyébként még ez a monster truck is Félixé lett időközben, megörökölte a nagyobb tesójától - és "Gonosz Autónak" hívja ;) A fiaim gyűjteményét láttátok, hasonló posztom szerintem egyhamar nemigen lesz...

A lányom. Ma. 14. Agyam eldobom.

2014 után újra hajót szpottoltam, tegnapi és mai sztori, hogy valami bombát találtak a Dunában, és szó volt róla, hogy reggel 10-től lezárják a fél belvárost és a budai rakpartot emiatt. Szerencsére a lezárást eltolták, így Óbudáról az irodába menet tudtam arra menni, és ha már így tettem, le is fotóztam a bombakereső hajót Nektek:

A fent parkoló katonai Unimogokat sajnos nem sikerült lefényképeznem, így abból csak a játékot tudom linkelni ;)

Egész jó képeket sikerült megint összeszednem a már sokszor magasztalt Fortepan oldalról, ezúttal az amerikai gyártmány címkére kattintva töltögettem le egy párat, pontosabban 22 darabot.

Azok kedvéért, akik az eddigi Fortepan-gyűjtéseimről lemaradtak, itt egy kis ismétlés: rendőrök, Mercik, repülők, színészek, ötvenes évek, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek, Volvók, Volkswagenek, versenyautók.

Időrendben:

Willys Jeep 1947-ben Győrben, ünneplőben.

1948, esküvő a Bakáts téren, a főszerelő egy Nash.

1948, egy Plymouth a Szent István téren, Budapesten.

1949, Hegyalja út, Chevrolet Master 85 Town Sedan.

És a büszke tulajdonosok.

Apuka jobban szerette az autót fotózni, mint a feleségét.

1949, Hudson Commodore a Nyugati (akkor Marx) térem, hátrébb egy Topolino az Ikarus mellett, még hátrébb egy Dodge (WC?) teherautó.

1952, Margitsziget, Cadillac Fleetwood. Többször is. Jó messzire eljött.

Dodge WC sorol jobbra szintén 51-ben a Kálvin téren.

Ez a Ford Custom Line a Petőfi téren nem sorol sehova 1956-ban.

1958, Buick Super.

1959 Chevrolet Fleetmaster, kerékcserén.

Nem, nem Csajka, hanem egy Ford Fairlane Miskolcon, 1963-ban.

Ez meg egy Bel Air, 1964-ből.

Ez a kép is 64-es, rajta egy Chevrolet 210.

... és tulajdonosa, Greguss Zoltán színművész. Óbudán készült a fotó.

Ez a kép már egy évvel későbbi, egy Buick Invicta és tulajdonosa látható rajta a Szent Gellért téren.

Nagyjából ugyanonnan származik ez is, csak már 1966-ból, az autó pedig egy Cadillac Sedan De Ville.

Ugyanaz az év, Városliget, Impala miniszteri rendszámmal és miniszteri sofőrrel.

Végezetül egy Chevelle szintén a Városligetből, 1970-ben. Köszi szépen a figyelmet!

Porsche-péntek, hurrá! Óbudán találtam. Ráadásul ismerem a tulajt.

A lassan már végeláthatatlan BMW-sorom egy újabb példánnyal bővült, sikerült ugyanis beszerezni az idén megjelent Hot Wheels BMW M2-t, amely az egyik legkeresettebb darab volt március-április tájékán. Én is ekkor vettem, szerencsére üzletben, azaz "normál" áron, még ha ez már sajnos közel 700 forintot jelentett, amennyiért (vagy csak egy egészen kicsivel többért) jó pár éve a speckó darabokat lehetett megvenni. Mindegy, így is örülünk, hiszen egy nagyon jól eltalált darabról van szó, amelyet a pár éve mutatott 1M-mel együtt fotóztam, végtére is nagyon közeli rokonok:

Az említett "előd" egyébként az M2-ről szóló Totalcar-bemutatóban is említésre kerül. Kisautóként (és gondolom, valódiként is) jobban eltalált darab ez az új, szebb is, finomabbak a vonalai ugyanis, és az egész valahogy szerencsésebb arányú, autószerűbb valahogy. Jó, a Matchbox-féle BMW elég sokat torzult a lekicsinyítés során, ezt a HW esetében mégis sikerült elkerülni, ennek eredményeképp teljesen jól esik ránézni. Ebben sokat segít a jó színválasztás is, amihez szintén fasza kerekeket párosítottak, az összhatás szerintem kiváló. Elöl-hátul rendesen kifestették a részleteket, lámpákat, bár ennyi erővel már rendszámot is kaphatott volna. Mindegy. Amíg nem lesz ilyenem igaziban, addig ez a kicsi is bőven megteszi ;) Bontatlanul azóta egyébként már az újabb színű, a piros változat is megvan, az sem lett rossz.

Idén ismét Horvátországban nyaraltunk egy hetet, és a változatosság kedvéért ugyanoda mentünk, ahol három éve is voltunk, Omisba, csak ezúttal a tavalyi szlovéniai nyaralásunkhoz hasonlóan egy kempingben, mobilházban laktunk, és nem privát apartmanban. (A kemping a fenti képen látható utolsó A-betű jobb szára alatt-mellett van egyébként.) Készült vagy kétszáz kép, de főleg a gyerekekről, na jó, egy pár a feleségemről és közös is, autós-motoros sokkal kevesebb, de azokat megosztom.

Először is, még a nyaralás előtt vettem tetőcsomagtartót a Toyotára, mert az nyilvánvaló volt, hogy az utastérben nem lesz hely, kinyitottuk ugyanis a leghátsó üléssort is. Menabo márkájú, talán olasz, olcsóbb típus, nem is szép. Szemre túl közel van egymáshoz a két rúd, de a leírásban így voltak belőve a távok, nem akartam és nem is mertem ettől eltérni, úgy szereltem fel, ahogy kell.

Aztán béreltem tetőboxot, a legnagyobb Thulét, ami létezik, épp hogy elég volt ötünknek. Úgy volt, hogy hatan megyünk, de akkor már valszeg nem fértünk volna el a cuccokkal, vagy csak az utastér túlzsúfolásával, amit kerülni akartam. Végül maradtunk öten (plusz a kutya), így bent egész jól elfértünk.

Még a főszezon előtt mentünk egy héttel, így nagyon olcsó volt a szállás, de a kempingben (Galeb a neve, ha valakit érdekel) azért voltak rendesen, még ha nem is teltház. A legjobban ezek a puttonyos pickupok tetszettek.

De ez az Indian is nagyon bejött... Szuperjó időnk volt szinte végig, pedig előtte egy kicsit féltem, de egy-két délelőtti és éjszakai esőt leszámítva nem volt gond, a tenger már az első naptól 23-24 fokos volt, a második-harmadik naptól már inkább 25, a vége felé meg már 26 körül, szóval szerencsénk volt. De a kisházunk mellett volt két gyerekmedence is, a kicsik inkább ott pancsoltak naphosszat.

Omisban pedig a kukásautók mellett ez a két rendőrségi kisbusz tetszett meg Félixnek, így ezeket is lefotóztam.

Egy régi Bogarat is sikerült lőnöm, illetve hasonlóból többet is láttunk, de nem volt mindig kéznél a telefon. Trogirban pedig egy gyönyörű állapotú 504-es Peugeot-t láttunk, na azt sajnálom, hogy nem tudtam megörökíteni. Egyébként pedig fájóan kevés régi autót láttunk.

Ez itt egy fél-tengeralattjáró, ilyet szerintem már mutattam korábban.

Visszafelé (is) elég jó tempót jöttünk, ez meg is látszott aztán a box elején. A Toyota egyébként jól teljesített, elégedett voltam vele, még ha a fogyasztás nem is volt alacsonynak mondható - odafelé 7,4 körül, visszafelé, amikor jobban nyomtam, 7,8 körül alakult, de mentségére szóljon, hogy jól meg volt pakolva, a tempomat 138-ra állítva, és jelentős széllel is meg kellet küzdenie, nem beszélve az emelkedőkkel, amikre a Honda kapcsán anno panaszkodtam. 

Ez a csavar még egy érdekesség a végére: mielőtt elindultunk volna, beterveztem, hogy még időben csekkolom a pótkereket, hogy ha netán defekt érne minket, simán ki tudjam cserélni. Még az autó megvásárlását követően beszereztem hozzá a hiányzó gyári emelőt, ezzel nem is volt gond, de végül ilyen-olyan okokból az indulás előtti napra (mit napra, estére!) hagytam a pótkereket. Gondoltam, leszerelem (mert alul van, nem belül), felfújom, visszaszerelem, jó lesz a gyakorlás esti torna helyett. Na ja, csakhogy ekkor tudatosult bennem, hogy belül a csomagtartó alján elhelyezett leeresztő csavar még véletlenül sem oldható a kerékkulcs segítségével, ahogy az logikus lenne, neeem, egy ötlapú csavart kell kitekerni, és akkor ereszkedik le a pótkerék. Na ehhez való dugóm persze nem volt, én meg jól ráparáztam, hogy akkor most mi lesz? A toyotás FB-csoportba írtam, hátha valaki tud egy ilyet nélkülözni egy hétre, és láss csodát, egy volt kollégám felajánlotta a sajátját, amiért még péntek éjszaka elszaladtam, szombat reggel pedig ennek a nyavalyás szarnak a birtokában vághattunk neki a kb. 700 km-es útnak. Szerencsére nem volt semmi gond, de ugye jobb félni, mint megijedni. Hát ennyi, ha valakinek lennének kérdései az úttal vagy a szállással, esetleg ajánlott látnivalókkal kapcsolatban, keressen nyugodtan privátban vagy itt kommentben. Jó nyaralást vagy jó munkát, ízlés szerint!

Nagyon tetszenek a régi Datsunok, ami feltehetően a gyerekkorom egyik kedvenc játéka miatt alakult így, kisautóként igyekszem tehát minél több változatot beszerezni, hogy mást ne említsek, a nálam Hot Wheelsként debutált 510-est, majd ugyanazt kombiban, vagy a Superkings duót. Ezért is vártam nagyon a napot, amikor a kezembe foghattam a legújabb Matchboxot a témában, ami egy négyajtós 510-est, de nem utcai, hanem verseny-kivitelben, a tetején a szafari ralikhoz szükséges kellékekkel. Az internetet böngészve ilyen autót leginkább pirosban lehet találni képeken, és már azt is tudjuk, hogy a következő színvariáció ez lesz (sőt már van) a kisautóból, de ezzel a sárossá dekorált narancs színnel sincs bajom, teljesen jól néz ki. Létezik ugyanebből egy "dísztárcsás" kerekű is, amit szintén sikerült beszerezni valamelyik börzén, és a poszt végén láthatjátok, bontatlanul - bár az ilyen kerék igazándiból egy fokkal kevésbé illik egy versenyautóhoz. Mutatom:

Pont egy hete (és előtte is sokszor máskor) dicsértem a Hot Wheelst, hogy milyen szorgalmasan készíti el kicsiben ezeket a csodás japán kocsikat, de szerencsére a Matchbox is mintha kezdene rákapni az ízére, nem régóta van ugyanis Nissan Junioruk például, vagy kocka Skyline a kínálatukban. És persze nálam otthon a polcon.

Csak így tovább, ennyit tudok mondani...

Újabb 40 kép következik ma a témában, mert bírom ezeket a gyűjtéseket - akkor is, ha én gyűjtöm ;) Vegyesen szerepelnek ezúttal is olyan képek, amelyek a bemutatott színészek saját járgányai, illetve ahol "csak" együtt szerepeltek valamelyik filmben, vagy esetleg reklámozták őket. És lesz átfedés a múltkorival, de nem sok. Remélem, nem gond. Jó szórakozást!

A legutóbbi színészes-autós posztból tehát van pár visszatérőnk, rögtön egy ilyennel kezdek: Arnie idős korára bezöldült, így csináltatott is magának egy villanyos G-osztályt. De ha már luxusterepjárókról beszélünk, érdemes egyet ide is kattintani, Jamie Foxx is behúzott egyet, nem is akármilyet...

Direkt nem a megannyi ikonikus fotó közül választottam Bud Spencer és Terence Hill neve mellé, viszont hogy ne maradjatok le azokról sem, például itt találhattok egy párat. Ez a rendőrmotor szerintem elég vagány.

Tim Allen (Télapu) filmjeit szeretem, ő viszont az autókat is nagyon szereti, és máris körbeértünk. Nézzétek meg a youtube-on, még Jay Leno autós sorozatában is szerepelt a gyűjteménye!

Peter Falk Columbóként, és a jó öreg Peugeot 403-asa, ha valaki nem ismerte volna fel őket.

Dobó Kata és a szponzor-Ford. Egyébként jól állnak egymásnak.

Clint Eastwood is szerepelt a korábbi gyűjtésben, ez a Ferrari 308 GTB viszont az ott mutatott motorral ellentétben saját verda.

Samuel L. Jackson a Mercedesek nagy kedvelője. Igen, tudom, a Maybach nem pont Merci, de azért van összefüggés... És az adidas márkát is szereti. Ahogy én is.

Gobbi Hilda is a saját autójával látható a fenti képen, úgy tudni, a nyaralója előtt.

Jack Nicholson kétszer. A francia rendszámú Merci talán bérelt, a nyitott Bogár saját (volt).

Leonardo DiCaprio Kínában kínai autót reklámoz. Mert van az a pénz.

Otthon amúgy többek között egy Fisker Karmát hajt (hacsak azóta el nem adta, ez egy több éves kép ugyanis).

Ha már Kína és ha már reklám: Benedict Cumberbatch, kinek Sherlock, kinek Dr. Strange, egy kínai MG reklámarcaként.

Mucsi Zoltán a Facebook népének rendszeresen szolgál érdekes fotókkal - ez a BTR-es is egy ilyen.

Itt pedig egy Ladában ülnek Scherer Péterrel (Papírkutyák). Ide vonatkozó jelenet még ez is, csak Daciával.

Melyikük a híresebb, Michael J. Fox vagy az időgéppé alakított DeLorean...?

Colin Firth és egy londoni taxi a Bridget Jones harmadik részének forgatásán.

Eddie Murphy manapság ilyen verdákkal jár, de voltak idők, amikor:

Na mondjuk a Corvette az mindig Corvette.

Nagy Ervin, a Kincsem sztárja. Láttátok a filmet? Nekem bejött.

Jason Statham, a szürke szín nagy kedvelője.

Rowan Atkinson, aki köztudottan komoly autóbuzi, itt biztos azért vág ilyen fancsali képet, mert eszébe jutott a sok éve lezúzott McLarenje. Azért maradt ez-az a garázsban.

Elijah Wood ("Frodó") a Miniket szereti.

Trokán Péter, és az erdészek leghűbb társa :) A Szomszédok máig az egyik kedvenc sorozatom, remélem, mindig lesz olyan tévéadó, ahol lehet nézni.

Magyarországon a saját idejében az egyik legnépszerűbb sorozat volt a Klinika (én is néztem anno), amelyből valószínűleg mindenkinek Udo fehér VW Golf Cabriója ugrik be először, ha autó a kérdés, de "Sokfogú" Krista szintén nyitott BMW-je szerintem sokkal kívánatosabb volt...

Tom Hardy is másodszorra szerepel a blogon, róla úgy tudni, az autóknál csak a tetkókat és a motorokat szereti jobban. Visel egyébként a karján egy 'Leo knows all' tetkót is, amely egy Leonardo DiCaprióval történt fogadás emlékét őrzi.

És még egy szelíd motoros, Marlon Brando, egy Matchless Scrambler nyergében.

Tom Hanks egyértelműen a kicsi, káeurópai autók rajongója, és miután az internet népe ezt felismerte, a lengyelektől kapott is egy ajándék Kispolákot - szerintem ez egy nagyon helyes sztori. Amúgy a Trabi is az övé.

Mark Wahlberg, Hollywood egyik legjobban fizetett sztárja, ezt az autótémát egy kicsit komolyabban veszi...

Nicolas Cage először a 'Veszett a világ' című David Lynch filmből vett képen látható (a híres kígyóbőr kabátjában), majd a következő két képen saját Ferrarijaival, amelyek közül a fekete cabrio egy 250 GT California Spyder, a piros pedig egy Enzo.

Al Pacino és Chris O'Donnell az 'Egy asszony illata' című filmben - a képen még látható a bérelt Ferrari is, amit "Frank Slade ezredes" vakon vezetett.

Tom Hanks után még egy Polák: íme két színészlegendánk, Komlós Juci és Besennyei Ferenc egy 126p társaságában.

BÓNUSZ: egy kiváló autós kép Szabó Győző gyerekkorából, a 80-as évek elejéről. Remélem, tetszett ez a gyűjtés is, további szép napot!

Ez a 350. Hot Wheels tag-gel ellátott poszt, ami még kb. 50-nel elmarad a Matchbox tag-ek számától, de jön fel, mint a talajvíz. Stílusos lett volna egy Nissan 350Z-ről írni tehát, de nem ezt dobta a gép, a mai téma egy annál valamivel kultikusabb Nissan lesz, a Skyline GT-R33-as, a Hot Wheels jóvoltából. Ugyanettől a gyártótól ugye már láttuk az R34-est, a legtöbbünknek talán meg is van, akár NFS-dekorációval is, így nem volt kérdés, hogy az R33 is kell. A másodikként linkelt posztban szerepel egy Tomica R33 is, az sem rossz, sőt, de ez is nagyon szépen sikerült, megérte rá várni, bár boltban eleinte én annyira nem találkoztam vele, hogy kénytelen voltam némi felárral az egyik börzén beszerezni, de akkor már rögtön több példányban...

Nem győzöm dicsérni a Hot Wheels mostanában (azaz egy néhány éve) tapasztalt viszonyulását a régebbi japán sportkocsik iránt, nagyon derék tőlük, hogy szépen megjelentetik lassan az összes olyan keleti kult-autót, amit élőben itthon csak találkozókon lehet látni, vagy még ott sem - gondolok itt a 60-as, 70-es évek Skyline-jaira például. Mondjuk a teljes lista még mindig elég foghíjas, így aki mondjuk R32-esre vágyik, muszáj lesz a Tomica felé fordulni, de a tendencia mindenképpen pozitív...

Egyébként a kisautót ebben a színben a Now & Then sorozatban jelentették meg, így van egy párja is, amit szintén megvettem, de az marad bontatlan, bontott szerepelt már a blogon, akkor meg minek kinyitni? ;) Ja, és közben meglett az R33 lilában is, előbb egy kellemes hármaspakkból, majd magában is:

Na minden jót, spóroljatok ügyesen, és cigi és kóla helyett vásároljatok ilyen kis szépségeket, ahogyan én is! ;)

Azon ritka posztok egyike a mai, amihez nem jár a retro címke. Az alábbi Nightburnerz nevű Hot Wheels ötöspakk ugyanis nem tartalmaz (igazán) régi autót, és egyébként nem is az első ilyen nevű ötöspakk, de az előző nekem nincs meg. Ezt mégis beszereztem, mert a CRX nagyon tetszik belőle, és a többi is tulajdonképpen vállalható - ráadásul nem rontották el az összképet semmilyen fantáziaautóval. Mutatom:

Mondjuk az nem lett volna baj, ha mind az öt autó ugyanolyan, HW-szinten visszafogottnak számító dekorációt kap, mint az említett kis Honda, bár még a Lancer is vállalható, a legfelső Nissant viszont erősen túltolták (lásd még: felnik), a Viper aranya is túl van egy fokkal a jó ízlés határán, a Challenger meg driftautóként végül is elmegy. Vannak egyébként további mainline kisautóim is ugyanezzel a Nightburnerz jelöléssel, pl. ez a négy:

Maga az ötöspakk szerencsére bőven 3000 Ft alatt lehetett az enyém, ami persze így sem kevés pénz, de ezek a csomagok az idők során szépen felértékelődnek, ráadásul szeretem is az ilyeneket, nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Ti hogy vagytok a pakkokkal?

A hetedik. Istenke éltessen!

Visszatérő sportlövőnk, Andris küldött kettőt az erkélyről:

Köszönet értük!

Jó régen volt, amikor azt írtam, hogy vágyom egy transitional kerekű Dodge Wreckerre (a regular wheel változat helyett, amit sikeresen elboltoltam), és végül tavaly decemberben sikerült e vágyamat teljesíteni, amikor egy vaterás aukción én lettem a nyertes. Nem hibátlan a kisautó, amit megnyertem, és ami így a gyűjteményembe került, de ezekből az igazán szép állapotúak nagyon nem az én pénztárcámnak valók, így tehát ezzel "kell beérnem":

Persze választhattam volna azt a - nyilván jóval költséghatékonyabb - utat is, hogy beújítok valami nagyon szakadt darabot, és megkérem szépen Játékdokit, hogy varázsoljon belőle nekem is egy olyat, mint amilyet egyszer már elkövetett, de inkább maradtam az időigényesebb megoldásnál, hogy várok egy számomra megfelelő példányra. Nem fűz egyébként semmilyen személyes emlék a fenti (amúgy 1970-es gyártású, azaz mára már 48 éves) kisautóhoz, gyerekkoromban nekem kimaradt, felnőttként ismertem meg ezt a modellt, de rögtön megtetszett. A konkrét példány nem mentes a kopásoktól, leverődésektől, de a fent látható közeli képek erősen kiemelik a hibákat, kézbe véve és szabad szemmel nézve nem tűnik ilyen rossznak a helyzet. És a kampó is megvan, bár egy kissé megcsavarodott az elmúlt évtizedek alatt. Ez legyen a legnagyobb baj...

Jók legyetek!

Hirtelen felindulásból vettem a srácoknak egy régi, 1986-os Lego rendőrállomást. A hirtelen felindulás annak tudható be, hogy egy releváns Facebook-csoportban feltűnt egy eladó példány ötezerért, így gyorsan lecsaptam rá, mert szeretik a srácok az ilyen holmit, én nem kevésbé, ilyen áron pedig ez ajándék:

Nagyon örültek is a 381 darabból álló készletnek, amihez járt két bónusz rendőrmotoros a hozzá eredetileg is való kettő mellé, Milán egyből birtokba is vette a szettet, Félix meg jórészt csak a "csibészeket" pakolta ki-be a börtönrészlegbe, illetve a pilótát, ezek jöttek be neki leginkább. A fenti képen már az látszik, hogy némileg kiegészült a kapitányság legénysége a saját rendőreinkkel, alant pedig hogy hogy néz ki a "terepasztal" a korábbról meglévő útalapokkal együtt:

Egész jó móka ez...

Sikerült a tavaly november eleji börzén behúznom egy újabb Corvette-et a gyűjteményembe, pedig ez tényleg nem szokásom. Ez az akkori legfrissebb kiadása a kisautónak, bár régebb óta megtalálható a HW portfoliójában, igaz, nem olyan nagyon régen. Mindenesetre nagyon szép darabról van szó, akár az igazit nézzük, akár a lekicsinyített mását:

Annak ellenére, hogy cabriolet (nálam a roadster is az, elnézést, ez az én szegénységem), a kormány környékét ellustálkodták, de ez messziről szerencsére nem látszik, a többi rész belül meg rendben van. Jut eszembe, ha szeretnétek visszaolvasni a blogon eddig megjelent Corvette-es bejegyzéseket, segítek, kigyűjtöttem ugyanis Nektek: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik. A típus sokszor, sok filmben szerepelt, találtam is egy jó kis cikket, amelyben a legfontosabbakat összeszedték, ez itt az, én most csak egyet emelnék ki: alant egy képkocka a Kiss Me Deadly című 1955-ös amerikai filmből, ahol pont ugyanez a kocsi látható - a képre kattintva megnézhetitek további képeken is a filmből:

Itt az imcdb-n olvastam, hogy a fekete volt a legritkább szín, amiben gyártották az autót, az első évben mindössze négy készült ebből a változatból. Valószínűleg én is inkább pirosat választanék magamnak, ha egyszer úgy adódna, de nem fog.

Tudtátok-e, hogy nem Rowan Atkinson az egyetlen brit komikus, aki él-hal az autókért? A címben ellőttem a poént, szóval Peter Sellers is gigantikus autóbuzi volt, és el is híresült róla egy mondás, miszerint úgy váltogatta az autóit, mint más az alsógatyáját. Elsősorban angol és olasz kocsikat gyűjtött, be is szereztem pár képet róla, róluk, ezeket osztom ma meg Veletek (loptam persze az infókat innen-onnan):

Szép, szép, de nem a legizgalmasabb.

Ez már jobb kép: a hölgy nem más, mint a svéd színésznő, Britt Ekland, akit Sellers 10 napi ismeretség után vett feleségül - és folyamatosan féltékeny volt rá. Külön az ő számára készült ez a felturbózott Radford Mini Cooper, szülinapjára. Ahogy a képen is látható a rendhagyó ajándékozás. Sellers egyébként több ilyen Minit is birtokolt.

James Jarche fotóján Sellers az aktuális Bentley-je mellett pózol a garázsban.

Ez meg itt egy 66-os Lotus Elan S2.

A híres luxus-Mini a speciális oldaldekorral - modellként is keresett ez a változat.

Állítólag 40 éves koráig 80-nál is több autója volt (valószínűleg nem egy időben), köztük a 60-as évek legjobbjaival, Astonokkal, Maseratikkal, Ferrarikkal, Mercedesekkel. Az angol luxusautók közül többet használtan vásárolt meg, az ötvenes években például Cary Grant régi Rolls-Royce Silver Cloud-ját, később pedig egy Bentley S1-et. A Casino Royale szerződésének aláírását követően kapott egy Rolls-Royce Silver Cloud III-at, ami mellé vett egy ugyanolyat használtan is. Csak hogy ne álljon olyan magányosan a garázsban a Ferrari 500 Superfast... Vagy a 275 GTB, esetleg a 250 GT/E. Ez utóbbi egy filmjében is szerepel, együtt egy akkori Aston Martin DB4 GT-jével.

A képen az Old Min, egy 1930-as Austin, állítólag a kedvenc autója volt. Egyszer adott egy ilyen autót az egyik barátjának, Spike Milligan-nek, de aztán visszakérte tőle, mert az kint hagyta ázni az esőben.

A motorcsónak egy Riva Junior, a kép pedig valószínűleg St. Tropezben készült.

Köszönöm a figyelmet!

A Land Rover, és azon belül is a Defender különböző verziói bizonyos szempontból nagyon hálás téma a kisautógyártóknak, mert a forma nem állítja őket nagy kihívások elé, az a pár formai jellemző pedig, ami alapján felismerhető, hogy egy Landyről van szó, és nem egy szegecselt oldalú mosógépről, könnyen elsajátítható. Viszont a G-Mercihez hasonlóan az ikonikus forma egész sok évig nem nagyon változott az igazi autó életében, így nagyon nehéz újat mutatni annak, aki egyszer kihozott egy Defendert kicsiben, utána leginkább már csak a színekkel lehet játszani... Ezt némileg megcáfolandó a Hot Wheels nemrég elkészített egy olyan változatot, amely újnak mondható, duplakabinos-platós kivitellel eddig ugyanis nem találkoztam ekkorában. Nézzétek csak meg Ti is, az első hosszabb posztom ez volt a témában, aztán volt azért egy rövidebb is, plusz egy-két érdekesség, no és persze a kedvenc, de lényegében, egy-két kivétellel, mind ugyanolyan... Ami nem is biztos, hogy baj, jó, ha van az ember életében állandóság ;) A most következő kisautó szerintem nagyon jól sikerült, hozza azt a vagányságot, ami az autónak a való életben is a sajátja, nem mellesleg ez a festés igazán telitalálat:

Egy kisautós HW-csoportban lőttem, egyből két példányban, szerencsére szinte bolti áron, és a novemberi börzén vettem át, majd egyből ment is az egyik bontatlanul az inventoryba, hátha egyszer jól jön majd - együtt a kis társaival, amelyeket szintén eredeti csomagolásukban pakoltam el: 

Aztán simán lehet, hogy mire ezt olvassátok (jó előre időzített posztokkal dolgozom ugyanis), már a zöld T3-as is egy olyan kommersz darab lesz, amit akár a bababoltból is be lehet szerezni, a poszt írásakor ez viszont erősen a nehezen (értsd: drágán) beszerezhető kisautók közé tartozik. Vissza a Landyre még egy kicsit: kíváncsian várom a következő színváltozatokat belőle, ha lesz még ilyen menő, tuti veszek további pár példányt.

Újabb téma, újabb autós gyűjtés - ezúttal, ahogy a cím is mondja, híres sportolókról keresgéltem autós képeket. Igyekeztem a mai európai focistákat inkább kihagyni, mert az ő luxus- vagy sportautóikról szóló cikk és poszt volt már ezer, de nem mondom, hogy azért nem csúszott be egy-kettő. És Dzsudzsák Balázst is kihagytam, inkább próbáltam a hiányát néhány régebbi, érdekesebb képpel ellensúlyozni. Szóval tessék, 36 kép következik, és remélem, hogy jó szórakozás:

Nem túl friss kép Michael Jordanről, és a Ferrariból sem sok látszik.

Csak a rend kedvéért írom ki e két kiváló magyar sportember nevét, úgyis mindenki tudja: Michelisz Norbert és Gyurta Dániel. Még a Hondás időkből.

Őt viszont talán kevesebb ismeritek fel: Rudi Völler, volt német világbajnok futballista.

Mike Tyson és Muhammad Ali. Aliról még egy itt lent, ahogy lemezeket válogat valamelyik korábbi kocsijában:

Vinnie Jones és egy Golf GTi, plusz egy menő maroktelefon.

Ez jópofa: Angliában csináltak egy (komolytalan) tesztet, hogy vajon a kiváló skót teniszező, Andy Murray szervája gyorsabb-e egy Jaguarnál? Teniszlabdával kellett eltalálnia az előtte elhúzó autókat - de nem jött össze a dolog. Több autó is szerepelt a tesztben, de azt nem mutatták meg előre, ki vezeti az autókat. Az utolsó kör után a sofőr felfedte magát, és hát az idős korára elegrijánosodott John McEnroe volt az. A képen ő.

Usain Bolt a Ferrarija mellett vágta be a híres pózt.

Magic Johnson 1982-ben kapta ezt a Trans Am-et, amikor a Sport Magazine az NBA Év Játékosának választotta. A díjért Pat Riley, a Lakers akkori edzője gratulál épp.

Ez is Magic, ahogy végtelenül lazán oszt autogramot a Mercijén ülve.

Björn Borg és Ingemar Stenmark egy Saab-hirdetésen.

Roger Federer gyűjteményében csak Mercedesek vannak.

Carl Lewis és egy Spyker C8.

Wayne Gretzky egy béna Chrysler jutalomautót vesz át.

Pelé.

Döme, azaz Détári Lajos egy Ferrari volánja mögött. Kapcsolódó cikk emitt.

Diego Maradona fénykorában és nápolyi rendszámú fekete Testarossája.

A fiatalok szerintem őt nemigen ismerik már fel: ő a magyar származású Johnny Weissmüller, olimpiai bajnok úszó és filmszínész - számomra az örök Tarzan.

Klaus Jürgen Klinsmann, volt német focista. A cabrióra esküszik.

Kimi természetesen Ferrarival került fel a listára - és egy szép motorral, mindkettő a sajátja.

Oké, még egy Ferkó, a tulajdonosa itt már viszont Kobe Bryant.

Andre Agassi + Vector. Hajak, fülbevalók rendben.

Boris Becker az egyik Mille Miglia versenyen szendvicsezik nyugiban sirályszárnyas Mercijében.

Lothar Matthaus, amikor még mind szerettük őt - bár ez a cipő szerintem már akkor is megbocsáthatatlan volt ;) Hasonló BMW pedig volt már régebben errefelé.

Ryan Lochte és frissen fóliázott Mercije. Lapozz a hölgyekért!